Írek teája

Nemrégiben számoltunk be arról, hogy a munkaalapú társadalom Angliában is épül, európai teabirtokok jöttek létre és virágoznak immár 12 éve, de most itt az újabb példa. A szelíd, évszázada még túlnyomórészt elmaradott ír agrártársadalom a kompjúteres fejlődés évtizedei és az azt követő ingatlanválság után az angolhoz hasonló kezdeményezéssel él. Vissza a farmokra, termelj ír árut, neveld fel magadnak, amit fogyasztasz. Legalábbis így tűnik.

A belfasti székhelyű Suki Tea minden rendes, nagy forgalmat bonyolító európai tekereskedőhöz hasonlóan már birtokol termelési opciókat Darjeelingben és Assamban, most ez a cég is hozzáfog az európai teaültetvények kiépítéséhez és hasznosításához. A reménybeli teabirtok helyéül Portaferry és Strangford Lough viszonylag kiegyenlített, fagymentes vidékét álmodták meg.

Suki

A cég a közelmúltban 2,000 teapalántát rendelt egy tanzániai termelőtől és reméli, hogy 5 éven belü termőképes birtokot hoz létre.  A céget 2005-ben alapította mostani igazgatója Oscar Woolley és Anne Rooney, fiatalos, fészbukos, könnyen emészthető, igazi globális, farmeres, de némi gyarmati romantikát sem nélkülöző dizájnnal.

„Úgy hisszük, hogy Portaferry mikroklímája révén ideális teatermelő hely lehet, védett földrajzi fekvése és a Strangford Lough kiegyenlítő hatása révén ez a legnagyobb érintetlen természetes ökoszisztéma a Brit-szigeteken. Döntésünket, hogy teabirtokot alapítunk, igen kiterjedt és intenzív kutatás előzte meg, ami kiterjedt a helyi talajviszonyokra és tanzániai partnereinkkel együtt dolgoztuk ki az észak-írországi teatermelés sajátosságait.
A teát Tanzániában hatalmas ületevényeken termesztik 2000 méter magasan. Angliában pedig 2000 óta létezik teabirtok Tregothnanban, Cornwallben. A tervünk természetesen egyfajta szerencsejáték, de már maga a munka, ami ehhez a döntéshez vezetett is megérte. Ha minden az eltervezett szerint történik, öt év alatt kiépítjük a teapalántázónkat és elindíthatjuk a termelést. Az első palántázásra mostantól számítva 18 hónapon belül kerülhet sor. Még egy rakás dolgot kell megtanulnunk a teljes gyártási folyamatról, épp ezért a következő hónapokat nagyrészt Tanzániában töltjük, hogy mindent a lehető legjobban csináljunk. A projekt részeként a cég egy teaházat kíván építeni az ültetvény mellett kiállítótermemel és miegymással, a látogatók, iskolák stb. minél jobb tájékoztatása érdekében. ”

A Suki Nagy-Britanniában, Írországban, Európa más országaiban, Afrikában és Japánban értékesíti teáit.

Ezeket a kezdeményezéseket minden lelkesedés mellett összességében érdekes színfoltként lehet értékelni. Hamarosan teaültetvények szabdalják a birkalegelőket és ír csészébe ír tea kerül, ír keblek büszke dagadására. De 2000 tea pár száz kilónyi tea termelését teszi lehetővé, ami a masszív, írek által vedelt fekete tea szegmensben nagyon kis mennyiség. "Boutique sales".  Jól áll majd viszont a cég logóján, mint virág a gomblyukban: Made in Ireland. Ezzel együtt mi innen a reménytelen kontinentális Keletre csúszó Európából csak reménykedhetünk, hogy az ír teatermelés lábra áll.