0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

A teás eszközökről

Ami azt illeti nekem egyetlen kannám, csészém, vagy teamutatóm sincs.

 

  Ami azt illeti nekem egyetlen kannám, csészém, vagy teamutatóm sincs. Tudom, persze, van egy teaházam egyenlőre és abban egy hadseregnek is elegendő  teáskészlet, csészék és hasonlók, meg szertartásokhoz való dolgok, de higgyék el, a teával komolyan foglalkozó embereknek szinte semmijük sincs. Épp csak annyi, ami a következő pár alkalomhoz kell. A teás emberek jó kapcsolatot ápolnak művészekkel, keramikusokkal, szinte átfolyik rajtuk az új kollekció , egy-egy fontosabb eseményhez pedig elegendő elkérniük egy darabot. Ezért van az, hogy minden alkalommal más és más megjelenésű készletet állítanak össze, újabb és újabb szettek tűnnek fel a kezük alatt. De ez csak a látszat.

 
 

Pár szó a tea eszközökről



 Nagyapám zsellér volt, az ő nagyapja is az, talán valamiféle telepes, sose volt gond a pénz, mert nem volt. Szőlője is annyi volt, amennyi saját részre elegendő bort adott, szép kis pincéje, ez mind így együtt, a napi szükség közben volt, hogy is mondjam, a hobbyja (?). Régen még nem volt nylonzsák, csak puttony és dézsa, a bort a pincéből demizsonban szállítottuk haza és ő üvegpohárból itta.  Kis vizespohár formájú, szolid, ipari árkádokkal díszített üvegpohárból, pont olyanból, (ahogy azt később megtapasztalhattam) mint az olasz parasztok a saját akkor még fel nem fedezett boraikat, láttam az ottani nagyapák régi eszközeit.   Nem volt se liliom alakú, sem bordói, sem másfajta kecses pohár. Végül a bor jó volt neki és a pohár is jó volt a bornak. Nem tűntek el az aromák. Fogalmam sincs, milyen lenne a bora egy szűkebb, tágabb, öblösebb, vékonyabb, manufaktúrában készült, esetleg kristály üveg pohárban. Lehet, hogy olyan hibák tűnnének elő, amik élvezhetetlenné tennék a valaha volt bort.


  De teáról van szó, csupán meg szerettem volna jegyezni, hogy a tecchnológia által kínált eszközök lehetnek kényelmesek és forradalmian újak, de tulajdonképpen jó volt forradalom nélkül is, ezek az eszközök képesek voltak "esszenciálisan" szolgálni és megjeleníteni mindazt, amit a bor akkor, abban a környezetben jelentett. A teánál, ha nem tévedek bonyolultabb a kép, itt vannak például a régi, majdnem múzeumi teás csészék, darabok, amiket ma is másolnak a keramikusok legjobbjai. Bort nem szokás évszázados kupákból inni, teát annál inkább. Ki tudja, hanyadik generációs kannák, történelmi jelentőségű csészék, amiknek értékét meg sem lehet becsülni. De ha nem antikvitásról van szó, mert azt mindenki tudja, hogy külön szakma, orr és hatodik érzék kell hozzá, akkor is itt van két készlet, az egyik tizenezer forint, a másik alig eltérő kinézetű, mégis tízszer annyiba kerül. Hogy van ez? Melyik készlet jó és melyik rossz? Melyik az én csészém, melyik az én kannám? Ki vagyok én?

