A teák evolúciója

A valaha volt legszebb tea, avagy mi is pontosan a fehér tea?

Az ezt követő fejezetben a teák ma népszerű kategorizálását tanulmányozhatják. Ez a kategorizálás a tea feldolgozási módszerein alapul. De a tea kínai története ettől sokkal szerteágazóbb, gazdagabb. Léteztek olyan teák, teafajták, melyek mai modern-tea meggyőződésünk szerint szinte elképzelhetetlenek. A Song dinasztia alatt (960-1279) ilyen volt például a préselt teák egy válfaja (kokei cha - szilárd, kemény tea), melyet időnként tuancha-ként említenek (dancha - tégla tea), amit elsősorban Fujianban termeltek  Mindezek mellett azt is tudjuk, hogy ezt a teát porrá őrölt formában készítették el, s ezt a porrá törése okán mochának (matcha - porrá őrölt tea) nevezték. A ma is ismert matcha révén valószínűleg sokan el tudják képzelni, hogyan nézhetett ki ez a tea. Széles körben ismert tény, hogy a Song dinasztia teája a matchával szemben fehér tea volt. Ennek technikai leírása azonban nem ismert.    Sajnálatos módon nem túl sok olyan munka maradt fenn, ami kifejezetten a tea, ezen belül is a Song-tea részleteivel foglalkozik. A mai történetírás egyenlőségjelet tesz a Tang dinasztia (618-907) és a Song teája közé. Bár Kínában a jiancha (sencha) 煎茶   kifejezés gőzölt teát jelent, a Ming dinasztia (1368-1644) leveles teáit (hacha) japán művekben sokszor senchának nevezik, míg magának a teának egy teáskannábana hu  茶壶  (amit Japánban kyusunak hívnak) való elkészítését sencha módnak (sencha hó) aposztrofálják. Az ilyen és ehhez hassonló pontatlanságok általánosak. A kínai történelem japán terminusokkal való leírása és viszont igen elterjedt és sok tévedéshez, félreértelmezéshez vezet.  A Song dinasztia idején a tea művelése és élvezete rendkívül kifinomult szintet ért el, amiről néhány kivételes leírás tanúskodik. Ha fel akarjuk állítani a tea történelmének főbb mérföldköveit , akkor legalább hármat kell megemlítenünk.    1. A középső Tang korabeli, Lu-Yu által a Cha Jingben feljegyzett és örökül hagyott tea az első. Ez a tea kör alakú, középen lyukas, lepénybe préselt tea volt, amit porrá őröltek és jiancha (azaz sencha) módszerrel, más szóval a tea forró vízben történő felfőzésével készítettek el.   Huo: tűz + qian: folyamatosság    főzni, sütni  cha: teát. 2. A második talán az Északi Song dinasztia Huizong  császárának Daguan Cha Lun (Daguan Tea tézisek) és Caixiang (1012-67)  Cha Lu (azaz tea leírások) c. műve. Ezt a teát is porrá őrölték és a diancha (tencha) módszerrel készítették el, azaz egy csészében forró vizet öntöttek rá és elkeverték.   shui: víz +  dian: valaminek a mélyén, hátulról felsejlik =  a víz aljára ülepedett  cha: tea 3. A harmadik fontos állomás a középső Ming dinasztiától kezdődően olyan művekben látott napvilágot, mint a Xu Cishu nevéhez fűződő Cha Shu (tea monográfiák - pontos időpont ismeretlen) A teát leveles formában egy teaáskannában forró vízzel felöntötték, majd leszűrték. Ezt paocha módszernek nevezték.   tshui: víz + bao: az embrió, avagy kígyó piktogramjából fejlődött ki és azt jelenti becsomagolva, befoglalva. Innen jön a pao, a felöntés és a  cha, a tea. A Qing dinasztia (1644-1912) ún. gongfuchája (azaz erőfeszítésből, vagy munkából származó tea) ebből az ágból fejlődött ki. Fölösleges említeni, hogy az egész kínai teatörténelem minden egyes időszaka során rendkívül sokféle tea létezett, de a fenti hármat nevezhetjük az idők során kialakult és széles körben gyakorolt legfőbb áramlatnak.   Guong: az ács vonalzója és egy kapa=munka + fu a négykezű ember, aki mindenét odaadja és a  cha, a tea    A Song dinasztia préselt (és porrá őrölt) teája a Tang dinasztia öröksége, de a Song idejére olyan finom textúrájú préselt teát sikerült előállítani, ami sokkal könnyebben elkavarható, finomabb diancha teát adott. Jelentős különbség igazából a Ming dinasztia teáiban fedezhető majd fel.Összefoglalva tehát a főbb áramlatok: Tang előtti korszak  Főzött teák         Tang Jiancha   Préselt, darabokra tört és főzött tea. Song Diancha   Porrá tört és felkevert mocha Ming  Jiancha (paocha)   Több lépésben felöntött tea Qing gongfucha   A felöntések stratégiai, művészeti alkalmazása  Úgy is mondhatjuk, hogy a Tang dinasztiabeli jiancha módszer valószínűleg túlélte a Song, a Déli Song és a Yuan dinasztiákat (időnként átmeneti állapotban, gőzölt leveles teaként) míg végül elérte legtökéletesebb paocha állapotát. A diancha módszerrel szemben , amelyben magát a teát keverik el vízzel, a jiancha és a paocha közös abban, hogy mindkettő forró vízzel történő felöntéssel nyeri ki a teát. Ebből a szempontból a Song dinasztia préselt és őrölt teája a tea gazdagságát és összetettségét egy egyedülálló, különleges irányban bontotta ki, majd a későbbiekben gyakorlatilag eltemette és elfelejtette. Gyógyteák és más mixtúrák összetevőjeként az őrölt tea a mai Kínában is létezik, de szerepe elhanyagolható, s bár mondhatjuk hogy ez a tea az elfelejtett Song tea utóda, mégis lényegileg különbözik attól. Ésszerűnek tűnik az a megállapítás, hogy a Song dinasztiabeli őrölt tea jelentéktelenné vált, majd eltűnt a korai Ming dinasztia során. Ma általánosan elterjedt vélemény, hogy a mai japán matcha a Song beli őrölt tea leszármazottja. Mégis figyelmeztetni kell arra, hogy a két teastílus mind eljárásában, minőségében, mind színében teljesen eltér egymástól. Ugyanebből az okból kifolyólag lehetetlen egyenlőségjelet tenni a mai modern kínai préselt teák (jin yacha, japánul kin?atsucha) és a Song dinasztia préselt teái közé. Régészeti leletek a témában nem állnak rendelkezésünkre, ezért csupán az irodalmi adatokra hagyatkozhatunk.

