0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Telaga indonéz oolong

Megkértük hát Kibet és egy másik helyi erőt, hogy hozzák el nekünk a leginkább érdekesnek ítélt teákat...

 
- Ez nagyon finom.
- Miért?
- Hát mert finom.
- Jó, de próbálj mondani valamit.
- Finom.
- Komolytalan vagy.
- Azért mert nagyon fInom....,  kerek, selymes, lágy, sejtető, jellegzetes fal íz,  mész, ami kellemes...,  viszont rövid,,  
  ..., de kibélel belülről, miközben iszod.
 
 

Kib minden indonéziai szertartásunkra elkísért minket és mivel helyi és ismeri a viszonyokat, továbbá ha kellett el tudott szaladni és hozni egy asztalt, egy kábelt, miegymást. Kib egyébként Kib Roby és amerikai, élete jó példa mindenkinek, aki máshol óhajt új életet kezdeni. Mindig van remény, csak kitartás az ára.

Kib szakdolgozatot írt, annak anyagát gyűjtötte itt Balin jó régen, a fából faragott szobrokkal foglalkozott, aztán visszajött, maga sem tudja miért. Egy szép nap arra lett figyelmes, hogy a sarki nyomorult fűszeres és az első osztályú szálloda ugyanazt a tea márkát kínálta. Előbbi egy gyufa, utóbbi egy munkás napi bérének áráért. Mit tehetünk, a világ már csak így működik, a legegyszerűbb dolgokat kell felfedezni újra és újra. Kis utánajárással összeállított egy saját tea kollekciót, azt kezdte árulni a helyi szállodáknak, jobb éttermeknek, abból pedig nem kettő van itt és nem is kétszer kettő. Így nőtt Kib tea biznisze, míg egy szép napon szerény irodát nyithatott a fővárosban és beválasztották az indonéz tea bizottságba is. Megnősült, szép feleség, szép gyerek, helyi szokások, ünnepek, ceremóniák. Kib mindent tud az indonéz teáról és hamar lehervasztja romantikus elképzeléseinket a világ ötödik-hatodik tea termelő hatalmáról.

A mindenféle híreszteléseket cáfolandó Balin például semmiféle teatermelés nincs. Kávé van valamennyi, de az sem sok. Tea és ezzel teakultúra még annyi sincs, mint bármelyik európai országban. A teatermelés a többi szigeten (17 ezernél is több van) folyik, nagyrészt a volt gyarmati ültetvényeken.    A tea 1684 óta van jelen a szigeteken, amikor a Kínából és Japánból kitiltott hollandok a Holland-Kelet Indiai Társaság bugyrain keresztül termelni kezdték Szumátrán. Próbálkoztak kínai, aztán tajvani, később assami fajtákkal, ez utóbbiak adják 1878 óta a mai indonéz tea alapját. Az indonéz, ezen belül is a szumátrai és a jávai tea nagyon népszerű fekete tea volt szerte a világon, mígnem Japán 1942-ben elfoglalta Szumátrát és a tea termelésnek befellegzett. Az indonéz teát a nyolcvanas években kezdték központi akarattal feltámasztani a poraiból és mára igazi gazdasági sikertörténetnek lehetünk tanúi. Az indonéz tea reneszánsza egybeesett az indiai és kenyai tea gyengélkedésével és a 2000-es évek konjunktúrájával, így ma Indonézia a világ hetedik tea termelője, és ha nem számoljuk a transzformer országokat (Németország, Anglia, Dubai), akkor az ötödik exportőre. Mivel az egyenlítőn fekszik, a tea magasabban, vulkanikus hegyvidéki területeken terem és termelési ciklusa az egész évet lefedi. Indonéziába egész évben szüret van. A száraz évad teája (júliustól októberig) jobb minőségű.  Az indonéz ortodox fekete tea megbízható minőségű, számtalan blend alapanyaga.

 
 
Ami a zöld teát illeti, Indonézia a világ negyedik exportőre, de ne legyenek illúzióink, az indonéz zöld tea filterbe és keverékekbe töltött egyszerű karakterű, erősen sütött, gunpowder jellegű zöld tea, ami erős, jellegzetes zöld ízt varázsol a Dallmayr, a Starbucks és sok más világmárka csészéibe "zöld tea" néven. Vannak kísérletek modern, magasabb minőségű termékek előállítására, de ezek elszigetelt, még embrió állapotú kezdeményezések. Fehér és oolong teákkal próbálkoztak, nem túl nagy meggyőződéssel.
A fekete teák belső piaca a mindennapi, olcsó árucikkek területe, tényleg fillérekért kapható az egyszerű, békebeli papírtasakba csomagolt fekete tea. Karakteres, ízletes, erős. Csakhogy mi ilyet ritkán iszunk.   Megkértük hát Kibet és egy másik helyi erőt, hogy hozzák el nekünk a leginkább érdekesnek ítélt teákat, amit a jövőben indonéz teaként szerethetünk. Kaptunk zöldet, jázmint, CTC-t és itt van ez az oolong, aminek Telaga a neve, ami egy teakert és Szumátra keleti partvidékén van.
 
