0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

A thea

A thea hatása felett megoszlanak a vélemények. Némelyek lassú méregnek tartják, míg mások minden jó tulajdont ráruháznak.

1861-es cikk a Vasárnapi Újságban
 
A THEA
 

A thea ma már nagyon el van terjedve hazánkban is. Nem árt róla többet tudnunk. Nem egyéb ez, mint apró, száritott és összegöngyölgetett levél; ize kellemes, de kissé összehúzó és kesernyés; kedves illata a friss szénára vagy ibolyára emlékeztet.
 A fácska, melyen a thea terem, sürü lombu, hasonlit a rózsabokorhoz, levele a cseresnyefáéhoz, s virága a vadrózsához hasonló. A virágból eey két vagy három hüvely fejlődik ki, melyek mindegyike egy beezőt, a beező egy mogyorót, s ez egy sok olajt tartalmazó magot rejt, mely igen könnyen megromlik, ugy hogy tiz közül alig kettő csiraképes. Sem e magvát, sem a virágot nem lehet használni. A theatermesztés annyiban nincs nagy nehézségekkel összekötve, a mennyiben csak oly földet kiván, a melyben egyéb növény nem tenyész. A rozs- és rizsföldeket ültetik vele körül, s minél terméketlenebb a föld, annál alkalmasabb a theaművelésre. Fája 10-12 lábnyira nő, de közönségesen 4-5 lábnál magasabbra nem növesztik, s legalább 3 évesnek kell lennie, hogy leveleit szedhessék. Ez idő alatt levelei kemények cs nyulósakká válnak, mikor aztán a fa tőből levágatik, s uj hajtások nőnek, melyek egymásután uj leveleket hajtanak. A theát, hogy müvelése haszonnal eszközöltessék, verőfényes hegylejtőre vagy folyókhoz közel eső meleg völgyekbe kell ültetni. Azonban kősziklákon és kemény földben is tenyész. A chinaiak mindenüvé ültetik, mert egy talpalatnyi földet sem hagynak műveletlenül.
 A legbecsesebb thea Japánban, egy nem messze Meacotól fekvő hegyen terem, melynek éghajlatát e növényre nézve kitünőleg kedvezőnek mondják. A japáni császárt és családját innen látják el theával. Az ültetvényt széles és mély árok veszi körül; a fácskák sorban vannak ültetve, s egy nap sem mulasztják el, aljokat megseperni. Igen nagy gondot forditnak rajok, hogy leveleik még a legkisebb szennytől is megóvassanak; s midőn a levélszedés ideje elérkezett, a szedőknek, sem halat, sem húst, melynek szaga van, nem szabad enniök, nehogy leheletök által a leveleket megrontsak. Ezenfölül naponkint 2—3-szor meleg vizben meg kell fűrdeniök, s a levelekhez mindamellett csak keztyűs kézzel nyúlhatnak. Miután az ekkép leszedett leveleket az alább előadandó módon elkészítették, a császári udvar legfőbb szállítója által, kinek e hegy felügyelete alatt áll, számos kísérettel s biztos őrség fedezete alatt, az udvarhoz küldik. A levelek évenkint három izben szedetnek. Először márczius elején, midőn a levelek még alig egy hetesek. Ezt nevezik császári theának vagy theavirágnak, s igen magas áron fizetik. E szedés fölötte lassan megy, mert minden egyes levelet külön kell leszakítani, nehogy megrongáltassanak. A második szedés ápril hóra esik. Ez időszakban némely levelek már teljesen kifejlődtek, mások ellenben még fiatalok. Azonban különbség nélkül mind leszedik, s a gyengéket kiválogatván, theavirágként hozzák forgalomba. A harmadik szedés ideje junius hó. Ekkor már a levelek tökéletesen ki vannak fejlődve s igen nagy számmal vannak.E thea már kevésbbé zamatos, s azért ára is olcsóbb.
 
