0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Gyokuro Shiun Bíbor felhők

Gyokuro shiun japán zöld tea

Amida, az eltelt és az eljövendő élet ura
 
Amida Nyorai . szanszkrit nevén Amitabha a végtelen fény buddhája.
Az Amida név valószínűleg Amitabha és Amitayus kínai fordításából származik. Amida, egy a Nyorai öt Tathagatha bölcsessége közül és egyike a tíz Buddha ösvénynek. A történelmen túli Buddhák legnépszerűbb tagja, aki a Nyugati Tiszta Földön, vagy Paradicsomban lakik. Amida tehát a Nyugati égtáj Buddhája (saihou ), lakóhelye a Végső Boldogság paradicsomi földje, japánul gokuraku .
Amida ember-elődjének, Hōzō Bosatsu , azaz Dharmakara Boddhiszattva volt a neve és a Végtelen vagy Örök Élet Szutrában bukkan fel. Lokesvaraja Buddha idején király volt a foglalkozása, de meghallva a Dharma tanítását feladta trónját és vezekelésre, tanulásra adta a fejét. Ebben az időben teremtette meg más lények boldogulására saját Tiszta Földjét és állította össze 48 pontból álló híres fogadalmát.
 
 

A 48 fogadalom lényege a 18. fogadalomban, mint fő kívánságban összegződik, és azt mondja ki, hogyha én (mármint Hozo) Buddhává válok, és az emberek, meghallva nevemet hűséget fogadnak és örömmel ismétlik el azt tízszer, vagy még többször és mégsem juthatnak el az én paradicsomomba, akkor inkább mégse nyerjem el a megvilágosodást. A kettős tagadás a buddha lét kettős igenlése, Hozoé (aki elnyerte) és követőié (akik ezért könyörögnek hozzá), s egyúttal azt is jelenti: az én megvilágosodásom akkor ér valamit, ha mások hasznára is válik.

Megfogadta továbbá, hogy a megvilágosodás elérése után létrehozza a Végső Boldogság Nyugati Tiszta Földjét. Hōzō újjászületést ígért minden lénynek, aki igaz, tiszta szívvel ismétli az ő Buddha nevét még a halálos ágyán is. Ma is ez az Amida Buddhista irányzat tagjainak végső próbatétele "Namu Amida Buddha," vagy "Üdvözlégy Amida Buddha." Ezt kell ismételgetni minél többször. Akik nevét elegendő alkalommal ejtik ki (szerencsés esetben éppen haláluk pillanatában), azokat Amida megsegíti, haláluk után pedig a nyugati paradicsomba, a Tiszta országban fogadja őket. Az amida buddhizmus egyes szektái olyan nagy erejűnek tartották a ?varázsigét", hogy feleslegesnek tartották a zarándoklatot, sőt még a szerzetesi megszorításokat is.

Hōzō végül betartotta ígéretét, megvilágosodott és buddha létében az Amida Nyorai nevet kapta. Az Amida szutra szerint több, mint 10 kalpával (43 millió-kétszázezer év) ezelőtt nyerte el a megvilágosodást. Ő a megvilágosodás, az együttérzés és a bölcsesség megtestesülése.

 

 Dharmakara Bodhisattva különleges fogadalma minden érző lény ?üdvözülését?, és saját buddha létének beteljesülését szolgálja. A buddhák segítik azokat az embereket, akik érdemeket szereztek, életükben meditatív és bölcseleti tevékenységet folytattak. Az a személy, aki igazi emberi lényként tudatlan, sőt gonosz éppen Amida kegyelme révén nyerheti el a Buddhalétet. Amida Buddha a vak gyűlölettől és a karmikus pokoltól menti meg az embereket a formalitás (a név ismétlése) és a név (nembutsu) révén.

Amida Buddha alakja rendkívül népszerű Japánban, népszerűbb, mint maga a történelmi Buddha. Az Amida buddhizmus kezdetben az arisztokrácia és a klérus kiváltsága volt, de később nagy népszerűségre tett szert és a társadalom minden szegletében elterjedt. Más buddha megnyilvánulásokkal szemben Amida egyetlen fontos megkülönböztető attribútuma az arca, mely maga az eljövendő élet, rajta a bölcsesség halvány mosolyával.
Amida a jókedvet, vágyat, szenvedélyt bölcsességgé változtatja, tudatos létté emeli, a megkülönböztetni tudás bölcsességévé. Amida alakja a történelmi Buddhát idézi, amint a Bodhi fa alatt ülve meditál, magát Amidát is legtöbbször lótuszpózban meditálva ábrázolják. Amida a nyugati égtáj védelmezője; színe a bíborvörös, a beszéd, a tudatosság, a tűz buddhista istene, fő szolgálója, segítsége pedig a gyakran vele együtt ábrázolt Kannon Bosatsu (Avalokiteshvara). A világhírű, Kamakurában található 15 méter magas, 800 éves létére eredeti formájában fennmaradt Óriás Buddha (Daibutsu) Amidát ábrázolja.

