0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Liu Bao Tea

A Liu Bao a hei cha sötét teák különleges teája. Préselt, hatalmas kosarakban pincékben érlelt, majd szétszedve értékesített tea.

 

 

Liu bao 六堡 egy város Cangwuban  梧州, ami egy prefektúra Guangxiban és elsődlegesen az azonos nevű tea gyártásáról ismert.  

A Liubaocha első írásos meghatározása szerint ún. heicha, azaz posztfermentált tea, aminek gyártása során a leszedett és hervasztott leveleket, sütéssel, vagy gőzöléssel hőkezelik, majd erősen többször megsodorják és ebben a feltört levél állapotban párás, meleg körülmények között állni hagyják.

A Liu Bao teák alapanyagát elsősorban sütik, majd az így megállított zöld teát felgőzölik és halmokba hordják. Ezekben a halmokban oxigénszegény környezetben marad elfedve legalább 7-10 napig, más teák esetében akár 20-30 napig. Az így létrejövő, mikrobákban gazdag környezetben a tea mikroorganizmusok által vezérelt fementáción megy át, aminek hossza és körülményei, továbbá a használt levelek mérete és minősége határozzák meg a tea receptjét.

 
 
Az ember által vezérelt (ren gong houfajiao) fermentációs processzus végeztével a teát a szokásos módon beszárítják és különféle változatos formákba csomagolják. A forma lehet kosár, fészek, lepény, tégla, kocka, stb. A Liu Bao szálas tea receptjeinek elterjedt formája a kosár, ami 40 kg-os hatalmas bambuszkosarakat jelent. A teát, hűs, jól ventilláló helyen tartják, ha kell évekig, de legalább 18 hónapig, majd a piaci helyzettől függően értékesítik.
Az értékesítéshez a kosarakat felbontják, az addigra tömbbe álló teát feltörik és kisebb, hagyományosan 250-400-500-1000 grammos kosarakba töltik.
A kosárban a tea felületére kerül a cég azonosító címkéje, kívül pedig a receptet s megnevező termékcímke. A recept első két karaktere a recept első alkalmazásának évszáma, a második kettő a gyártóra és a levélosztályra utal. A levélosztályt a hei cha világában 1-10 között határozzák meg, egyes a finomabb rügyes levél.
A Liu Bao emblémájának számító Wuzhou Teaüzem 1953 óta működik kisebb-nagyobb megszakításokkal. 16 hektrányi területen terül el és dolgozza fel a  vidék nagylevelű teáit. A Liu Bao teán belül egyedülállóan 4000 m² tereületű teaérlelő pincével és 600 m² hagyományos faszerkezetű teaérlelő kamrával rendelkezik. Ezen a hegyvidéki területen a páratartalom alapvetően meghatározó a tea egészségének fenntartásában. Úgy mondják, hogy régen lényegesen járult hozzá a tea minőségéhez az is, hogy a teát tartalmazó bambuszkosarakat folyón szállították, hetekig a folyón lebegő raktárakban állt, ami állandó párás környezetet biztosított neki.
 
2004 bambuszban érlelt Liu Bao
 
A fementációs és posztfermentációs szakasz során elnyert tea polifenoljai festékes teaflavinokká alakulnak, az így nyert tea tehát alapvetően sötét, barna, vöröses öntetű, mégsem nevezzük nyugati értelemben fekete teának, mert annak létrejöttében és változásában nem játszanak ilyen szerepet a mikroorganizmusok. A bételdióra emlékeztető telt, hosszú utóíze miatt nevezik bing lang teának.
 
A kosár belsejébe kerülő reklám, egyben azonosító címke.
 

Liu Bao Története

A Liu Bao teát a XVIII. század másdik felében a 24 legjobb tea között említik. Azt csak sejthetjük, hogy nem egyik napról a másikra alakult ki ez a hírnév, de a tea pontos korát megbecsülni sem tudjuk. Wuzhou az i. e. II. század óta lakott, sőt az első keserű tea nevű feljegyzések is ide köthetőek, de a Liu Bao adatai sokkal gyérebbek. Az tény, hogy Guangxi a puerh tea alapanyagához hasonlóan vad nagylevelű fajtái ebben a feldolgozási formában találták meg az igazi helyüket. A kínai teák sorsát mindig nagy mértékben meghatározta az export lehetősége, ez volt az innováció hajtómotorja, az új teák a kivitel felhajtóerejében születtek. A XIX. század végén ilyen ösztönző erő volt a hong-kongi export lehetősége, kereskedőházak alakultak a liu bao tea felvásárlására és szétosztására. A kereskedők ekkor kezdték el a teát saját logóikkal és garancia címkékkel megkülönböztetni a többi kevésbé híres, vagy jó teagyártó teájától.