 
 

Azzal kezdeném, hogy természetesen a tea tárgyak is - funkcionális és esztétikai súlyuktól függetlenül - a hiúság tárgyai. Vágykeltő eszközök. A vágyhoz továbbá ítélet is csatlakozik, szinte kéz a kézben járnak. Ne higgyük azonban azt, hogy csupán azért, mert kicsit régebben járunk a tea, vagy más művészetek és mesterségek útján, mint mások és felismerjük az elénk tett eszköz anyagát és stílusát, mi lényegesen többet, vagy mást tudunk, mint a többiek. Ez a (szerzett) tudás természetesen létezik és hasznos, de a vele szerezhető haszon, mint látni fogjuk nem könnyen váltható be (legfeljebb készpénzre egy régiség kereskedésben). Ennek oka a tradicionális filozófiák és a tea között régtől létező kapcsolat. A tea eszköz pedig ebben a kontextusban (és lássuk be, valójában funkcionálisan is), legyen ilyen vagy olyan híres művész műve, csak egy edény, a teát befogadó tartály.

A tea világában, mind az elvont szimbolikus, metaforikus, mind a konkrét tárgyi megjelenítés során az idők folyamán nagy jelentőségre tett szert két kifejezés: ez a lényeg (esszencia) és a funkció. Vannak olyan eszközök, amelyek a tea készítése során sziklaként mozdulatlanok (például a tűzhely bármely teában, vagy a tűzhelyre tett vízforraló kanna a japán teában, de ugyanilyen erős elem a virág, vagy az írás a falon) ezek a tea készítése során lényegként jelennek meg, míg a többi, ténylegesen akcióban részt is vevő tárgy a funkciót hordozza.  Ha ellenben kiállított tárgyként – kiállítási elemként jelennek meg ezek az imént még mozgó, bennünket kiszolgáló tárgyak, szimbólumként is a lényeg oldalára kerülnek. A lényeg itt az egy-tudatot, az egy-tudat  mozdíthatatlanságát hivatott megjeleníteni, míg a funkció "funkciója" a lényeg megjelenítése, aktualizációja, aktiválása. Lényeg és funkció nem két tulajdonság, nem két odaaggatott címke, hanem a teremtett világ egysége. Ez a nagy jelentőségű részlete a tea készítésnek tulajdonképpen a minden keleti vallásban és világnézetben központi szerepet elfoglaló egy-tudatot jeleníti meg, még egyszer hangsúlyozottan nem duális egységként. Ha úgy tetszik, ez maga az istenség. Az, hogy a világ, az energia, a minden teremtett dologban lüktető rezgés és talán a tudatunk is, amellett, hogy egy forrásból táplálkozik, tulajdonképpen ugyanaz a dolog.

 A tárgyak, az anyag világa, az anyagi – akár a féktelen szexuális vágy -  a májá rendesen elfedik a lényeget. A Patanjali Jóga szutra szerint a legelső akadályok között szerepelnek, amiket el kell takarítanunk a koncentráció felé vezető úton. Ide tartoznak a tea tárgyak és a kihívóan öltözött nők, a krómozott lökhárítók egyaránt. Ebben az értelemben tea eszközt vizsgálgatni, méregetni és valamilyennek találni, merő időpocséklás. Az osztályozás, az ítélet, a viszonyítás is maga a májá. Mi viszont, amikor teához ültünk le, más kedvvel tettük.

Milyen hát az igazi jó tea tárgy? Milyen edényt keresünk?

 
 

A zen tea feljegyzések1 így ír erről:

"A hírneves, értékes, a társadalom által nagyra becsült (meibutsu) tea eszközök nem érdemlik meg a figyelmünket. Éppen ez a törekvés az oka annak, hogy az emberek értéktelen edényeket vásárolnak sok pénzért, hogy aztán csak egyetlen egyszer teát készítsenek benne, majd a kamrájuk mélyére süllyesszék és mint kincset ott őrizgessék. Így követik el az egyszerű emberek azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy gazdag emberekhez akarnak hasonlítani."

