0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Long Jing zöld tea

Sárkány forrás

 
A Long 龙 ideogrammja a róu:  hús, ennivaló jeléből és egy repülő sárkány piktogramjából áll, ami ugyanúgy utal a gyermekre, ahogy a szűziességre (tóng)
Jîng egy kettéosztott mező, a közepén forrással,  annyit tesz Sárkány forrás

A Longjing általános összefoglaló neve a Nyugati tó környékén termesztett teáknak, ezek három fő termőterületre tagolhatók:
     Xihulongjing, azaz Nyugati tó Sárkány forrás
     Shi Feng Longjing (Oroszlán csúcs, Sárkány forrás) és
     Mei Wu fekete szilva Sárkány forrás

 A Shi Feng Long Jing hivatalos temőterületei: 

Weng Jia Shan, Long Jing város környéke, Man Jue Long és Yang Mei Ling (Weng-Long-Man-Yang.  A Longjing a Song dinasztiától folyamatosan megtalálható volt a császári udvarnak hivatalos adóként beszolgáltatandó teák jegyzékén.

  A Long jing legkorábbi időszakában, az északi-Song korszakában a termőterület meglehetősen keskeny volt. Illatos erdő Xiang Lin néven Lingying Alsó-Tianzhu tartományában nevelték, Fehér Felhő Bai Yun néven Felső-Tianzhuan és Kincses Felhő Bai Yun néven Gelingben már udvari teaként említették. Ezek a területek mind a mai Oroszlán-csúcs környékén voltak. Az Északi-Song ShouSheng Templomának egyik jeles szerzetese Bianchai mester és a korszak elismert költője Su Dongpo volt az, aki a különböző elnevezéstörténetek szerint az Öreg Sárkány forrás nevét összekapcsolta az itt termő teával. A Su-nak tulajdonított felirat ma is látható a Shousheng kolostor és a Tizennyolc Teafa Császári teakert közelében az Oroszlán-hegy egyik sziklájába vésve. A tizennyolc teafa a Long Jing eredeti teaklónja szintén áll és él, a róluk szedett tea a körülmények szerencsés együttállása esetén földi halandók által is megkóstolható. Lásd ezzel kapcsolatos cikkünket itt:
A Déli-Song idején a teatermelés a vidék fővárosává gyarapodó Hangzhou fejlődésével arányos volt. A Yuan dinasztia során bukkanunk nyomára az első Xihu, azaz Nyugati tó-Sárkány forrás teáknak. Egy teaivó teakölteménye számol be arról, hogy a vidéket gyakran látogatták buddhista szerzetesek s a hely valóságos találkahellyé vált, ahol teát ittak és barátságok köttettek. 

   A Ming dinasztiától kezdődően, egészen pontosan egy 1609-ben keltezett újság tudósításától kezdve már csak Sárkány forrás néven szerepel a tea és népszerűsége töretlenül nő, ami azt jelenti, hogy a tea kilépett a kolostorok falai közül és a közrendű emberek mindennapi szokásává vált. Több forrás említi az ország leghíresebb teái között. Egy Qing dinasztiabéli költő tényként írja le, hogy a tea az ország három legjobb teája között szerepel. A hírnév akkor válik véglegesen legendává, amikor Qianlong császár többször is látogatást tesz a Sárkány forrás termővidékén, s a feljegyzések szerint részletesen tájékozódik a tea elkészítését, szedését illetően, sőt együtt énekel a munkásokkal a teát dicsérve. Annyira szerette a teát, hogy a Hugong kolostorral szemben lévő kertben található tizennyolc fát császári teának nevezte el. A Sárkány forrás tea külsőre valóban különbözik minden más zöld teától. A wokban történő kézi sütésnek köszönhetően lapos, sőt nagyon lapos, csúcsos, hegyes megjelenésű ellentétben a többi, általában lekerekített teával.
A tea színe frissen erős, ragyogó smaragdzöld, minőségtől függően aranysárga árnyalattal.

