0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Wulong teák

Wu Long ma vacsora nélkül fekszik le

Tavaszi party hölgyekkel, étellel és teával
 

 Wulong (oolong) teák  乌龙

 

Az öregember kiszürcsölte a teát csészéjéből és mesélni kezdte unokáinak a tea történetét.

- Sok-sok évvel ezelőtt az emberek ugyanúgy gondozták a teáikat, ahogy most teszik, ugyanúgy szedték, fermentálták és dolgozták fel, mint az ő nagyapáik. Volt közöttük egy földműves, úgy hívták Long Wang 龙王, aki sokkal jobban szeretett vadászni, mint a teával bíbelődni. Fiatal volt, szenvedélyes, tele energiával és csak ritkán segített hazacipelni a teaszedő kosarakat. Wu Long, azaz a fekete sárkány gúnynevet akasztották rá, mert ha mégis beállt a teaszedők közé, olyan sokáig tartott, hogy teleszedje a kosarat, hogy végül ráesteledett. A családja megértően és türelmesen viselkedett vele, de senki sem gondolta volna, hogy egyszer jobbra fordul a sorsa. Ha mással nem, hát azzal jót tett a családjának, hogy nagynéha valamilyen finom falatot hozott vacsorára. Az íját mindig magával vitte és amennyire ügyetlen volt a teaművelésben, olyan kiváló volt a céllövészetben. Wu Long Wang az év nagyrészét lustálkodással, henyéléssel töltötte. Az év egyetlen napja, amikor egészen megváltozott, az a falubéli íjászverseny volt.

Egy nap a teaszüret közepén apja türelmét vesztette henyélő fia láttán:

"- Vagy estére teleszeded és hazaviszed ezt a teáskosarat, vagy a fejeden töröm ketté a nyiladat" - kiáltott rá.

Wu Long Wang megijedt és egész álló nap keményen dolgozott, a legjobb levelekkel töltve meg a kosarát. Épp le akart ülni, hogy egy pillanatra megpihenjen, amikor élete legnagyobb, legkövérebb nyulát látta meg a sorok között ugrálni. Wu Long felugrott és a nyúl után vetette magát, még arról is megfeledkezett, hogy a majdnem teli teaszedő kosarat levesse a hátáról. A nagy futásban a kosár fele szétszóródott, de ő nem állt meg, mindenképpen el akarta kapni a nyulat. Majd egy órán keresztül üldözte a nyulat, míg a nyúl annyira elfáradt, hogy Wu Long képes volt megcélozni és egy jól irányzott lövéssel leteríteni. A fiú annyira büszke volt zsákmányára, hogy vissza sem ment a széthullott levelekért, hanem egyenesen a faluba sietett. Apja szeme villámokat szórt és még véletlenül sem nézett a vacsoranyúlra, ellenben egyre mérgesebben méregette a félig telt, vagy inkább félig üres teáskosarat. Odament a fiához, felemelte a kezét és úgy tett, mintha széttörné a fiú nyilát, de végül csak annyit mondott:

"-Wu Long ma vacsora nélkül fekszik le!"

Nagyon mérges volt. A következő két napban egy szót sem szólt a fiához. A harmadik nap reggelén Wu Long Wang arra ébredt, hogy a falu összes lakója a ház előtt áll. Még álmos szemmel lépett ki az ajtón, mire mindenki ölelgetni kezdte, kezett fogott vele és gratulált a nagyszerű sikerhez. Amikor semmit sem értve magyarázatot kért, azt mondták neki: Wu Long, a tea, amit két napja szedtél, a legjobb tea, amit valaha kóstoltunk. Meg kell mutatnod, hogyan szedted, már mindenki megkóstolta és még senki sem ivott ilyen különlegeset. Aztán elmeséltették a teljesen értetlenül viselkedő fiúval, mi történt. A falu élete attól kezdve felvirágzott, a falubeliek pedig a fiú dicsőségére wu longnak nevezték el a teát.

 - Na gyerekek, kérdezte az öreg- mi a történet tanulsága?
Az unokák álmélkodva hallgatták a történet végét, majd a legidősebb megszólalt:
"Az, nagypapa, hogy álmodozzunk sokat, de ha jön a nyúl, akkor nekünk is el kell kapni!"