0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Teaerdő

Miért olyan fontos ezeknek a tea-enteknek az állandó felemlegetése?

Fotó: Carpe Diem
 

Yunnanról

Yunnan szinte minden teatermő területe büszkélkedhet eredeti, igazi antik tea példányokkal, különösen így van ez Lincangban, ahol a világ legnagyobb egybefüggő teaőserdeje található, de Xishuangbanna, azon belül Menghai, Si-Mao és Pu-Erh teatermő vidéke is, a Lan chang folyó völgye is a tea biológiai őshazájának számít, s mint ilyen, ma is otthona ősi teafáknak. A különösen párás, magashegyi éghajlatnak köszönhetően különlegesen széles, egy felnőtt tenyerénél is szélesebb  levelű (Da ye ) teát adó fák nőnek.

 
 

Tea anyafák

1. A teafákat több, kor szerinti kategóriába sorolják.

Ősi, vagy anyafáknak nevezik a többszáz éves eredeti, nem ültetett, vagy telepített példányokat, melyek vadon nőnek a mezőkön, vagy az erdőben. Az anyafák, avagy teakirályok, hivatalos nevükön öreg fák  (gŭshů) valóban matuzsálemi kort megért példányok lehetnek. A Menghaiban található, Nan-nuo-hegységben jónéhány 800 évnél is idősebb fa lakik; a Bada Nagy Fekete Hegységben 1961-ben bukkantak egy azóta sokat fotózott, legalább 1700 éves faremetére, Bon wei ültetvényein több, 1000 évnél is idősebb félvad példány dacol az idővel, ezek valódi élő fossziliák. A jelenleg ismert legöregebb tea-fa ent egy 2700 éves példány Jiujia város közelében, az őserdőben. Hozzá kell tennünk, hogy ezek a valóban ősi fák csupán annak köszönhetik fennmaradásukat, hogy emberi településektől sokszor többnapi járásra lévő, elhagyott területeken találhatóak. Az anyafák teája nem piaci tea, ezek a példányok nemzeti kincsnek számító védett egyedek, de leszármazottaik, a vadon élő többszáz, nem ritkán ezer évet is meghaladó korú fák teája  magától értetődően organikus, vegyszermentes, eredeti tea, ami nagy értéket jelent a mai piacon. Teájuk fanyar, erős, nagyon erős, a rügyeikből készített tea potenciált tekintve minden más teát felülmúl, ízüket gyakran menta, és kámfor lengi be, ami a velük szimbiózisban élő kámforfák hatása.

A Vad Tea Király
Camelia Taliensis alfajhoz tartozó, 2700 éves korúra becsült, 120 cm törzsátmérőjű vad teafa Simaoban
 
2.  Félvad fáknak hívják a 30 évnél idősebb egyedeket, melyek általában félig vad-, tehát vad anyafákból metszett tövekből szaporított teafák a vadonban található ültetvényeken, vagy ültetvénymaradványokon. A Puerh piacon általában vad teaként emlegetik ezeket is, de ízük és erejük elmarad az ősi anyafák teájától. Ezzel együtt ezek is kivétel nélkül vad környezetben, amolyan szilajon tartott, organikus ültetvények, a teajövő legfontosabb génállományát alkotják. Ne felejtsük el, hogy sokszor ezek az ültetvények is 2-300 éves, a mi fogalmaink szerint elvadult teaerdők.
 
Ilyenek, mint ez a félvad teafa a Yi-Wu hegységben
 

3. Az őserdő és az ültetvény közötti átmenetet azok az újabbkori ültetvények jelentik, melyeknek példányait vad, félvad mteákról szaporították és a hagyományos yunnani magastörzsű műveléssel gondozzák őket. Ez az organikus vad tea génanyagának legfontosabb örökítő területe.

 
 

4. Végül van a modern valóság; az ősi és újabbkori területekre telepített, magról ültetett, vagy dugványozott guanmu modern ültetvények, a szokásos bokornagyságúra vágott teasövényekkel, a magyar nyelv által teacserjévé degradált teafa utódokkal, katonásan, sorban, kilométereken és hektárokon át, ameddig a szem ellát. A nagyüzemi termelés minden előnyével és hátrányával; növényvédőszerekkel és műtrágyával. Ezek a teák változatlanul nagyon jó teákat adhatnak, túlzott élükről, nyersességükről, harsányságukról ismerhetőek meg. Szinte minden sötét pu'erh alapanyaga modern ültetvényes tea.

  Az őserdei fák és a teültetvények közti arányok érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy csak Lincang területén jóval több, mint 1.000.000 hektáron termelnek teát, legalább 30.000 tonnát évente. Ebből csupán 100.000 hektár lehet olyan terület, amin száz évnél idősebb teafákról szednek évi pár ezer tonna teát.

