0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Jingmai hegység

A tea az emberiség három fő italának egyike, fontos, felbecsülhetetlen értékű mezőgazdasági kulturális örökség. A tea kultúrára épülő táj egyedülálló keveréke az anyagi és spirituális hagyománynak.

A Jingmai hegység 景迈山 puerh tea termő területének Unesco világörökségi oltalom alá helyezését kérték 2013 elején. A folyamat elindult, az indoklás itt olvasható részletesen, az alábiakban részletek magyarul.
Mellékelten képek a Jindamo Jingmai hegyi birtokáról, az éppen akkor ott vendégeskedő illusztris vendéggel Jane Pettigrewvel.
 

A hegység története

 A yunnani Hengduan hegység vidéke forró pont a Föld biodiverzitási térképén, jónéhány különleges faj származási és élőhelye. A közelmúltban vadon élő teafákat fedeztek fel itt, akad közöttük 2700 éves példány, félvad, művelésből elvadult és termelésbe visszavett 1000 évné idősebb fák, és jól megőrzött 100-1000 éves példányokból álló ősi ültetvények, amelyek a a tea használatbavételének legkorábbi tanúi, egyben az egyetemes teakultúra bölcsőjévé teszik a vidéket. A teakertekkel fedett Jingmai hegység Yunnan tartomány délnyugati határán fekszik, északkeletről délkeletre lejt. Krisztus után kb. 180-ban a Blang etnikai kisebbség egy  törzse fedezett fel a környéken teát, amikor  a területen vándorolt át és vett művelésbe a  kedvező klimatikus és talajviszonyoknak köszönhetően teafákat. A 3. században a blangok tökéletesítették teagyártási és művelési technikájukat, teakerteket alakítottak ki, teából készült termékekkel kereskedtek, elindítva a vidék generációról generációra örökített 1800 éves teakultúráját.  Történelmi források szerint Jingmai első teapiacát 1139-ben alapították, a Qing dinasztia folyamán pedig virágzó teakereskedelem alakult ki.

  A Jingmai hegység területén a legmagasabb pont 1662 m a Nuogang hegyen, a legalacsonyabb 1100 m a Nanlang völgyben. Az ősi teaerdők főként  1250-1550 m  feletti magasságon találhatók és három területre koncentrálódnak:   Manggeng-Mengben ősi teaültetvények, Jingmai Dapingzhang-Nuogang ősi teaültetvények és  Mangjing  ősi teaültetvények. Összesen mintegy 1870 hektár területen kb 1,13 millió öreg tea fa él, melyek közül a legidősebb 1400 éves. Az itt található teafák kevesebb, mint 10 %-ának a kora esik 500-1000 év közé, kb. 30 %-a 300-499 éves, míg a teljes biorezervátum területén élő tefák átlagos életkora 200 év. Ezzel a Jingmai hegység nem csupán a legnagyobb és legjobban megőrzött ősi teatermő vidék a régióban, hanem a legnagyobb ma is művelt ősi tearezervátum a világon.
 
Ősi teafák elterjedten találhatóak Délkelet-Ázsia másodlagos örökzöld trópusi monszun őserdeiben. Ezek az erdők jellemzően három szinten élnek, magas lombkorona, bokor és aljnövényzet szinten. A lombkorona szintet magas fák, pl. toona ciliata és ficus microcarpa foglalják el, a középső szinten lauraceae,  ericaceae  és más fajokkal keverten ősi tea fák élnek, míg a talajszintet gramineae és más herba fajok és más aljnövényzet lakják. A közönséges, általában teraszosan művelt teához képest ez a többszintű ökoszisztéma organikus, jól megőrzött, termékeny talajt és kisebb kártevő rizikót jelent. Az őserdőben történő teatermesztés olyan különleges teaművelési mód, amit a természettel együttélő népek fejlesztettek ki. Több, mint ezer éve a helyi emberek a feldolgozás és hasznosítás révén szoros kapcsolatot alakítottak ki az ősi tea ültetvényekkel, gyönyörű  tájat alakítva ki és máig tartó, gazdag, helyi kultúrát tartva fenn. A Jingmai hegység két közigazgatási körzetet foglal magában, Jingmait és Mangjingot. A két községben 1500 háztartásban 5500 lakos él, akik döntően a Dai, a Blang , a Hani és a Wa kisebbséghez tartoznak. A régióban nyolc kisebbségi falu épült fel a vadonban, mindegyikük 1500 m tengerszint feletti magasságon található jellegzetes stílusban, vad teafákkal, művelt földekkel övezve.

