0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Matcha Koicha

Ne veszítsd el a mozdulataid és lélegzeted ritmusát!

A matcháról részletesen japán tea oldalunkon: www.japantea.net olvashat.
 

"Koicha ni ha temae wo sutete hitosuji ni fuku no kagen to iki wo morasuna."
Ha koichát szolgálsz fel, felejtsd el a szertartást és próbálj meg jó teát készíteni. Ne veszítsd el a mozdulataid és lélegzeted ritmusát." Sen no Rikyu - Száz költemény
 
A chaji, a japán teaszertartás lassan tovalüktető folyamában a vendégek előbb a megérkezésre és a találkozásra, majd a helyszín megtekintésére fordítják figyelmüket. Kíváncsian szemlélik a kiválasztott eszközöket, tárgyakat a nemesen letisztult környezet panoptikumában. Közben megtisztálkodnak a teaház vizével kívül, majd sakurával ízesítetten belül is. Végigcsúszva a tatamival bélelt padlón, hátrahagyva mindent a mindennapok sarából elfoglalják helyüket és enni kapnak a vendéglátótól. Az evés a közösségi szertartás része, eredete tisztán a zen buddhista kolostorok falai közé vezet, ahol a tea az étkezéseket és a szutra olvasásokat követte és a meditációt előzte meg. Nem azért eszünk, mert a tea bántja a gyomrunkat, mert keserű, mert erős. Azért eszünk, mert az evés alatt vagyunk együtt, egyformán. Az evést rövid szünet, pihenés váltja, a vendéglátó felkészíti a teaházat a tulajdonképpeni teakészítésre. Kisvártatva visszatérnek a vendégek, a vendéglátó lassan, alázattal, de méltóságát megtartva beköszön és behordja az eszközöket.
Koichát fog készíteni. A koicha még a megelőző étkezés szerves folytatása és átvezetés az új világba, a teljes megtisztulás szertartása. Folytatás, amennyiben a vendégek egy csészét használnak és egymás után "isznak", megtisztulás, mert a tea, amit kapnak, a teák között létező legjobb, legfinomabb esszencia.
 
 

  Koi - cha, azt jelenti erős, vagy sűrű tea. Sokszor elhangzik, vagy olvashatjuk, hogy a teakészítést a zen buddhisták vitték magukkal Kínából Japánba a X. században, ahol ekkor a porrá őrölt tea volt divatban. Ennek a teának a mibenlétéről részletesen olvashatnak honlapunkon itt. Csakhogy az ekkor ismert őrölt tea fehér tea volt és korántsem olyan sűrű, mint Rikyu koichája. A koicha a XVI. század teaszertartása során nyeri el végleges formáját, állaga, lényege, eszközei pedig a kínai medicina színterét idézik. A tea orvosságként jutott el a vendégekhez, ennyire sűrű, koncentrált formájában igazi, közösségi és a mai áraknál jóval drágább életelixír volt. A koicha tehát a porrá őrölt teák japán értelmezése, ami máig megtartotta ezt az orvosság-létét, de időközben új társadalmi szokások tapadtak hozzá és mára egyfajta extrém gasztronómiai élménnyé is vált. Hozzá kell tennünk, hogy koichát inni nem könnyű dolog. Japánban sem és Európában sem. Koichát csak a teaszertartást művelő iskolák, teaházak keretében lehetséges megkóstolni, vagy persze otthon.
 
 

A koicha elkészítésének folyamata teljesen különálló szertartás, eszközeinek kiválasztása nagy jelentőségű, sok jelzést, szimbólumot tartalmazó előadás. Más a teatartó, (chaire ), mások a mozdulatok, más a végkifejlet. A chaire is a matcha, mint tea-orvosság eredetét jelzi, kínai Song-dinasztiabeli eredetije földes, agyagos megjelenésű, belül aranyozott, elefántcsont tetővel. A koicha is matcha, de a tea orvosság alapanyaga az uji környéki teakertek legjobb teáinak rügyteája. Elenyészően kis mennyiségről, pár ezer kilogramm teáról van szó, világviszonylatban, az ára is ennek megfelelő. Azt lehet mondani, hogy a koicha készítésére alkalmas matchák ára kb. 3000 Yen/40 gramm, azaz kb. 150.000 Ft/Kg-tól indul. Ez bődületes összegnek tűnik, de a szertartásban résztvevő által elfogyasztott teakrém ára még így is alig haladja meg az ezer forintot.