A Long Jing minőségi fokozatai sokfélék, néha zavarosak, vagy legalábbis zavarba ejtők. Beszélnek 13 féle és ötféle minőségi fokozatról.
A hagyományos osztályozás a termőterületekhez kötött:

  • Oroszlán (Shizi Feng vagy "Oroszlán-csúcs")
  • Sárkány: (Long Jing és Weng Jia Shan "Weng család hegye)
  • Felhő: (Yun Qi),
  • Tigris (Pao "tigris patak" és Si Yan Jing "Négy Szem forrás")
  • Szilva: (Mei Jia Wu "Szilva falu").

A legjobb Long Jingek

Ma a legjobb tea, olyan szakértők szerint, akik már helyi magán gazdaságok managerei a Shizi Feng, amit a Mei Jia Wu, és Xi Hu "Nyugati tó" követ. Mind ugyanaz a klón a híres longjing 43, de más-más termőhellyel. Mindegyik termőhelyen belül további 10-13 minőségi fokozatot szokás megkülönböztetni. A legjobb minőség egy levél + egy rügy szedésű, (enek a neve Qi Qiang -Lándzsára függesztett zászló) a következő egy rügy két levél Que She (madár, avagy verébnyelvecskék). A sárgás árnyalatot a fiatalabb levél sütése adja. A közepes vagy gyengébb minőségű long jing három levél, egy rügy, vagy rügy nélküli sötétzöld két levél erősen lapítva.

Gyakori vita tárgya a long jing szedésének ideje. A szedés a Qing MIng Fesztivál (April 4-6) előtt ideális különösen a Shizi Feng esetében. A legfontosabb szabály, hogy a szedésnek az esős évszak, a "Gu Yu" előtt kell befejeződnie - ez a holdnaptár szerint április 19-21 körül van. A gondoskodó tapasztalat szerint a Long Jing szedése a Tiszta Fényesség napját megelőző harmadik napon kezdődik. Ez a kínai naptár kitüntetett napja, ami általában március végére, április elejére esik és az Északi Song dinasztiában gyökerezik, egyfajta esőünnep, tavaszi fesztivál, amikor az emberek áldozatot ajánlanak fel őseiknek. A tavaszi szedést, ami kitüntetett rügyszedés, több további szedés követ, amelyek általában alacsonyabb minőségi fokozatú, tehát magasabb számmal ellátott teát jelölnek. Még egy kis mondóka is van, ami arról szól, hogy a long jinget a Qing Ming Fesztivál idején kell szedni: "3 nappal előtte még kincs (bao); 3 nappal később már csak fű (cao). "Nyugati tó" követ. Mind ugyanaz a klón tehát más-más termőhellyel. 

 

 
 
A tea szeretők a long jingnek négy érzékszervi jellegzetességét adják meg: zöld szín, intenzív illat, tiszta aroma, és gyönyörű, lapos levél. Ezek természetesen rendkívül szubjektív szempontok, mégis meglehetősen jól ragadják meg a tea különlegességének mibenlétét. A long Jing öntete ragyogó lágy sárgászöld, aromája rendkívül sokrétű; a sült gesztenyétől a frissen kaszált rétig terjedő illatok, lágy, de sziporkázóan gazdag ízek, mindenféle fanyarságtól mentesen. A felöntött levelek puhák, hegyesek, világoszöld színűek.
 
A zöld tea előállítása rendkívül munkaigényes folyamat, kezdve az ültetvény karbantartásától a kézi rügyszedésig, a long jing esetében is magasan fekvő hegyoldalakról való leszállítástól a kézi sodrásig és az elektromos wokokban történő kézi préselésig. A wokokat a tea összetapadásának megakadályozására időnként a kínai faggyúfa tömbökbe préselt fehér gyantájával kenik.
 
