0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Bifidus irregularis - ritka japán teák

GOISHI CHA

       
         
      A goishi cha Shikoku szigetén lelhető fel, egy szűk terület, (Kochi) teája, mindenféle szempontból elszigetelt jelenség, reliktum, ritkaság.  Ritkaság úgyis, hogy csak itt termelik, ritkaság úgyis, hogy máshol is alig isszák, sőt egy helyi asszony elmondása szerint ők maguk is alig itták, inkább a sziget más piacain talál gazdára. Ráadásul nyoma sincs a közmondásos japán kézműves pontosságnak, tűhegyes, finomra sodort leveleknek, csak nyél és nagy levelek elemésztett maradványai kőkeményre préselve. A japánok posztfermentált teának nevezik (kô-hakkô-cha 後醗酵茶), mi mindnyájan tudjuk már, hogy ez teás nyelven, kínaiul hei cha, sötétfekete posztfermentált teát jelent. A tea megjelenése vicces és morbid, kis kínai sakkfigura jellegű négyzet alakú korongok, amelyekben, mintha valami régészeti feltárásból származna, vastag erezettel lenyomatként jelenik meg a valamikor volt levél. Letörünk egy darabot, nagy hei cha rajongóként és felöntjük, megkóstoljuk. Szánk és szemünk és tarkónkon a bőr egybefut. Mintha nyelvünket az elem két pólusához érintettük volna. Mi ez?  
         
       
         
      MIÉRT EZ A NEVE?  
      A goishi cha neve 碁石茶 a go (igo) játék nevéből származik 囲碁  (ugye mondtam, hogy van benne valami sakkos, társasjátékos??), mert a készre vágott kis korongok a go kavicsaira emlékeztetnek.  
         
      HOGYAN KÉSZÜL?  
      Egyszerű, elnagyolt mozdulatokkal. A helyben termesztett tea leveleket leszedik, hervasztják, majd egy fura szerkezetben majd egy óráig gőzölik. Ezután halomba hordják és betakarják 7-8 napra.  Ezt praktikusan egy elbarikádozott sarokban teszik, máshol egy hatalmas kasban, vagy hordóban.  Ezután a halmot feltárják, kiszellőztetik, megforgatják és a már felismerhetetlen állapotú leveleket egy csőbe gyömöszölik erősen összepréselve, miközben visszalocsolják rá a mushi-jirunak mondott fermentációs levet.  7-10 nap után kibontják a csövet, kész a tea. Fognak egy nagy fűrészt, mással esély sem lenne hozzányúlni és kétujjnyi szeletekre vágják. Ismét másik fűrésszel (mert Japánban mindenhez külön fűrész dukál) az így nyert korongokat is feldarabolják, és a napra teszik száradni. Kész a goishi cha. 
 
Az eljárás kulcsa nyilvánvalóan a hosszú posztfermentációs eljárás. A gőzöléssel ugyanis a tea elsődleges kémiai fermentációját leállítják, gyakorlatilag zöld teát csomagolnak be és fednek le. Innentől kezdve a mikroorganizmusoké a szó. A főszereplők:
Aspergillus fumigatus
Aspergillus niger
Penicillium sp
Scopulariopsis brevicaulis
és ami a világon minden más teától megkülönbözteti:
tejsav termelő baktériumok a csöves fázisban -  Lactobacillus plantarum
Ez utóbbiakat számtalan területen használják az élelmiszeriparban, de tea gyártásánál csak a hei chák esetében kap szerepet. A két különálló processzus nagyon is összefügg.  Mindenféle kutatókat is érdekelte a csodabogár tea és úgy találták, hogy az első fázisban szerepet kapó, a tealevelét érlelő, puhító, átalakító Aspergillusok penész telepein lakmározik később a tejsavbaktérium.
Persze a végterméket nem valamilyen penészes, dohos, vagy savanyú szagú gyanús masszaként kell elképzelni. A japánok olyan sok mindent fermentálnak, hogy még ez sem lenne meglepő. De ez a tea, azon túl, hogy tényleg fura az ákom-bákom módra vágott kockasága, teljesen tiszta illatú, és tiszta, szép öntetű. 
 
         
       
         
      ELKÉSZÍTÉSE  
     

Az elkészítése sem mindennapi, mint minden bancha jellegű teát, Japánban ezt is főzik. Más hei cha jellegű szintén ritka teákat főzés után egy kétfarkú ecsettel felhabosítják. Mi itt kungfu módszerrel jártunk el, de elmosás nélkül. Az öntet tiszta, és hívogató, mint a kráterben csillogó türkiz tó, de ha belenyújtjuk a lábunk, leégeti. Ez nem éget, de szívesen megnézném, hogyan szalad fel tapasztalt teások homlokán a ránc az első korty hatására. Nagyon savanyú, mint a piacon is külön sorba, szégyenpadra állított savanyú káposzta árusokat körülvevő illat és íz emlékek, tulajdonképpen inkább kész savnak mondanám és a hasonlatot elkerülve az említett árusok hordóiban löttyenő szintén tejsavbaktériumok által termelt át nem tetsző levet idézném, ami végül finom, és mint tudjuk, nagyon egészséges, de azért bátorság kell az elfogyasztásához. A goishicha a teák savanyú káposztája.

A helyiek úgy mondják, hogy forró sós vízzel kell elkészíteni, mint a régi szép időkben.

 
         
       
         
      MIRE JÓ?  
         
       
     

 

 
     

Ugyanarra, amire egy tea és egy savanyított termék. Megvan benne a hei cha teák minden lényeges tulajdonsága, plusz a bifidus, tehát emésztési problémákra, vagy ezek megelőzésére vedelhető.  Mivel egy tea reliktumról van szó Japánban és előállítása nagyon munkaigényes, ezért ritka és drága, inkább kuriózumként jöhet szóba. 20 gramm jelenleg 3675 yen, mire ideér jóval több, mint tízezer forint.

Savanyított teaként szerepet kap a konyhában is, főznek vele, rizst és minden mást.


Összetétele kiválóan alkalmassá teszi bőrápolásra, ezért a termelőket összefogó szövetkezeti gyár szappangyártásba is kezdett és a goishicha szappan nagy siker a finom bőrű japán nők piacán.

 
         
       
         
      MÉGIS KINEK JUTOTT AZ ESZÉBE ILYEN TEÁT GYÁRTANI?  
      Ugye, hogy már mindent kitalált valaki előttünk.  A tea eredetéről semmit sem tudni, a helyi múzeum szerint egy kínai bevándorló honosította meg a receptet 400 évvel ezelőtt.  
      GOISHICHA FILM  
     
Mindent megmutat. Külön felhívnám a figyelmet a szenior gyártó lánctalpas kézikocsijára.
 
       
      Még egy film riportokkal  
       
         
      Meglátogatásra érdemes oldalak:
 
A goishi cha múzeuma
Tosa kaze
Emitt egy tudományos cikk a goishi cha mikroorganizmusairól.