 
                                                   
 
A vendéglátó az előkészített chairébe már kimérte a teát. Egy finom matcha usuchához (híg tea) két teaszedő (chasaku) nagyságú teát szedünk, ez általában 1,5 gramm teát jelent. A koicha esetében 5-6 kanálnyi tea kerül a csészébe, tehát 3,5-4 gramm tea. Ennyi teát öntünk fel egy jófajta kínai zöld teából, kétszer ennyit egy japán senchából. Csakhogy ezt a teát most szőröstül-bőröstül fogjuk meginni, felfalni, magunkévá tenni. A chairében tehát már benne lapul a tea, amit hosszú tisztogatás után szedés és lapátolás nélkül a csészébe forgatunk. Itt a fényképen most chasakuval szedjük, de a jobb oldali képen látható a csészében tornyosuló matcha tea-domb. Ennyi teát nem lehet csak úgy vízzel elkeverni. A teát legelőször teljesen egyneművé kell tenni. A porrá őrölt rügytea víztartalma bármelyik teához mérten szokásosan alacsony, kb. 3 %. A tea tárolás közben bármilyen kis párát magába szív és csomóssá áll össze, ezért kell átszitálni. Az átszitált és a csészében várakozó teára kb. 1/3 kanálnyi (hishaku) vizet merünk, majd a teát lassú mozdulatokkal kenni kezdjük, föl és alá. Amikor megfelelően csomómentes, homogén állapotúnak érezzük, még egyszer ugyanannyi vizet adunk hozzá és most már a szokásos mozdulatokkal felverjük.
 
 
Az idők változnak. A koicha modern stílusa könnyített a régi követelményeken. 6 kanálnyi matcha alig 1 dl vízzel elkavarva drámai kinézetű teát eredményez. A tea lassú és sűrű, mint a láva, íze pedig egyszerűen megdöbbentő. Csokoládéra emlékeztető ízdübbenés, órákon át visszhangzó ízemlékekkel. Inni nem lehet, csupán hörpölni a vendégek teaszívó drakuláknak tűnnek.
A koicha hagyományos elkészítése a képen látható viszkozitást is felülmúló teakrémet eredményez. De mit jelent pontosan a koicha hagyományos és modern stílusa? A képen látható tea Horaido alap koichája, a miyako-noshiro, ami valami olyasmit jelent, hogy a (régi) főváros ragyogása, fehérsége. Ez a "ragyogó" teamúltra utaló név sokszor felbukkan a teakeresztelőkön, de egyúttal a hagyományhoz való kapcsolódást is jelzi. Ma a matchákat hűtőben tartjuk és a japán tea szövetség előírásai szerint feltüntetik rajta az élvezhetőség határidejét, ami a gyártást követő 150 nap. Régen a még drágább matcha idején, bár lehetőleg hűvös helyen tartották ezek a szabályok betarthatatlanok és értelmetlenek lettek volna. A mai szabályok is inkább a fogyasztás felgyorsítására ösztönöznek. Ha valaki betéved Kyoto legpatinásabb és legnagyobb teaboltjába, az Ippodo Interneten is jelenlévő áruházába, ott azt látja, hogy a matchát nyitott faládákból mérik, mint a lisztet. De mi akkor az igazság a matcha körül?
 
 
Az igazság az, hogy sok igazság van és egyik sem jobb a másiknál. Az igazság az, hogy egymástól gyökeresen eltérő stílusok léteznek teában és teaművelésben is. A teaszertartás története során a legpuritánabb, díszektől, csillogástól mentes, rusztikus teaházat és az azt belakó stílust shouannak (füves tisztás) nevezték. Ez a Sen-no Rikyu által kitalált és bevezetett, végletekig leegyszerűsített tea -előadás. A chanoyu a Rikyut követő századokban egyre csillogóbbá és arisztokratikusabbá vált. A teát ma shouanként művelők, mint Horaido nem tartoznak a tea fő áramlatába, nem tagjai egyik nagy iskolának, az Urasenkének sem. Horaido környezetében idős emberek a hagyományokat életben tartva művelik, raktározzák és adják el a teát, amikor szertartásra gyűlnek össze, mozdulataikban a legrégebbi teahagyományok elevenednek fel. Nincs kétség, a miyako-no-shiro nem olyan "finom", mint Koyamaen extraklasszis teái. Vastag, kövér, krémes, parasztos matcha szétterpeszkedő ízekkel. Mégis, amikor kihörpintem a teakrémet legszívesebben kanalat veszek hozzá, hogy egyetlen cseppje se vesszen kárba. Nem kezdőknek való, derűs, de mély és sötét árnyalatokat is felmutató tea.