0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Korhadó virágok

A helyiek csak úgy hívják "vad tea", vagy "keserű tea" és gyógyszerként őrzik az elkészített kis tételeket.

 
A Camellia Sinensis őse, az archeo kamélia valahonnan a kambodzsai platóról, Kína (Yunnan), Laosz határvidékéről származik. A vándorló ember értékes haszonnövényként vitte magával mindenfelé Délkelet-Ázsiában, így kerülhetett az elmúlt 2-3000 évben jelentős morfológiai változásokkal India északkeleti vidékére, továbbá Thaiföld északi határára, Szecsuánba, Guangxiba és a teatermesztés és új teafajták felfedezése terén mindig is úttörő és közvetítő szerepet játszó Fujianba. Ezeken a területeken mindenhol találunk több száz, sőt ezer évnél is idősebb ligeteket, vagy magányos példányokat. Ezen túl a fiatalabb ültetvényes gazdálkodáshoz kapcsolódóan is elterjedt és fellelhető a Camellia sinensis megannyi változata vad, erdei környezetben. Ezek a példányok, csoportosulások kideríthetetlen és kalandos úton érkezhettek mai helyükre, szinte bizonyos, hogy valamilyen módon idők előtt kapcsolódtak az emberekhez. A tea magja súlyos, állatok nem szokták szállítani, ezért jellemző a természetes környezetben a magányos, ligetes megjelenése. Így hát ahol a vad természetben teára lelsz, szinte bizonyosan ember felejtette ott, lehet, hogy egy századokkal előbb keletkezett magányos ültetvény maradékain jársz.  Ha nagyon fiatal zsenge példány bukkan fel egy szirten a mai ültetvények környékén, az valószínűleg kapcsolódik az ültetvényhez.
 
 
 
Ilyen tea kerül most az asztalunkra, ritka példány, Fujianból, a Tie Guan Yin és a Buddha keze ültetvények vad meredek, kietlen vidékének szomszédságából. A tea a vadonban található, ki tudja mikor és hogyan került ide. Nem nagy fák, hanem vad erdő ligetes részein felbukkanó kis sarjak adják nekünk élénk zöld színű levelekkel. A helyieknek van teájuk elég, ápolják teraszokon és hegyoldalak alig járható meredélyein, mégis időnként kijönnek ide a rengetegbe és ahogy mi csipkebogyót, vagy kökényt szedünk, ők megkeresik ezeket a vadon élő teákat és ha épp rügyeznek, leszedik azokat. Csak csúcsrügyet és hozzá egy kifejlett levelet (OP) szednek. Hogy is készíthetnék el másképp, mint szokásosan saját teájukat. Hozzászoktak a bő, húsos levelek aromáinak kifacsaráshoz, hosszú időn át négy ciklusban sodorva és sütve a leveleket. Ez is oolong teaként készül el, itt van, ni. Sötét kékeszöld (türkiz zöld qing, ahogy a teatípus neve is mondja) néhány erős szár és világosabb zölddel a fiatalabb levelek. Erős sodrás és sütés nyomai látszanak, de nem tajvani stílusú dögönyözés textillabdába zárva, az nem illene ehhez a teához, mindjárt látjuk miért.
 
 
 
A helyiek csak úgy hívják "vad tea", vagy "keserű tea" és gyógyszerként őrzik az elkészített kis tételeket.  Camellia Sinensis ez is, de vad alfajként bizonyosan más az összetétele. A teának, amit mi csak úgy hívunk zöld tea, vagy oolong jelentősen eltérhet a koffein, aminosav és polifenol tartalma. Hatással van rá a tengerszint feletti magasság, a tea variáns, nem mindegy, hogy tömegesen, vagy magányosan él a fácska, és más-más az összetétele az év szinte minden napján. Magasabb a koffein és aminosav tartalom tavasszal, több a polifenol (anioxidáns ugyebár) nyáron, csökken mindez és nő az ásvány frakció ősszel. Nem tudjuk ennek itt mi a pontos összetétele, (hamarosan megmérjük) de a "keserű tea" név arra enged következtetni, hogy több lesz benne a polifenol és a koffein.
 
 
 
A felmelegített és elmosott tea illata nagyon erőteljes, már-már bizarr, virágok, avar, füst érződik, de mire kutakodni kezdenénk, hogy került oda a füst, rájövünk, hogy nem füst az, hanem valamiféle dohos, korhadó illat, ami egyszerre élettel teli, mint néhány vadvirág, ami baljós illattal teríti be a magashegyi legelőket. Rövid felöntéseket készítünk, ki tudja mi is ez itt, bár kétségtelenül tea, felismerjük a leveleket, amik érezhetően vékonyak és selymesek. Az öntet erős sárga, (katechinek) virágos, de mégis fanyar illatú. Első kóstolásra nem különösebben keserű, inkább kesernyésnek mondanám, de mire leírom már árad az idegeken a keserű megannyi színképe. Van mélyen a torokban-keserű, van nyelv mellett keserű, van sós és igen van édes-keserű. Csudálatos vagy sem, ez a tea nem elsősorban keserű, hanem ásványos, robbanékony, húzós és röviddel később sok árnyalatban megmutatkozóan keserű. Az utóíze több, mint kielégítően tiszta, az ereje mérsékelt, de inkább a számoknak hiszek majd. A kiöntőt magam mellett felejtem, míg elolvasom a híreket és blogokat, amiket inkább nem kellett volna elolvasnom és alig 20 perc elteltével az öntet összeomlik, eltűnik a ragyogás, zavaros lesz és mély sárga, barna üledékkel. Ez történik minden olyan teával, aminek a szokásosnál nagyobb a polifenol tartalma, jellemzően a jó sheng puerh teákkal, de csak órák múltán. Ez azt jelenti, hogy ez a tea kiugróan magas polifenol és flavonol tartalmú. Vagyis....  
 
 
A helyiek azt mondják, azért gyüjtik ezt a teát, mert időnként ezzel tisztítják a májukat és főleg a bőrüket. Egy felöntéses öntetével mindenféle bőrproblémákat kezelnek, különös előszeretettel babák és gyerekek bőrpírját és heggjeit.  Lehet igaz, lehet nem. A népi gyógyászat ugyanúgy tele van hittel és vélekedésekkel, ahogy tapasztalattal.   
 
"egyesek számára sejtés, kettesek számára tapasztalat."
 
A különbség, csakúgy, mint maga a tapasztalásból nyert fogalom elenyészik. A tea nagyon jó eszköz a sejtések és előfeltevések kiirtására. Még abban sem tudtunk megegyezni, hogy keserű-e végül ez a keserű tea.