A falvaknak közösségi központjaik vannak. A lakóházak főként kétszintes cölöpházak széles terasszal, amina  tea szárítása folyik. A tea jele gyakran bukkan fel a házakon díszítő motívumként. Gazdag néphagyomány táplálkozik a tea feldolgozásából a vallásos hagyománytól, az építészeten, nyelven és szokásokon át a közösség életét meghatározó szabályokig. A helyi népek nem csak buddhisták, hanem a tea ősökben is hisznek. Évente tartott nagy szertartásokon emlékeznek meg az ősökről, akik felfedezték a teát és minden teaültetvényen a legtekintélyesebb teafát, mint tea szellemet vallásos tisztelet övezi. A falvak életében egy sor szabály játszik aktív szerepet az ősi tea ültetvények megvédése érdekében. Mindezeket együttvéve kijelenthetjük, hogy nevezett terület az ember és föld harmonikus együttélésének minta területe.

Unescos örökségek


Jelenleg világszerte 18 olyan Unesco világörökségi helyszín létezik, ami földműveléshez kapcsolódik, hat italgyártáshoz kötődő, két kávétermő terület és 4 bortermő, vidék (ezek közül az egyik Tokaj-Hegyalja) Egyenlőre egyetlen olyan világörökségi helyszín sem található, amely a tea műveléhez, és tea kultúrához kapcsolódna. A tea az emberiség három fő italának egyike, fontos, felbecsülhetetlen értékű mezőgazdasági kulturális örökség. A tea kultúrára épülő táj egyedülálló keveréke az anyagi és spirituális hagyománynak.
 
A mezőgazdasági termékek kulturális tájai különféleképpen jelennek meg. A Jingmai hegység vidékén a tájat az ember és a természet, a tea fák és a föld közötti szoros kötelék formálta, ami egyúttal az ember és a természet máig tartó harmonikus együttélésének egyedülálló példája. A tea fák művelése és az azzal kialakult kulturális táj nem csak a helyi embereket, hanem a hagyományos kínai tea kultúrát is képviselik. Ez egyszerre nemzeti kultúra és otthona helyi jellegzetességeknek. A kínai tea kultúra az évszázadok alatt a kínai buddhizmus, a konfucianizmus és taoizmus számos elemét integrálta, összekötve embert a természettel, egyszersmind fontos közvetítő erőként működött az emberi kapcsolattartás és kulturális csere folyamán. A tea Kínából terjedt el az egész világon és jelentékenyen járult jozzá az egyetemes emberi kultúrához.
A híres indiai Assam teaültetvényei, Sri Lanka, vagy a japán Shizuoka teaültetvényei főként modern ipari standardizált termelés helyszínei teraszos ültetvényeken, amelyeket nagy kapacitású, korlátolt felelősségű társaságok menedzselnek professzionális módon. Ezzel szemben a Jingmai hegység ősi teaültetvényei olyan kulturális tájak, amelyeket az embernek a természethez való szélsőséges alkalmazkodása hívott életre. A helyi emberek felfedezték, majd művelésbe vonták a teát a maga organikus formájában kialakítva a tea termelését annak eredeti őserdei helyszínén, valódi, fenntartható ökológiai rendszert és módszert hívva életre.A helyi emberek alkalmazkodási képessége és módszerei tették lehetővé, hogy a vad tea ültetvények megtartsák vitalitásukat és megóvják a veszélyektől ezer éven át. A táj, ami ember és föld együttélésének tanúja gazdag kulturális adalékot jelent a világ szántóföldi, teraszos tea műveléséhez, egyúttal felfedi az ember és természet együttélésének, fejlődés és védelem összefüggésének törvényét. Az ember és természet etnikai csoportok között így kialakuló harmónia kivételes bizonyítéka az emberi faj és a természet együttélésének.