Eszerint tehát a fehér tea kinézetre tömbökbe préselt, fényes, fekete megjelenésű tea volt, a kalligráfiához használt fekete tintakőhöz hasonlatos, ha viszoont ivás előtt megőrölték a tea teljesen fehérre változott. Jól tudjuk, hogy a költészet hajlamos a túlzásokra. De ha összevetjük a többi, rendelkezésre álló irodalmi forrással, ehhez hasonló leírásokat kapunk.

Összefoglalva: a fiatal tealeveleket, rügyeket leszedték, majd meggőzölték, egy textilzsákban kipréselték egy mázatlan vázában némi víz hozzáadásával formába préselték és megszárították. A tea őrlése egy egész napig tartott, ez idő alatt jelentős mennyiségű vizet adtak hozzá, ami egy rendkívül finom teapor létrejöttéhez vezetett. Ebben az értelemben valószínűleg már jelentősen különbözött a Tang dinasztiabeli préselt teától. A préselésre használt malmok egyaránt lehettek bambuszból, rézből, vagy ezüstből és egy keretből, valamint a beleillő, domborművekkel dekorált présből álltak. Ha hódolati teáról volt szó, akkor a prés felső részét sárkányt, vagy főnixet ábrázoló domborművel díszítették. Azt mondhatjuk, hogy a préselés nagyban hasonlított a festőkövek mosásához és formába préseléséhez. Ahogy a Beiyuan Gongcha Luból kiderül ezek a domborművek részletekbe menően cizelláltak és a tea végső formáján jól kivehetők voltak  A Tang dinasztiabeli préselt tea sarkos kialakítású volt, ahogy azt LuYu a Cha Jingben leírta és nyilvánvalóan sokkal kevésbé kifinomult forma volt.

Éjszakán át sütve bíborban játszanak"

Magyarán szólva a kora tavaszi fehér porrá őrölt teát formába préselték és egész éjjel tűz felett szárították, amíg egy kemény bordó, barnaszínű forma nem vált belőle. A Song dinasztia más jelentős forrásait segítségül hívva, gyakran találkozunk a cang bi (so heki, avagy mély kékeszöld), valamint a xuan gui kifejezéssel. A Chen Yuan által is említett ?fekete? szín és más források színmegjelölései arra engednek következtetni, hogy a külső megjelenése mély, sötét színű volt. Másképp szólva sehol nem találjuk nyomát olyan leírásnak, ami a fehér tea felületét fehérként írná le. Így született, élt és halt a mai fehér teák igazi fehér elődje, minden teák legtökéletesebb formája, az eredeti fehér tea. Feketén...