 

 
De mi köze az amida buddhizmusnak ehhez a teához? 
Az Amida kultusz Amitábhát lótuszlevélen ülve, egy csillogó tó közepén, vagy felhőkön ülve ábrázolja. Azoknak a halottaknak a lelke, akik életükben a fentiekben elmondottak szerint felkészültek a túlvilágok, egy lótuszbimbóba zárul, a lélek megtisztulása után nyílik ki és engedi belépni őket a Paradicsomba, ahol aztán a végső megvilágosodásig maradnak. Ez a Paradicsom ily módon a Nirvána előszobája. A halottat, belépve a Paradicsomba Amida Buddha egy bíborszínű felhőn felemelkedve várja. A bíborszín a végső megtisztulás jele. A felhő légies metaforája a létkerék különböző létszintjeinek átjárhatóságát szimbolizálja, minden létállapot más-más színben ragyog. Fehérben az istenek megtisztult, boldog világának felhői, zöldben fluoreszkál a félistenek, vagy titánok irigységtől fertőzött birodalma, aranysárgán reménylik az embereké, violaszínbe zárul az állatok ösztönléte, bíborban ragyog a vágyaktól uralt evilági pokol. A létkerék emberi világából búcsúzó, de arra érdemes felkészült lelkeket Amida üdvözült, lágy Mona Lisa mosollyal fogadja, miközben körülötte egy bíbor felhő emelkedik a magasba. Amida felülkerekedik a gyűlölet, a kapzsiság, féltékenység ösztön-eszméin és magával visz bennünket a Paradicsomba.

 

A Gyokuro Shiun erre a bíbor felhőre emlékeztet a nevében. Zi a selyemszál ideogrammjából fejlődött ki és bíbort, ékkövet jelent, yún a felhő.
 
Marukyu Koyamaen receptje egy olyan árkategóriában, ahol magunk mögött hagytuk a mindennapi teákat és ünnepet rendezünk magunknak.
 
Egy szűk evőkanálnyi gyokuro shiunt egy előmelegített kannába teszünk, a kannát lefedjük és várunk. Kisvártatva levesszük a kanna fedelét és megillatozzuk az átmelegedett teát. A sütőből előhúzott friss édes sütemény, a mantovai Fehér Holló Étterem sütőtökkel töltött házi raviolija, a gyerekkoromban villával forgatott izzadt, bepállott széna vastag illata, a hűvös pincében forró vízzel mosott, égetett tölgyfahordó volt borokra emlékező belseje jut eszembe, meleg, lágy, vastag illatok. Legszívesebben így maradnék, kannába dúcolt orral, de reménykedek, hogy jön még valami és 70 Co-os vízzel felöntöm a teát. Lefedem. A kanna előtt maradok, számol a pulzusom... Valószínűtlenül sokáig. Már biztos elmondták a híreket, ennyi idő, amíg felforr a víz, 4 perc; ennyi az az idő, amíg bárminek nekikészül az ember.
 

Kiöntöm a teát a kiöntőbe.
 
 
A tea iszapos, tele apró levélfoszlányokkal, színe földöntúli. Sárga és zöld, elválik, egybemosódik, megtörik, át nem tetszően ragyog. Illata friss. Az első korty egy támadás. Másfél másodperc koncentrált roham. Az íjász elengedte a húrt, a nyíl már repül, már meg van írva a pályája. Olyan erősek az ízek, hogy bárki visszahőkölne, de mire szólni tudnék, minden íz legördül a nyelvemről és körbefogja a számat. Még egy korty, ugyanez történik. A szám által megrajzolt égtájak mindegyike felé más íz lángol. Elmúlik az első tea, tíz perc után még vastag az íz a számban, minden sejtem emlékezik. Az új felöntés hasonló, némileg szelídült eredményt produkál, a harmadik felöntés olyan, mint egy elegáns, nagyívűen megszerkesztett köszönő levél. További 4 felöntést készítek, mindegyik egyöntetűen híg és édes. Nagyon édes.
 
 
 
A kapu feltárult. Halálom után minden úgy volt, ahogy a Halottas könyvek megírták. Előző életeim minden perce, arca, félelme és öröme kitörlődött megtisztult lelkem minden szegletéből. Minden ragyog. Egy ajtónálló összesúg egy másikkal, tudom, hogy meghaltam, bár a cipő úgy áll rajtam, mint reggel, amikor elszakadt benne a fűző. A kapun túli folyosó egy csarnokba vezet, azután egy terasz. Ahogy kilépek, velem szemben, mély, bíbor gomolygással köd, pára és felhő emelkedik. A tömör pamacsok közül jóságos arc bukkan fel, biztató békességgel, lágyan kézen fog és megkezdődik repülésünk Nyugat felé.
 
 
A Shiunon túl még további öt gyokuro vár rám, az egyik a shiunhoz képest ötszörös áron.
 
A Gyokuro Shiun a 2006-os hong-kongi tea világkiállításon a zöld teák között abszolút fődíjat nyert.
 
Kissako!
 
Legyen egy teád ma!