 

A tea alapanyaga a szokásos assami klón, ami meglehetősen erős, de nem hiba egy oolong tea gyártásához. A gyönggyé tekert levelekről néhol levált a szár, de a tea megjelenése szép, kicsit fakó talán, ami arról árulkodik, hogy a tea tényleg erős, talán kissé túlsütött. A teát láthatóan igyekeztek kordában tartani.  Elmossuk a szokásos módon, ez itt most időutazás a jövőbe, vagy mi, ilyenkor elmosás után a gaiwan tetejéről leváló aromák sokat elárulnak. Kerek, vegetális illatok, hosszú, émelyítő savassággal. Ez sem hiba, hanem karakter, van, akinek a vörös lányok tetszenek, főleg, ha nem festik a hajukat. A Tie Guan Yin esetében ugye ez a finom savanykásság nagy előny. Itt túl nagy test izzad kevés aromát. Ez fura, mert a nagy test sok aromát rejt, csak tudni kell elővarázsolni.

Az öntet látszatra finom, áttetsző, világos, majdnem tökéletes, de kevés ködösség mutatkozik benne. Nem ragyog úgy, ahogy egy ilyen extrém aromás teának ragyognia kellene. Ez azt jelenti, hogy a teát túl hosszan sütötték. Nem feltétlenül azért, mert tudatlanok, hanem, mert (mint már elmondtuk) az alapanyag különösen erős és tartalmas, így hát, amikor a túl savas illatot érezzük, és a kissé torbid (ilyen szó nincs is) önteten keresztül áthúzódó napot nézzük, akkor tulajdonképpen a tea és a gyártók küzdelmének vagyunk szemtanúi, akik, mint az elszabadult atomreaktor vezérlőtermében a kétségbeesett mérnökök próbálják ellenőrzésük alatt tartani a kémiai folyamatokat. Tartalmas, nagy polifenol tartalmú teák tavasszal magasabb hőmérsékletű, rövidebb sütést igényelnek, hosszú sütéssel összeomlanak és töredezetté válnak. Az oolong teák aromái fokozatos hosszú, alacsonyabb hőmérsékletű sütésekkel állíthatóak be. Nehéz munka, nem gyárba való.

Az öntet illata finom, könnyed, azt ígéri, hogy nem kell csüggedni, érdemes folytatni a próbálkozásokat.
Az íz pedig, olyan amilyen a cikkünk eleje volt. Csakhogy közben eltelt kis idő, pár percnél több már, a tea kibélelt és hozzálátott a védőrétegek, nyálkahártyák és egyebek módszeres lehámozásának.

Az ötödik felöntésre feltáruló levelek mindegyikén vörös szél húzódik végig. A hosszú sütés ellenére a tea, pontosabban a polifenolok győztek, itt a tea vörös (fekete) teává vált, ez okozza a kissé zavaros öntetet. Van tehát mire építeni, de egyenlőre hiányzik a jó építőmunkás, és még ha minden összejön, akkor is nehezen elképzelhető, hogy nagyüzemi gyártás folytatható belőle.

 
 

Ha Telagán meghívnának a fárasztó, de még mindig működő, sima, leveles zöld tea és a filléres fekete tea szegmens kibővítését célzó oolong tea kísérletek folytatásához, azt tanácsolnám, hogy ebből az alapanyagból hagyjanak fel a könnyed, türkizzöld oolong teák előállítására irányuló törekvésekkel. Vegyék alapul a saját gazdag, finom fekete teáikat és hozzanak létre néhány teljesen fermentált oolong teát, némelyiket utólagos sütésekkel karamellizálva. Biztosan finom tea születne.
Ja, hogy arra most kevesebb a kereslet?  A keresletet is meg kell teremteni. Ja hogy akkor már nem éri meg, figyelembe véve a megnövekedett gyártási időt, marketing költségeket és azt, hogy továbbra is kis tételekben lehet csak előállítani, kompromisszumok nélkül? Az lehet. De könnyen jött piac könnyen is vész el. Érdemesebb feltérképezni a hagyományokat, természeti adottságokat és az alapanyag "beltartalmát". A fekete tea addig is működteti a kasszát.

Miután mindezt elmondtam, lemennék a tengerpartra, egy teraszos muszlim étteremben ennék egy zöldséglevest és egy avokádó turmixot. Aztán elmerülnék a hűs habokban.

Itthon, mivel a fentiek nem álltak rendelkezésre, hajában főtt krumplival veszem föl a harcot az első indonéz prémium oolonggal szemben.