"ne tartották
 volna
 nagyra a nagyokat
 s a pártviszály
 nem vert volna fészket a népben
 ne állt
 volna
 akkora becsben
 sok drága holmi
 s nem indult volna a népből senki sem
 rabolni
 ne fitogtatták
 volna
 a vágy tárgyait
 s nem támadt volna a nép szívében
 zűrzavar" 2

 

Sose ítéld meg meg és méregesd az eszközök minőségét. Ez bizonyára meghökkentően hangzik, ki az a bolond, aki nem figyeli meg jól, mit enged be az otthonába, nem is szólva arról, hogy itt értékről és végsősoron pénzről van szó. Pontosan. Jól fejezted ki magad drága barátom. Az anyagi érték alapján hozol ítéletet és teszel különbséget jó és rossz között, az anyagban mozogsz. De még egyszer emlékeztetnélek, hogy nem ezért ültünk le teázni.

  Az egy-tudat edénye nem fémből, vagy kerámiából készített, emberi képzelet által formázott dizájn tárgy. Ő maga a természet, az univerzum edénye, mert egyszerre yin és yang ,  Nap és Hold, s a természet miriád jelensége,  száz birodalma és ezer létezője uralja. A Buddha lét az, ami olyan tiszta és fényes, mint a Hold, üres és mégis csodás, szabad minden sötétségtől. Ennek ellenére mi magunk takarjuk el vak szenvedély felhőivel létünk egét , megakadályozva a teremtő fényének kisugárzását. A percepció öt formájától szennyezve, érzelmektől és indulatoktól övezett hóbortokat és illúziókat tartunk markunkban felrázva a mohóság, utálat és gyűlölet mérgének poharát egészen addig, hogy végül a tiszta egy-tudatot e mérgek gyűjtőtartályává változtatjuk. A feledés kalpája teszi lehetővé, hogy a világban élőket öt tisztátalanság fertőzi (ezek a történelem - háborúk, éhség, a látomások és a megértés - semmi sem az, aminek látszik, az egyre növekvő szenvedélyek, a létezők mentális, morális és fizikai gyengesége és a lét, amely az idő előrehaladtával egyre inkább rövidül)

 Mindezekre óvatlanul, az önzés, az ego építik fel a tudatlanság ketrecét.  S így végül, a gondosan mérlegelt és jónak ítélt (megítélt) jó nem az igaz jó.

Lao ce úgy mondja:

 
"Mindenki ezen a világon jól tudja, hogy ami szép, az szép, de ez mind csak csúnyaság. Mindenki tudja, hogy a jó az jó, de végül ez mind csak  rosszaság."3

 
Ez egyúttal azt jelenti, hogy egy tea eszköz kiválasztásakor pont azokat a tulajdonságainkat kellene legelőször eldobnunk, amelyeket épp magához a választáshoz használunk. Olyan a választás folyamata, mint ezernyi illat szaglása,  az ember végül hozzászokik egy illathoz,  és nem is képes mást megérezni.  A tökéletest keresve, hozzáértést mímelve pont az vész el, amit keresünk. Különösen igaz ez az új kínai teás eszközök piacán, ahol évek alatt repült az égbe az addig köznapi termékek ára. Fokozottan igaz ez mindenféle teasarkok kialakításakor az utolsó és az utáni, autentikus és fontos eszközök beszerzésére. A tárgyak fogva tartank, mondhatnánk, de ez is csak látszat, hiszen nem azt akarom mondani, hogy szerzetesi egyszerűséggel dobjunk el magunktól mindent (elég, ha ennek ellentéteként a zen kolostorok jól jövedelmező teatárgy hitelesítő, szignáló tevékenységére, vagy a kolostorok mellett működő kincstárakra gondolunk.) Nem, a megengedettnél nagyobb számú tárgy lehet egy állapot és egy tanulási folyamat része. Akkor tehát a mérlegeléstől mentes intuitív vásárlás megengedett. De hogyan tovább?

