Shen Nong legendája

Aki feltalálta a teát

A tea közel 5000 éve ismert, a hagyomány szerint egészen pontosan i.e. 2737 óta. A legenda úgy szól, hogy Shen Nong (vagy Shen Nung) egy korai kínai császár kreatív tudós és művészetszerető ember volt, akit „Isteni Földművesnek” neveztek.

Nagyszámú gyógynövény felfedezését tulajdonítják neki. Felvilágosult gondolkodását sok más mellett mi sem bizonyítja jobban, hogy higiéniai megfontolásokból ivás előtt felforraltatta a vizet. Egy nyári napon egy birodalmától távol eső vidéket látogatott meg, ő és udvartartása megállt pihenni. Utasításainak megfelelően szolgái nekiláttak vizet forralni, amikor egy közeli bokorról száraz levelek hullottak a vízbe, elszínezve azt. Az uralkodó tudós kíváncsisággal telve megkóstolta az italt és azt igen frissítőnek találta. Így született meg a legenda szerint a tea.

Bár művében Lu Jü is megerősítette, hogy a teát Shen Nong fedezte fel, Shen Nong nevű uralkodó valószínűleg sohasem élt. Nézzük meg, miket is jelentett pontosan Shen Nong.

Shennong 神農 jelentése

Neve szó szerint „Isteni Földműves”, az öt császár egyikeként is ismert legendás személyiség, aki kb 5000 évvel ezelőtt élt, és az antik Kína földműveléssel kapcsolatos tudását összegyűjtötte abból a célból, hogy az emberek állatok leölése nélkül is képesek legyenek magukat táplálni gabonák és más mezőgazdasági termények termelése révén. De Shen nong egyben törzsnév is. 神農氏 Shén nóng shì. Shì (氏) törset, klánt, népcsoportot jelöl, valószínűleg a patriarchátust megelőző időszakból. Ettől függetlenül Sehn nong a személy és Shennong a törzs (talán) nem ugyanaz.  De shì (氏) urat, címet, rangot is jelenthet  神農氏/神农氏ezért Shén nóng shì, ebben az értelemben Nong Úr neve.
A kínai mitológiában Shennong, az alapvető mezőgazdasági tudás hordozója, aki az embereket megajándékozta az ekével (lásd a képen), mitológiai alakként az égető szél istene , s mint ilyen Chi You elöljárója. Ugyanúgy, mint Chi Yout ökör fejű, éles szarvú, bronz mellkasú és vas testű istenként ábrázolják.

Shennong személye

A kettőt történelmi személyiségként Sennongnak és Huangdinak (a sárga császár) írják le, kettejük között mintegy 500 év és 8 generáció időmértéke feszül, ők ketten az élet, a földművelés, az orvoslás, az alkímista tudás és az aranykészítés tudósai és istenei.
Shennongról minden fontos korai kínai történetíró megemlékezik, de található rá hivatkozás a Ji Qingben is. E szerint Shennong nem kisebb személyiség, mint Fu Xi utóda és követője volt. Fu Xi az első a három királyság királyai közül és a legenda szerint ő tanította meg az embereket írni, halászni, csapdát állítani. Ő állította össze magát a Ji Qinget is, miután a trigrammokat felfedezte egy földöntúli lovas sárkány (vagy teknős) testén. Ettől is fontosabb talán, hogy Shen nonggal együtt nenki tulajdonítják a guqin felatalálását. Tehát Fuxi után a Három Királyság második legendás alakja lenne Sen Nong , aki földdműveléssel és herbáriumokkal kapcsolatos tudását egy kézikönyvben gyűjtötte össze, ez az Isteni Földműves Herbáriuma, a Shénnóng běncǎo jīng.

Ben Cao Jing

Ebben Shen Nong elmondja, hogy népe elgyötört, kiéhezett volt, amikor ő megtanította nekik az alapvető ismereteket és ennek során többszáz vadon élő füvet és gyógyfüvet kóstolt meg, hogy megértse az emberi testre gyakorolt hatásukat. Maga a herbárium, ténylegesen a  Nyugati-Han dinasztia idejéből, az i.e. III századból való és 365 gyógyszer ismertetésével a világ legrégebbi ismert gyógyszerész kézikönyve.

A legenda szerint Shen Nong teste átlátszó volt, ezért közvetlenül megfigyelhette magán a szerek hatását. A megkóstolt füvek közül mintegy hetvenet talált károsnak, vagy mérgezőnek, ezek ellenszereként a teát használta. A tea felfedezését pontosan i. e. 2737-re teszi, amikor egy bokor felégetése közben az ágakról leszakadó tüzes levelek beleestek hordozható kondérjába és elszínezték a vizet. Összefoglalva Shennong a kínai medicina, gyógyszerészet és akupunktúra atyja.

A Ben Cao Jing első része 120 ártalmatlan drogot sorol fel, amelyek stimuláló hatásúak: reishi, ginszeng, jujube, narancs, fahéj, édesgyökér.
A második rész 120 terápiás hatású szert, ami tehát kúraszerűen alkalmazva betegségek kezelésére alkalmas és többé-kevésbé toxikus. Ebbe a kategóriába esik a gyömbér, a peóni és az uborka. Ezek a humán szerek. Az utolsó fejezet 125 szerrel foglalkozik, melyek fiziológiai hatása különlegesen erős és mérgek lehetnek. Ezek között szerepel a rebarbara, különféle gyümölcsök, barackfélék, stb.
A legmeghökkentőbb kétségtelenül az a megálapítás a Ban Cao Jingben, miszerint a gyógyfüvek és különféle növények kóstolása közben Shen Nong egyetlen nap  leforgása alatt hetvenkétszer mérgeződött meg, de minden alkalommal megfelelő ellenszérumot vett magához: a teát.
Shen Nong megint csak a legenda szerint a Tea Dombon (Cha Lin) halt meg valahol Hunanban.
Éppen a Ben Cao Ming keletkezése valószínűsíti, hogy a tea a budddhizmussal együtt mozgott és érkezett Kínába a Han dinasztia idején. (i. e. 206 – i. sz. 8)
 
Ezen a ponton kell megemlíteni a kínai medicina alapmunkáját, a máig referenciaként kezelt és ma is újranyomtatott Bencao Gangmu c. kézikönyvet (lefordítva Materia Medica, amiben a „ben” 本gyökér, mint eredet, alaptézis, „cao” 草 fű; növény, herbária, és „Gangmu” jegyzet, részletes táblázat, herbárium). A könyvet Li Shizhen (1518-1593) állított össze, saját bevallása szerint 800 hasonló tárgyú könyv és 30 év kutatómunkájának tapasztalata alapján.

A könyv összesen 53 fejezetben 1892 gyógyfüvet tárgyal, amiből a szerző egymaga 374-et fedezett fel, 11096 jegyzet foglalkozik betegségekkel és kezelésükkel.
Minden gyógyfűnek külön rajza, leírása van szag, orvosi alkalmazás, mellékhatások stb tekintetében. A mű komplex biológiai, kémiai, földrajzi munka, ami sok melléktudománnyal, termésetesen asztronómiával, de bányászattal is foglalkozik. Bizonyos részeit túlhaladta az idő, de ma is használatos.

A mű természetesen a teával is foglalkozik és megállapítja, hogy:

„a tea felélénkíti a testet, kellemessé teszi a tudatot és megfelelően tudatossá tesz…”