0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Matcha Kinrin

A kozmikus rend lényege, annak megtestesülése nem írható le szavakkal.

                                  MARUKYU-KOYAMAEN
                                      
MATCHA KINRIN    
 
Dainichi Buddha (Nagy Nap Buddha, vagy az Egyetlen Fényesség Buddhája) a japán ezoterikus buddhista szekták központi alakja. Az ezoterikus buddhizmuson nem a magyar hétköznapi értelemben használt ezoterikát kell érteni, hanem a ma Ázsiában működő három fő buddhista iskola egyikét, amely Tibetben érte el a legnagyobb befolyását. A másik két iskola a Theravada és a Mahayana. Mahayana a legfontosabb japán buddhista irányzat, de a két másik japán iskola is erős ezoterikus befolyás alatt áll. A Heian kort megelőzően kifejlődő ezoterikus ág vezető figurájává vált Dainichi, az Univerzum központi Buddhája, a Kozmikus Buddha.
 
 
Dainichi általánosságban véve a történelmi Buddha hagyomány egyenes leszármazottja, akinek alakja a japán ezoterikus Buddha hódolat központjában áll. Dainichi a legfontosabb a sok miriád Buddha között, mindig és mindenhol jelen van, jelenléte mindent átjár, mint a levegő és a lélegzet. Minden más Buddha Dainichi kisugárzása, Dainichi magában foglalja az összes Buddhák és boddhiszattvák erényeit.
   A buddhizmusnak ebben az ágában Dainichi a mandalák központi szereplője, akit négy másik Buddha vesz körül a négy égtáj irányában. Dainichi fontos ábrázolási formája Japánban és Tibetben a mandala (Ichijikinrin mandara), ami gyakran kétarcú (Ryoukai-két világ). A két egymástól elforduló mandala ma is jellemző szereplője a japán Shingon templomoknak; a nyugati oldalon található kép a Taizoukai a világ fizikai reprezentációja, míg a keleti oldalon található Kongoukai vonultatja fel a transzcendentális világ szereplőit. Ez a legrégebbi Japán mandala, feltűnését Tendai szerzetes kínai utazásához (i.sz. 859) kötik. Dainichit lótuszvirágon ülve padmasana meditáció közben ábrázolják, keze jellegzetes könyörgő (jnanamushti mudra) pózba merevedik. Bal mutatóujját jobb keze öt ujja öleli körbe, így reprezentálva az öt elem (föld, víz, tűz, levegő, űr) egységét a spirituális léttel, egyúttal az emberek gyarló világának betüremkedését az istenek könyörületes terébe.
A kozmikus rend lényege, annak megtestesülése nem írható le szavakkal. Megértése részben elérhető szimbolikus ábrázolások formájában.
 
 

Dainichi a nap, az istenség és a sötéten áthatoló isteni fény és megmentés metaforája. Bár a nap nem hatol át az éjen és az árnyékon, néha viharok és felhők homályosítják el, Dainichi életet adó sugárzó ereje mégis örökké látható. Ez az erő jelenik meg a Dainichit ábrázoló mandalákon és szobrokon is az őt körülvevő arany kör, sugárzás (Ichiji Kinrin) formájában A Kinrin a legfontosabb Buddha köré vont arany sugárzás, az életet adó arany korona, nem az európai szentek és angyalok üdvözülés-fénykoronája, hanem ősi, éltető, mindent elkezdő és átható fény.

A kinrin a cakravartin, azaz az egyetemes uralkodó hét kincse közül az egyik legértékesebb kincs.

 

Természetesen nem véletlen az, hogy egy teamester hogyan nevezi el teáját, ugyanolyan fontos a tea neve, mint egy cím nélkül felirat egy fotó alatt. Ám a teák neve, azon túl, hogy segít a tea értelmezésében, hogy többletet ad az illatok, ízek világához, hogy emlékeztet a tea eredetére, sőt emlékművet állít annak, leginkább a tea földhöz kötöttségét tágítja spirituálissá. Így lesz a Kegyelem Vas Istennője a termékenység, a közösségi, manufakturális odaadás, és a buddhista kegyelet íz szobra. A kinrin egyenes összeköttetés az isteni eredethez, a tavasz legelső, legkisebb rügycsíráiból csaholt élet-esszencia, de alkotója szándéka szerint ízeiben is szűnni nem akaróan ragyogó.

 
 

A kinrin teába oltva a koichához vezető első lépcsőfok, a Koyamaen teák közül az első, ami alkalmas koicha készítésére. Ez egyrészt azt jelenti, hogy kifinomult, másrészt a többi teánál finomabbra őrölt, másrészt jóval gazdagabb, mint a normál usucha alapteák.

Ami leginkább meghökkentő, az egyrészt a többi matchához képest is szokatlan hosszúsága, lekerekítettsége, másrészt meghatározhatatlansága. Már egy doboznyi teát kiittunk, de még most sem tudjuk egyértelmű jelzőkkel megkötni a sarkát. Az a gyanúnk, hogy ebben a teában a mester egészen ártatlan, szép, lágy teákat házasított vastag, hosszan zengő, de önmagában laposabb tea-zenékkel. Selymes, krémes, édes, de néhol karcol is. Itt kezdődik azoknak a teáknak a birodalma, amik minden alkalommal más-más ízeket állítanak ízlelésünk fókuszába. Egy olyan lépcsősor középső lépcsőfoka, ahonnan már csak visszatekinteni lehet régen volt teáink felé, ténylegesen visszatérni már nagyon nehéz.