A prosperitásnak a japán megszállás vetett véget 1937-ben. A kereskedővállalatok hanyatlása, megszűnése 1949-ig tartott. Az ezután következő népi Kína korában a föld először visszakerült a termelőkhöz, ami érthető módon fellendítette a termelést. 1953-ban megalakult a kistermelők, majd kollektívák teáját feldolgozó Wuzhou Teaüzem.  Ebben az időszakban történt a puerh tea első posztfermentációüs kísérlete is éppen a Liu Bao gyártástechnológiája alapján.

Mivel a Liu Bao mindig is exportra gyártott termék volt, és nagyon mépszerű volt a hongkongi és maláj piacokon, termelését jelentősen ösztönözték. Egy 1957-ben született, az exportot ösztönző tanulmány leírja a tea gyártásának főbb mozzanatait, mintegy megtanítva a vállalkozó földműveseket a tea előállítására. Azt mondja továbbá: „Egy tonna teát 10-12 tonna acélra, vagy 20 tonna gázolajra lehet cserélni.” 180 Tam tea egy új traktor értékével egyenlő, sőt azt is leszögezi, hogy az 1950-1956 közötti időszak teljes kínai tea termelése 1.86 millió tonna acél értékével, esetleg 34484 traktor értékével ért fel. Az ötvenes évek végén a Wuzhou teaüzem 800 hektáron termeltetett teát saját gyártásra. Oktatóanyagok, könyvek, promóciós anyagok tanúskodnak arról, hogyan igyekezték a termelő parasztokat új teaültetvények alapítására, a Liu Bao hagyományára tanítani. Ezt követően a termelés egyre jobban elvesztette az alapjait.

Az ezt követő masszív, ideológiai alapú kollektivizálás eleinte a fellendüléshez, majd a helyenkénti modernizáció mellett a Liu Bao történetének egyik mélypontjához vezetett. A központosított piacon a helyi teából készített egyszerű zöld tea felvásárlási ára jóval magasabb volt, mint az összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítéssel és beruházással létrehozott Liu Bao teáké. Ha volt, az elsősorban exportra ment. A ma még fellelhető érlelt teák ebből az időszakból valók. Az alapanyag hiánya oda vezetett, hogy a Liu Bao gyártók kénytelenek voltak más, olcsóbb teát előállító termőterületek teáit is Liu Bao teaként feldolgozni. De az alapvető gondot az innováció hiánya és a központosított áruellátás jelentette. A parasztok, ha nem akartak éhen halni, akkor inkább saját ellátásukkal voltak kénytelenek foglalkozni.

A hatvanas évek végére ez a folyamat oda vezetett, hogy a Liu Bao szinte teljesen eltűnt a piacokról. Ezt követte a nyolcvanas évek elején a családi felelősségi rendszer kiépítése úgy, hogy az export továbbra is a nagy állami elosztócégek kezében maradt.  1989-ben a Liu Bao termelése összesen 14 tonna  volt a Wuzhou üzemben. Ugyanebben az évben a gyár kereslet és versenyképes ár híján bezárta kapuit. Guilin és Heng járásban, ami szintén hagyományos Liu Bao termő terület volt, szintén a minimumra csökkent a gyártott mennyiség. De ez volt a puerh tea újrafelfedezése előtti mélypontja is. 1989-ben Hong Kongban és Makaóban értékesített yunnani puerh tea mennyisége csupán 500 tonna volt, hasonló szecsuáni préselt hei cha teákból alig valamivel többet értékesítettek, míg az egykor oly keresett Liu Bao teából: csupán 400 tonnát. 

 
Lim Pin Xiang az Essence of tea vendégeként beszél a Liu Baoról.  Kötelező film.
 

A Liu Bao története tele van sikerekkel és majdnem a teljes megszűnéshez vezető mélypontokkal. A puerh tea újrafelfedezése (1997) óta eltelt időszakban a Liu Bao sorsa is jobbra fordult és biztosra mondható, a feldolgozottsági fokhoz képest ma még viszonylag nyomottnak mondható árak jelentősen emelkedni fognak és a Liu Bao, ez a titokzatos, finom tea újabb aranykora elé néz.
 

Ha igazi, szuper érlelt Liu Bao teát szeretne látni és kóstolni, kattintson ide!

 


Gyártók:

 Wuzhou Tianyu Tea üzem 在梧州市天誉茶业有限公司, benne a bal oldalra kattintva egy jó kis hei cha filmmel.
 Wuzhou San Er Tea üzem  és annak márkája a San He Pai  (Három Daru)  三鹤牌    
 Wuzhou Tea üzem, a gyártó honlapja
 Mao Sheng Tea üzem