De miért olyan fontos ezeknek a tea-enteknek az állandó felemlegetése?

 
A vad tea királyt övező őserdő teasarjakkal
 

Eredet és minőség

Minden tea (pontosan úgy, ahogy minden bor) minőségének megítélésében a legfontosabb tényező az eredet. Az eredet az emberi földművelő tapasztalat és a helyi biodiverzitás szintézise. Milyen teafajtáról, melyik területről (dűlőből), milyen leveleket szedtek és préseltek a kezünkben tartott lepénybe?  (A teák legendás érési potenciálját is elsősorban ez határozza meg.)  Az általánosságban elmondható, hogy a vad teafákról szedett tea, illetve bizonyos területek, így a Ban zhang, a Bu-lang, vagy a Yi Wu hegység teái már egészen fiatalon extraklasszis, semmihez sem hasonlítható teát adnak, majdhogynem tévedhetetlenek. Az ősi, mondhatnánk, antik teafák termését feldolgozva olyan őseredeti természeti kincset kapunk a kezünkbe, ami a gasztronómia bármelyik ágával összehasonlítva egyedülállónak mondható. Mit nem adnánk azért, ha megkóstolhatnánk Jeruzsálem 2000 évvel ezelőtti gyantás borát? A régi teafák teáiban évszázadok változatlan erejét vehetjük át, ráadásul úgy, hogy ezek között nincs két egyforma Pu’erh, ahány fa, annyi íz. A helyi génállományra támaszkodva csak Yunnanban már több, mint 200 különböző teafajtát hoztak létre és a régi teafákkal együtt ezek az új teák, valamint receptek, koncepciók, stílusok, divatok és persze a piac igényei határozzák meg az évről évre megjelenő teák milyenségét.
300 éves teaültetvény  Fotó:   cptx
 
Az ősi, szabadon élő teafák nagyon messze vannak általános teaképzeletünktől. A legöregebb példányok mind 20-30 méter magasságot elérő fák, melyek törzse 1 méternél is vastagabb lehet. Gyakran élnek szimbiózisban zuzmókkal, mohákkal, orchideákkal és egy különleges helyi vadszőlővel, aminek hajtásait, vagy termését bizonyos lepényekben együtt találjuk a teával.
 
Fotó:色影无忌
 

Széles levelek

A yunnani őserdei teát "Yunnani széles levelű teaként" ismerjük, amely színre, alakra hasonló az assami, a világ legjobb fekete teáit adó típushoz, de összehasonlítva azzal és más teafajtákkal hatalmas leveleket növeszthet. Az eddig dokumentált legnagyobb levél mérete alig maradt el a 30 centimétertől. Ez a  tea kb. 5-7%-kal magasabb polifenol és 30-60%-kal magasabb katechin tartalommal rendelkezik, míg a vízben oldható szárazanyagtartalma is 3-5%-kal magasabb az átlagnál. Koffein tartalma kiugróan magas, egyes vidékek teái, feldolgozási módtól függően  akár 6 % fölötti koffeint is tartalmazhatnak a szárazanyagtartalomban, ez több, mint duplája a kávé, vagy a közismerten erős mate koffeinraktárának. Ebből következően a Pu’erh minden  más teától eltérő ízű, csersavasabb és több íztartomány lefedésére alkalmas. A szokatlanul magas koffein és polifenoltartalom a tea egy olyan tulajdonságában összegződik, amit sokszor misztikusan, még gyakrabban az eredettel, a tea szülőhelyével összefüggésben qi-nek (népszerűbben chi-nek)  fordítanak. Ez az általában földből származó energiaként egyszerűsített és misztifikált tulajonság, amire a későbbiekben még kitérünk.

Az őserdei ültetvények nagy része leginkább egy elhanyagolt szabolcsi almáskertre hasonlít. Ritkásan, máskor sorokba rendezetten sorakoznak a még éppen megmászhatóra formázott alacsony törzsű fák. Gyakori, hogy az ültetvény valójában egy természetes teaélőhely, amit az ember hosszú órákon át tartó gyaloglássall ér el és a megfelelő mértékig kihasznál, időről-időre leszedve a fák féltenyérnyi rügyeit, új hajtásait.  Ezek az ültetvények az őserdő közepén az organikus művelés etalonjai. A teaültetvényeken egyébént nagyon is megszokott, vegyi úton száműzött károkozókat itt természetes ellenségeik kényszerítik távolmaradásra. Az ültetvények között kámforfák magasodnak, gyakori szokás az ochideák és pálmák közbeültetése. A természetes környezetbe illő, szinte beleolvadó ültetvény különleges teái hamar, nagy hírnévre tettek szert. Aki ilyen teát akart inni, őserdei, hegyi teát kért.