0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Új év, új kezdet, elvárás, vágyódás, csalódás

Tokusen shincha 2012 - Marukyu Koyamaen

 
Itt fekszik előttem, ni, 2012 első japán teája, a shincha, Ujiból persze; Kamakurában, Kyuushun már egy hónapja megitták az első teákat. 2012, ami Világvége éve, a Végtörlesztés éve, a Sárkány éve, a Változás éve. Hiszem, nem hiszem, tudom, nem tudom. A tea előttem fekszik, itt a borítója is, tetszik, nem tetszik, vastag ecsetvonásokkal húzta meg a kalligrafikus, én csak kövéríteni, aláhúzni tudom ELSŐ TEA.  Hányadik már, hány éve első, izgalommal várt, nem is izgalmas, csak első. Hosszú volt pedig a tél, de ma már nem úgy szól ez az első, mint évtizede, nyitva van a világ, kéttucatnyi teavidék sok tucatnyi első teáját lehet már kóstolni, győzzük csak billentyűvel. Minden összehasonlítható, tesztelhető, verseny van, tetszik, nem tetszik.  Ami engem illet, sosem szerettem ezt az újdonsággal teli világot, versenyezni se nagyon, hagy győzzön a másik, jöjjön házhoz, aki akar, én nem tolakodnék. Szeretem a friss kínai zöldeket, mást ennyire frissen nem is nagyon, a friss puerheket még annyira sem, hány és hány friss tea a megmondhatója, hogy későn hívtam csak nászra az első éjszakán. Ez az elsőség ez így van Japánban is, külön termelők szakosodtak a shinchára, mint az őszi nagy leárazásokra szakosodott ruha gyártók. Van ebben egy kis turpisság tehát, de kötelező kellék ez a teaházak, kereskedők, gyártók palettáján. 
 
Szép küllemű, erőteljesen sodort levelek, 25 % lapátszerű, széles, illetve szár, vagy egyéb termék. Tea 1250 yenért
 
 
Amit mindig is éreztem (de nem kerestem) a jó shinchákban azok a következő tulajdonságok:
  • elfojtott gyümölcsösség
  • túlzott erő (hatásában is);
  • éretlenség (nem koraérettség);
  • frissesség;
  • éles, fémes karakter;
  • elképesztő kénes, szulfátos illat a felöntött levélen.
A fenti szempontok mindegyike a tea árával arányosan nő és csökken.
 
Mindezt jelentősen befolyásolhatja az elkészítés sok, apró részlete, különös tekintettel
  • a víz hőmérsékletére
  • és a mozdulatokra.
Szerény tapasztalatom szerint itt jönnek képbe a hagyományos sencha kannák, és a különösen, kényelmetlenül kis csőrű kannák hoihinek, mindjárt elmondom miért. Mindezt figyelembe véve a shinchákból nagy odaadással hatásában erős, de alapvetően nagyon lágy, szinte selymes teákat kell tudni készíteni.
 
 
Amit igazán várnánk, intenzív illatot, gyümölcsöket, epret, vagy szamócát itt nem fogunk kapni, ez itt tokusen (special grade) tea, ami normál esetben 1000-1200 yen, shincha esetében 1500 yen, magyarul 6-7000 Ft IMF nélkül. Nyers, éles, összehúzott szemöldökű teára számítunk, elő is kapjuk késünket, csorbultabb az éle, mint magának a teának, de fémet, vágatot idéz.
 
Készítünk egy tavalyi bio kyuushui shinchát, ó még mindig milyen színes.  Aztán fogjuk ezt a shinchát és szokásos sencha módszerrel készítünk egy teát hetven fokon másfél perccel, de hátralöki fejünk. Tojáshéj illat az önteten, nyers erő és iszonyú, keserű talp, hogy pince födémet ne mondjak, nem értené, akinek nincs pincéje, hogy az üresség felett jár. Itt nem ürességet, hanem túlzott tartalmat, tele raktárt fed, de hát ezt nehéz lesz megszerettetni, olyan, mint egy durva sheng puerh élesen.
 
 
Most jön a lecke, nem én adom, hanem a tea és a kés, meg a taichi, vagy akármi más, engedd el a kés élét, ne erőlködj. A víz a tetsubinban épp csak zümmög, azt hiszem kilencven fokos. Hosszan hűtjük, mert már nyár van, késő jött a shincha, vagy hamar a nyár. Nincs hőmérőnk, senki sem beteg, de nem hiszem, hogy hatvan foknál erősebb a vizünk. Alig ér a teához, úgy öntöm fel, egyébként többen is vagyunk két különböző kannával, az egyik egy hoihin, olyasmi, mint ez, a másik a változás kannája, csúcsából indul a spirál és folyik le a kanna testén, árnyalatokra bomolva, azt jelenti, nincs semmi, amit megfoghatnál.
 
 
 
Annak ellenére, hogy a teakupac tetején ülő leveleket szinte alig érte víz, pont egy perc után leszűrjük, de ennyire óvatosan, épphogy csorog, nagyon óvatosan, most jó a sencha kanna, vagy a kiscsőrű fajta, mert az nem hagyja, hogy döntsd belőle, előbb folyik ki a fedél pereme mellett, az meg nem túl elegáns, különösen hölgyek, vagy értő tekintetek előtt. Lassan kell csorgatni, mint a pillanatot, ezért hagytuk kevesebb ideig és ezért nem hagyja a kanna a gyors, lóbáló, nevetséges, akarnok mozdulatokat. Csak finoman, csúsztatva, szinte kecsesen. Az öntet lágy illatú és lágy ízű, nyoma sincs a keserűnek, de tompán dolgozik az alja, csak a szánkat békén hagyva. Három-három felöntést iszunk meg öten, de ketten már a felénél asztalra borítják peremmel lefelé a csészét - elég volt, szalad a fej, pirul a szív, elég volt. Ez az első év, hogy a legolcsóbb shinchát próbáljuk ki, de mint igazi birtoktalan nemesek, gazdagnak mutatva magunkat, a harmadik felöntés után elhagyjuk a teát. Nekünk ennyi is elég volt. Ezt is javaslom, gazdagoknak és kevésbé gazdagoknak egyaránt.
 
Az év elején azt ígértem, az év végére minden teljesen más lesz, itt kő-kövön nem marad és félig már valóra is vált, semmi sem olyan, mint régen, ki tudja, mi jön még, csak ez a selyem, ez a lágy színtelen erő, ez ismétlődik újra és újra, új teában, míg lélegzünk, minden évben.
 
 
Végül két megjegyzés: Alig 120 éve fedezték fel, hogy az árnyékolt teát sodorva új, finom, nemes ízek törnek elő a teából, ez volt a gyokuro. Most ott tartunk, hogy nem kell hozzá 10 év, új teafajta születik majd, ki tuja mi lesz a neve, ami egyesíti a korai teák erejét és nyersességét és a délebbi teák gyümölcseit. Szép világ vár ránk.
 
A második: amennyi és amilyen az illat a kibontott (még nem felöntött) leveles teában, annyi az egyensúly esélye is. A jó tea kevés illatát nagy intenzitás és test pótolja, a túl illatos tea egyensúlya gyorsan borul, sav marad a helyén, gyomort maróan.
 
 
Régebbi shincha kóstolások itt.
 
Hari Om Tat Sat