Hangzhou és a Long Jing nemzeti büszkeség, nemzeti kincs, sőt panoptikum, és bár Hangzhou milliós nagyváros, a Nyugati-tó pedig e nagyváros kirándulóhelyévé vált, olyan helyi nevezetességek, mint a híres Hu Pao forrás, vagy Vágtató Tigris Forrás sztereotípiává rögzültek. Egy ilyen elterjedt legenda szerint ez a forrás adja a legjobb vizet a Long Jing elkészítéséhez. A víz valóban édes, tiszta ízű, nagy felületi feszültséggel. Igen látványos a Long Jing szertartásos felszolgálása egy egyszerű üvegpohárban. A nagy szakértelmet követelő szertartás a legegyszerűbb eszközöket párosítja a tiszta, intenzíven illatos teával és a fiatal lányok szűzies szépségével. Üljön le Ön is, vegyen maga elé egy üvegpoharat, amiben szabadon szemlélheti a levelek és rügyek táncát és öntse fel a világ talán leghíresebb zöld teáját. Érezze az intenzív, gesztenye és dió illatot, a színeket, és amikor leszűri a teát ne felejtsen a sárkány szemébe nézni.
 

Eredet legendák
A Sárkány forrás történetét felidéző számos legenda közül a legnépszerűbb történet szerint a tea egy taoista szerzetes nevéhez köthető, aki a III.században élt a vidéken, s aki azt tanácsolta a földműveseknek, hogy az aszály elkerüléséért könyörögjenek a közeli forrásban élő sárkányhoz. A könyörgés meghallgatásra talált, az eső eleredt és a forrás mesze földön híressé vált. A kolostor egyébként ma is látható a forrás közelében. A helyiek szerint a sárkány léte felől könnyen megbizonyosodhatunk, ha egyszerűen megkavarjuk a forrás vizét, ami furcsa örvényléssel nehezebb, sűrűbb vízrétegeket hoz a felszínre. Ez azért van, mert a forrás összeköttetésben áll a tengerrel és annak mélyén lakik a sárkány. A legenda szerint ugyanezt érzékeljük, amikor poharunkban megmozgatjuk a felöntött leveleket.
 
A Song Dinasztia idején egy idős nő élt egy Long Jing nevű faluban és teatermesztésből és eladásból élt. Egy igen szerény minőséget adó évben alig valamicske teát tudott eladni, már-már a halálra vágyott inkább, mint nyomorúságos életét továbbtengetni. Egy nap egy öregember érkezett a házához és meglátva az asszony öt ezüst oroszlánnal díszített kőmozsarát, felajánlotta, hogy megveszi. Az asszonynak mindenképpen pénzre volt szüksége, így örömmel fogadta az ajánlatot. Az öregember pedig arra kérte, várja meg, amíg segítséget szerez a szállításhoz. Ahogy az öregasszony lehajolt és belenézett a kőmozsárba lelkiismeret furdalás fogta el: legalább tisztán adjam oda neki? – gondolta, azzal hozzáfogott a mozsár kitakarításához, aminek fala tele volt régi tealevelekkel, őrölt teával és piszokkal. Amikor az öregember jó néhány segítőjével visszatért a házhoz felháborodva kérdezte az asszonyt: hova lett a mozsárból a tea? Az asszony elmondta neki, hogy csupán tisztán akarta átadni neki a régi, patinás, de szép kis malmot, mire az öreg végtelenül bosszús lett, haragosan toppantott és ráripakodott az asszonyra, hogy voltaképpen a mozsárban lévő tea érdekelte, nem pedig maga a mozsár, azzal sarkon fordult és faképnél hagyta az asszonyt, aki megrökönyödve szólni sem bírt.
 
 

Jónéhány nappal később igazi csoda történt az asszony teaültetvényén. Az ültetvényen és azt körbevevő öreg már kiszáradt teafák mind feléledtek, rügybe borultak és úgy zöldleltek, mint ahogy még soha. A tea nem egyszerűen zöld volt, de olyan zsenge, olyan friss, amiről az asszony álmodni sem mert volna. A feléledt öreg teafákról szóló hír persze hamar elterjedt a városban és az asszonynak hamarosan nem kellett a megélhetésért aggódnia.
 