Nagymennyiségü s igen finom thea terem néhol a hegyeken és kősziklákon oly helyeken is, hova az ember nem képes eljutni. Azonban ez sem vész el egészen; a dunaiaknál semmisem megy kárba. Az ily megmászhatlan helyeken rendszerint sok majom tanyáz. A majmok könnyen főlingerelhetők, s haragra lobbanva, elleneiken a hatalmukban álló minden eszközzel boszut állni igyekeznek. A chinaiak, hogy e hozzáférhetlen theának birtokába juthassanak, többen egyesülve, a majmokhoz lehetőleg közel mennek, s őket felingerlendők,köveket hajigálnak felejök, mire ezek a theafák ágait, melyeken mászkálnak, egymás után letördelik, s azokat elleneik felé hajigálták, kik a csata után ez ágakat szorgalmasan összegyűjtik s leveleiket leszedik.
 
A kik a theaművelést nagy terjedelemben űzik, saját szárító készlettel birnak; mig mások a nyilvános száritókat veszik igénybe. Ezen épületek vaslemezzel fedett apró kemenczékkel vannak ellátva. Midőn a vaslemez kellőleg átmelegült, nehány fontnyi thealevelet öntenek rá s azt szüntelen keverik; mihelyt azonban annyira melegek lesznek, hogy a munkás, ujjaival ki nem állja, egy másik lemezre rakják s tenyereik közt összegöngyölgetik. E műtét nagy fájdalmat okoz, mert a megpörkölt levelekből zöídessárga nedv szivárog, mely a kezet erősen égeti. S daczára az ekként támadt fajdalomnak, a munkával nem szabad megállni, mert ha a levél kihűlt, nem lehet összegöngyölitni. Ez eljárás többször is ismételtetik, mig csak a levelek tökéletesen meg nem száradtak; ekkor egy földre teritett gyékényre rakják, hol a nem eléggé összezsugorodtakat a teljesen szárazaktól elkülönzik, s az igy elkészült theát raktárakba helyezik, hol egy évig kell állnia, mielőtt eladatnék, miután az állás következtében egészségesebbé válik.
 
Hozzánk a thea csomagonkint, ónlevéllel bélelt faládákban érkezik; azért zárják el ily gondosan, hogy a levegő bele ne hathasson, s zamatját meg ne rontsa. A chinaiak a theát a nap minden részében s minden étkezésnői, leforrázva, nagyon erősen, czukor és tej nálkül iszszák. Azt mondják, e gyakori theázás azért van náluk divatban, mert Chinában a viz hö igen egészségtelen, s annak ártalmas hatását a thea megsemmisíti. Egyébiránt az orvosok szerint sokkal jobb a theát tejjel inni, mint tisztán, mert ugy az idegekre nem gyakorol oly káros befolyást. Japánban a theát porrá törik s mindenki egy késhegynyit vesz belőle, melyet csészéjébe tesz s forró vizet önt rá.
 
A thea hatása felett megoszlanak a vélemények. Némelyek lassu méregnek tartják, mig mások minden jó tulajdont ráruháznak. Meglehet, hogy a hatás, mit előidéz, nem annyira a theától származik, mint inkább a különböző testalkatoktól függ. Annyi bizonyos, hogy a thea fölfrissiti az
ember erejét, kivált ha nagyon ki van fáradva. Az idegekre nagy hatást latszik gyakorolni; ezért az ideges és gyenge egészségű embereknek a theaivás nem ajánlható, vagy ha egyátalában el nem tudnak nélküle lenni, saját javok kivánja, hogy minél csekélyebb mérvben éljenek vele.
A theát a hollandiak hozták be Európába 1610-ben. Négy évvel később az angol kávéházakban mint ritkaság és fényüzési czikk szerepelt.
Most már egész Európában el van terjedve, s főleg Angol- és Francziaországban kávé helyett reggelinek is használják. Két főfaját különböztetik meg: a zöld és fekete theát, melyek ismét minőségök szerint több alfajtára osztatnak.