Félfamentes teapapír

A puerh tea csomagolásában különleges szerepet játszik a papír. Elsődleges azonosító, egyben reklámeszköz és persze védi a teát a szennyeződésektől, mechanikai behatásoktól.  Nem mindig volt ez így, a történelmi időkben, a II. világháború előtt ritkán használtak papírt a tea csomagolására, egyszerűen túl drága volt. Ma egyre díszesebbek a puerh tea papírok és valljuk be, mindannyian szoktunk a papír elsődleges benyomásától rabul ejtve teát választani. Nem árt a papír mögé nézni, sőt esetenként csak a leveleket nézni, de a papír minősége, rajzolata designja nagy hatással van a tisztelt fogyasztóra.

De hogyan készül ez a papír?

Elsőre azt mondanánk rá, hogy rizspapír, de a puerh teák nagy részét hagyományosan nem rizspapírba csomagolják.A tea csomagolópapír eperfából készül. A papírt mégiscsak Kínában találták fel és azt nem rizsből tették, hanem különféle fák kérgéből. A yunnani teatermelésre vonatkozó rendeletek egyikében, 1734-ben, Yunnan Guizhou területek kormányzója, bizonyos Yin Shan, azt javasolta a császárnak, hogy részletesen határozzák meg a tea termesztésére és árusítására vonatkozó szabályokat. A központi kormányzat jóváhagyta javaslatait és megjelent a Cha Fa - tea törvény, amiben a kész darabok súlyát, formáját, feldolgozását csomagolását és gyűjtőcsomagolását is meghatározták. Azóta készül hivatalosan is eperfából a puerh tea papírja. 

Fontos tudni, hogy Yunnan nem Kína, bizonyos szempontból ma sem az, hanem határvidék, ahol persze a sokszáz etnikai kisebbség mellett most már többségben kínaiak laknak.  A papírgyártás a dai emberek tudástárába tartozik, de használják a módszert a szomszédos Laoszban, és Thaiföldön is.

Szedés

Vagy nevezzem inkább hántolásnak, nyúzásnak?  Július-augusztusban a déli vidékeken elterjedt eperfák kérgét lehántolják, megszárítják a napon, majd elkezdődik az adalékanyagoktól teljesen mentes feldolgozás. A kérget fiatal, néhány éves hajtásokról szedik le és a papírhoz tulajdonképpen  a kéreg belső részét használják.

Lágyítás

A kérget először hatalmas üstökben főzik, legalább 10 órán át.  Ezt követi az áztatás. Ezt hagyományosan patakvízben, vagy más természetes vízben végezték, ma előfordul, hogy cementkádakat  használnak hozzá. Az áztatás-főzés sorrendje vidékenként felcserélődhet, Yunnanban előbb áztatnak főznek. Mindenesetre a főzés után így néz ki az alapanyag. Ez a papírpép, ami az eper különösen szívós, de mostmár puha rostjait tartalmazza. Ebből a pépből kell valahogy papírt varázsolni.

 

Ülepítés 

Ehhez kőasztalokat, kőkádakat használnak, amire kiterítik a pépet és gyors mozdulatokkal átmossák, elrendezik, folyó vízben szétterítik, majd ülepítik. Ebben a többlépcsős tisztító folyamatban szabadulnak meg az alapanyag maradék szennyeződéseitől és oszlatják el a rostokat egyenletesen.

Keretezés

Ezt követi a papírkészítés leglátványosabb eleme, a keretezés, amikor egy adott nagyságú fakeretre kiterítik az immár átlátszó, selymes nedves rosthálózatot. A keretek mérete adott, a nagyobb mennyiségű, sűrűbb pépből nem nagyobb méretű, hanem esetenként vastagabb papírt készítenek.

 

 

A kereteket egyszerűen kiemelik a ránőtt papírral együtt a kádból és a napon megszárítják.  Nap van bőven, a keret, ha jól süt a nap, egy-két nap alatt megszárad.  Ezután egy fakéssel, spaknival lefejtik a keretről a kész papírt.

Kész a papír.  100 Kg eperfakéreg   (a fentebb látható csomag) kb. 2000 lap elkészítéséhez elegendő.  

Nem tudom volt-e Önök közül valaki ázsiai papírboltban?  Elképesztő gazdagság,tudás az etikett és használhatóság összefüggése és variációi. Az anyag tisztelete. Az ember csak áll itt a monokultúrában és nem érti, amit máskor sem ért. 

Itt egy thaiföldi kézműves papírközpont elérhető áron.

Azért érdemes körülnézni itthon is.

Papírművészeti Társaság

Művészek papírral.

Itt pedig René Galassi, aki többek között papírral fest.

 

Képek forrása innen és innen

Itt egy másik papírblog a vad Yunnanból.

Emitt egy másik autentikus forrásból.