Mivel minden mozdulatunkat a fent leírt rossz elhajlások és vonzódások vezérlik, csak a nyitott, tiszta szív, a befelé forduló koncentráció és a tea, mint eszköz segítségével lehetséges annak a késztetésnek az elfogadása, hogy a vágyott eszközöket képletesen, vagy ténylegesen elhajítsuk, és helyette az eredendő tisztaság edényébe lépjünk. Először, de végre valahára mi magunk leszünk a befogadó edény, mi magunk vagyunk a teakészítő eszköz.

 
tajvani teáskannák
 

A Lótusz Szutra azt mondja:

"Az erő azt jelenti, hogy képesek vagyunk egy jó edényhez hasonlatosan befogadóvá válni.  Ezért van, hogy amikor az emberek minden erejükkel a gyakorlásra törekszenek,  még azok is, akiknek a képességei nem olyan jók, , akaratlanul egy jó edényé válnak hasonlóvá.  Még akkor is, ha nem képesek a zen tea beteljesítésére, ha erre az útra lépnek, végül jó tartállyá válnak."

Ehhez morális késztetésre is szükség van, ezzel kezdődik a jóga is. Bizonyos értelemben már ez is lemondás, különösen ilyen nehéz időkben, amikor elolvad az eddigi semmire sem becsült jólét és újra hamis, kevély és önző becsvágy és uralkodni akarás terjed.

Konfuciusz úgy mondja:

 

"Együtt sétálni egy jó emberrel olyan mintha ködben járnánk, annak ellenére, hogy nem éri víz  a ruhánkat, végül mégis átnedvesedik.
Együtt sétálni egy tudatlan emberrel, olyan, mint ha az árnyékszéken ülnénk; bár nem piszkítjuk be  a ruhánkat, végül mégis átveszi a rossz szagot.
Együtt sétálni egy rossz emberrel, olyan, mintha kardok közt lépkednénk, bár senki  sem ejt sebeket, mégis sokszor mintha megütnének és  megsebesítenének minket."4

Sose, még átmenetileg se tévedj rossz útra. Az eredmény minden esetben elkerülhetetlen lesz.  Ha a rossz felé hajlasz, végül magad is rossz állapotba kerülsz, ha a jót preferálod, jó állapotban leszel. Ezzel összhangban, ha tiszta szívvel és bátor tudattal, őszintén a zen teának szenteled magad ebben az életben, akkor elkerülheted az olyan katasztrófákat, mint azé az uralkodóé, aki hatalma csúcsáról börtönbe jut.

Vannak eredendő és szerzett tulajdonságaid, ezer hibád, amit egyre nagyobb fegyelemmel megkísérelhetsz leküzdeni - úgy tűnik ez a feladat. Van már morális elhatározottságod, e nélkül lehetetlen jó teás eszközt találni. Van némi gyakorlatod, talán ismereteid is innen-onnan, megtanulsz lassan, tisztelettel közeledni még egy vacak csésze felé is és ebben a hangosan és rútul pezsgő világban van még teád.

 

 Ennek beteljesülése magának a drága teakészítő edénynek a megteremtése, föld és ég eggyé lényegülése, a koncentrált, meditatív figyelem eszköze, te magad vagy. Milyen értéke van ehhez képest egy különös fromájú, vagy funkciójú, szokatlan kiképzésű, híres edénynek, öreg, repedt eszköznek, vagy antik limlomnak? Jó úton vagy afelé, hogy felismerd milyen a jó tea eszköz.


 
Jegyzetek


1. Jakuan Sotaku?: Zen tea feljegyzések - 1828 - In: Wind in the Pines - Dennis Hirota 1995.263-288.
 
2 lao-ce: tao te king
 Karátson Gábor fordítása
 Cserépfalvi, 1990
 
3.

"az égalattiban mindenki tudja
 hogy szép a szép
 és ezzel megvan már a rút is
 mindenki tudja
 hogy jó a jó
 és ezzel megvan már a rossz is
 mert
 Lét és Nemlét egymást teremtik"


Karátson-féle fordítás
4. Words of Confucius, In Wind in the Pines
A képeken szereplő tajvani teás eszközök 張自立 műhelyéből származnak.