0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Bakancsosan csillámló sziklafalon

Tea, tűz, víz, kirándulás......

 

Kirándulás, a gyerekek, mint mindig, tiltakoznak, szakad, majd egyesül a család. Amikor kicsi volt még a gyerek, azt mondtuk neki, nézd, már csak addig kell eljutni, onnan már látszik...  Most, ha kirándulni indulsz, a kamaszok a hűs lombok alatt élik ki az elmaradt családi percek hiányát, vádak, öröm, élmények érik egymást, majd újra az apátia. Nehéz ez, nehéz megélni minden szinten. A Nagyapámnak mást volt nehéz megélni. Igen, valahol itt gyalogolt át hetente egyszer, hogy kubikosként dolgozhasson a lillafüredi Palota szálló teraszainak építésénél, át a Sajótól az egész Északi-Bükkön, huszonvalahány kilométer a bőrszíjas hátizsákkal. Megemlítem a gyereknek is minden egyes alkalommal, hümmögnek, de látszik, hogy a három generációnyi távolság, ami az én gerincemen keresztül ível át közöttük, áthidalhatatlan. Nemcsak visszafelé az, hanem előrefelé is megfejthetetlen: "- tedd már le azt a muzsikát fiam" - szólt rám nagyanyám, ha elővettem a gitárt, tornácos éjjeleken. Kubikosként még így, messzire "kirándulva" is jó munka volt a munka, lényeg, hogy volt.
A harag, bosszúság, elégedetlenség akkor csap össze tengerré, amikor az Udvar-kő csodálatos felszakadt barlangjánál előkerül egy teáskészlet és vízmelegítésbe kezdünk.

- Már megint tea!
Nem könnyű sors. Bányászgyerekek akkor, teagyerekek most.

Népszerűtlenségünk az egekig ér, dacosan, tüntetően egy távoli fa mellé állnak. Pozíciójukat gyengíti, hogy a messzi földről hazaszakadt rokon minden pillanatát élvezi az együttlétnek.  Aki haragszik, magára haragszik, aki forrong, magát forralja, így hát nyugodtan folytatjuk az előkészületeket, mi, kegyetlen hozzátartozók.

 
 
A tea fölöttébb érdekes, zsákba-tea, akarom mondani zsákbamacska, barátnő shanghaji kirándulásáról, röstellem, de még a (barátnő) nevére sem emlékszem. Mentségemre szolgál, hogy senki nevére nem emlékszem és egyúttal figyelmeztető jel, amikor olyan valaki ajándékoz meg, akitől nem várnád, akinek nem is nagyon telik rá, mégis gondol rád... Lehet-e ennél szebb ajándék? Gyönyörű, szabad tusírásos papírzacskó, bambuszcsipesz, bambusz teaszedő, bambusz teaszűrő. Lassan forr a víz; tüzet rakni a kijelölt helyen sem szabad! Mi lesz, ha baj lesz? Nem lesz baj, különben sem jár itt senki, csak a muflonok. Ebben a pillanatban egy hajléktalan kinézetű alak fut át közöttünk szakadt göncökben - hosszútávfutó, terepfutó, vagy lator; a kutya nem ugatja meg - nem lator.
A többi gyerek közben beszorul a barlang egyik kürtőjébe, emez meg továbbra is a fát támasztja.  A tea közepesen hosszú szálú, széles levelű, sötét tea, oolong, nem vitás, nem sokáig fog tartani ez a kitalálós játék, épp addig, amíg a tea a kannába nem kerül. Így szárazon finom, üde, de nem idei illata van. Érlelt főnix oolong "a törékeny lombok alatt".
 
 
A forró vízzel kiöblített kannában a beletöltött tea végre kibontja végtelen virágait, főleg buja orchideákat. Meg se kell kóstolni, már tudjuk, kivel van dolgunk, de azért tovább játszunk. A tűzön melegített víz mindig ódon ízeket társít a teához és nagyobb energiájú, ezért mindig visszahűtjük kissé, éppen csak, pillantásnyit.  Elmossuk egyszer, az orchidea szirmai eláznak és mézbe ragadnak. Mi Lan Xiang a főnix oolongok gazdag családjából, nem vitás, nem is lehetne más, de biztosan érlelt, pár éves szedésből. A miénk mézes, üde, de ez mélyebb, lehetne most mindenféle méz hasonlatokat mondani fölöslegesen, legfőbb bizonyítékként darazsak kezdenek körözni a csészék fölött. Az öntet üde, frissítő, friss energiákat ad a bakancsos lábnak. Kicsit sem karcos, meleg, puha, a szabad levegő és a víz teszi, hogy elmúlnak az éles, kesernyés Dan Cong ízek. Készítünk 4 felöntést, aztán megszánjuk a tüntetőket, elrendezzük a vízmelegítőt, csatasorba állítjuk a csapatot és továbbmegyünk.
 
 
Lefelé mindig nehezebb, egyre nehezebb, kegyes hazugsággal rövidítjük az utat, lent a parkolóban a büfében panaszkodik a tulaj, ma összesen pár kávét rendeltek. Mondom neki, ne csüggedjen, máshol is ez a helyzet. A nagyapám sose ihatott kávét. Megbocsájtunk egymásnak, összekapaszkodunk, szép napunk volt, nagyon szép.
 
"Föl, gyermekek, tanulásra"
 
További képek lentebb