A mese meseszép, megtalálható benne minden a teával kapcsolatos minden fontos motívum; a tapasztalat, a teával összefüggő hosszú élet, bőség és egészség, az ősi értékek ereje és védelme és a longjing által sugallt legszebb gondolat: az ősi fák által adott fiatal, zsenge, édes élet. A nyugati tó környéki immár kiterjedt teaültetvények nem öreg és még öregebb fáktól hangosak: az egész vidék az ősi tapasztalat közvetítője gyönyörű Song rendbe öltöztetve. A Long Jing Kína No 1 teája, a Nyugati tó Sárkány forrás a legjobb vize, olyan hangos sztereotípia, mint sok európai ország nemzeti büszkesége, a tokaji bortól az orosz kaviáron át a francia sajtig. A sztereotípia lényege az önkéntelen és túlzott nagyítás, az érdemek egysíkú méltatása, itt mégis többről van szó. A Nyugati tó környéke Hangzhou városa olyan kulturális együttes, Kína kulturális és konkrétan történelmi fővárosa, ami mélyen gyökerezik a kínai történelemben, a Tang dinasztia bukása utáni értékmentésben, a Délkelet Kínai kereskedelmi kultúra újkori felemelkedésében.
 
A Longjing név a XII században bukkan fel igazi fénykorát pedig a XVII. Sz. császári körútjai során éli, amikor elsődleges, kedvenc uralkodói, arisztokratikus kertté válik.

 
A "Shi Feng Long Jing" története ezzel szemben Qianlong császár és udvartartásának az Oroszlán csúcsra történő utazásával kezdődött. Itt találkozott a Császár egy öreg apáttal, majd együtt utaztak tovább, amíg a hegy lábánál egy teakerthez nem érkeztek, ahol megdöbbenve a kert és a természet szépségétől - megálltak. Ahogy az őket körülvevő teakertet csodálták, a Császár hirtelen a szedésre igyekvő sok-sok asszonyra lett figyelmes - megrökönyödve látta, milyen sokan vannak és milyen nehéz munkát végeznek. Egyszerre, az apát legnagyobb meglepetésére nekigyürkőzött és ő maga is hozzálátott a munkához. Kis idő múltán megkérdezte a szerzetest: Hogy nevezitek a teát, amit szedünk?
 
- Ez a Shi Feng Long Jing, vagy Nyugati-tó Long Jing. A császár elmosolyodott és tovább szedte a teát az asszonyokkal. Amikor a császárnak kedve támadt a munkára, valójában édesanyja jutott eszébe, a nagyasszony, aki épp az azt megelőző nap lett rosszul valamilyen tengeri ételtől. A Császár megmutatta anyjának a frissen szedett teát, aki már akkor megérezte a szokatlanul friss és kellemes illatot, amikor a fia belépett a szobájába. A császár elmesélte anyjának legutóbbi kirándulását, a festői vidéket, a gyönyörű teakertet, ahol saját kezűleg szedte anyjának a teát. Az asszonyt nagyon meglepte, hogy a magasságos császár képes volt arra, hogy méltóságát feledve ő is leereszkedjen az egyszerű teaszedő asszonyok közé.
 
Alighogy a nagyasszony ivott a teából, szinte azonnal jobban érezte magát, láza alábbhagyott, gyomra megnyugodott, kedélye derűssé vált. A császár a teát Shi Feng Long Jing néven azonnal császári teává nyilvánította. A teáról azóta is azt tartják, hogy jótékony hatással van a látásra, diuretikus hatású, csökkenti a vér koleszterin szintjét és lassítja az öregedési folyamatokat
 
Hangzhouban gyönyörű természeti környezetben van Kína nemzeti teamúzeuma. Nemzetközi és diplomáciai találkozók kötelező napirendi pontja a Nyugati tó menti teaültetvények meglátogatása és a tea megkóstolása.

http://www.teamuseum.cn/
 

Kapcsolódó cikkek:
A legfinomabb kínai zöld
A Long Jing 2007-es rekord ára
A zöld teák feldolgozása