0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

A teaerdő ereje

. A tea hegységben van egy közmondás, ami így szól: „a pu’erh Yunnanban nő, Hong Kongban formázzák, és Tajvanon fogyasztják”. A közmondás elsősorban a vidéken átvonuló történelmi viharokról, a kulturális forradalomról és Hong Kong 1990-es kormányváltásáról szól.

 

Tea Qi

Yunnan hagyományos mezőgazdasága a Han kultúra tapasztalataira épült. Ezeknek az embereknek az életében és a gondolkodásában mindig is az emberi lények és az „univerzum” közötti kapcsolat játszotta a legfőbb szerepet . Alapvető különbség van az egykori tradicionális létmód, földművelés és a mai nyugati tudomány és technológia vezérelte gondolkodás között. A Han emberek évezredek óta foglalkoznak földműveléssel, ugyanezen a vidéken. Ez alatt az idő alatt sikeresen tartották meg a természet és az ember szükségletei közötti egyensúlyt, a talaj termékenységét és életük változatlan harmóniáját. A nyugati termelékenység központú módszerek nem adnak ilyen egyértelmű tanúbizonyságot rugalmasságukról és alkalmazkodóképességükről. A már említett egyensúly megteremtése is évszázados bölcsesség szülötte, azt nem helyettesítheti még a legkörültekintőbb tervgazdálkodás sem.

    Napjaink egyik legszembetűnőbb példája e két felfogás összecsapásának éppen az évszázados, sőt évezredes teafák terméséből születő „szuperorganikus” pu’erh tea reneszánsza. Engedelmeskedve az idők szavának, több teatermelő a modern földművelés vívmányait követve szintetikus növényvédőszereket kezdett használni. Ahogy minden ilyen esetben, ez a történet is úgy végződött, hogy a természet könnyezve bánta a következményeket. A hosszú távú környezeti károkat és hatásokat pedig igen nehéz a visszájára fordítani. A levél esszenciája elveszett, a vásárlókat pedig a mennyiség kárpótolta a minőség helyett.

A kínai létszemléletben és tradicionális világnézetben igen fontos szerep jut a Qi elemzésének és megértésének. A Qi egy nagyon nehezen lefordítható és megmagyarázható szó, megértésének legfőbb záloga éppen megtapasztalása. A Qi az életerő, ami minden dolgot átjár. Tudományosan talán energiaként aposztrofálhatnánk, mégis attól sokkal többet jelent, az energia csupán a Qi egyik hatása, megjelenési formája. Ugyanakkor a Qi-ről szólva nem kell azt gondolni, hogy az, valamiféle misztikus-mágikus jelenség. Tudományos terminusokal talán a mindent felépítő szubatomi részecskék vibrációjaként, vagy mozgásaként lehet leírni. A Qi az ön-tudatosság részeként testben és lélekben is intuitív, ösztönös úton érzékelhető. Leggyakrabban a Tai Qi, vagy meditáció révén érhető tetten. A teaisták ősidők óta vitáznak a tea Qi-jéről. A Cha Qi a tea élvezetének része. Amikor teát iszunk, a Cha Qi átjárja testünket.Önmegismerésünk fókuszává és a tea útként (Dao) való megélésévé válik. Vannak, akik azt mondják, hogy ez egyfajta dialógus a test belsejében a lélek és a tea között. Különböző teák különböző Qi-t generálnak.

 
        A Qi áramlása gyakran irányt válthat, gyorsan, vagy impulzívabban mozogva, esetleg körülölelve a testet. A Qi időnként a felszínen nyugodhat, máskor mélyen belül, de az is előfordulhat, hogy a Qi semmilyen formában sincs jelen. Az organikus teák sokszor a Qi harmonikus, lassú feláramlását okozzák a tea elkészítése során. Az első felöntés még semmilyen különösebb élvezetet sem kínál, a Qi mégis lassan elkezd áramlani a testben, s ezt sokan vibrációként, vagy fülcsengésként érzékelik, nem is szólva olyan durvább érzésekről, mint a forróság, vagy az izzadás és a remegés. Még azok is, akik egyébként nem a finom érzésekre hangoltan élnek, azok is érzik ezt a változást, a Qi áramlását. A világ atomjai energiával telten vibrálnak függetlenül attól, hogy mi erről tudomást veszünk-e, vagy sem. Sajnos az emberi lények közül, épp a modern civilizáció külsőségekre koncentráló világa miatt sokan elvesztették ezt az intuitív, szenzuális képességüket. Az emberek, amikor teát isznak, többnyire csupán a kényelem és az ellazulás egyfajta általános érzését kívánják átélni. A Qi mindenben és minden dolog mozgásában jelen van és közvetítődik a születő, létrejövő dolgokba is.

Ha egy tea szülőföldjén a Qi gyenge, vagy egyensúlytalan, az érződik a teában is. A régi földművesek jól ismerték mind az egyensúlyt, mind a Qi-t. A Qi földművelésben betöltött szerepére a legjobb analógia talán az, ami a tajvani teatermelésben, különösképpen a Dong Dinggel kapcsolatosan történt. A tea hegységben van egy közmondás, ami így szól: „a pu’erh Yunnanban nő, Hong Kongban formázzák, és Tajvanon fogyasztják”. A közmondás elsősorban a vidéken átvonuló történelmi viharokról, a kulturális forradalomról és Hong Kong 1990-es kormányváltásáról szól. A mozgalmas anyaföldhöz képest sokkal nyugalmasabb környezetben őrződött meg és alakult át a teakultúra Tajvanon. Tajvannak megvan a saját, szintén nagy hagyományra visszatekintő teatörténete és teakultúrája. Mindent és mindenhol átjár a Qi és mindenre Qi a válasz. Amikor a tajvani földművesek elkezdtek teát művelni a Nantou járásban, igen jól ismerték annak környezeti egyensúlyát és természetesen Qi-jét. A tea elsősorban a földből szívja magába a Qi-t, csak részben az esőből és a napból. Húsz-harminc évvel ezelőtt Nantou DongDing vidékét még teljesen átjárta a Qi, éppen ezért választották ki a tea termőterületéül.

    A földművesek organikus farmokon zöld teát termeltek, ami békéssé, nyugodttá, harmonikussá teszi a testet. A Dong Ding teák gazdasági sikere arra ösztönözte a kormányzatot, hogy olyan kutatásokba kezdjen, amelyek megváltoztatták a vidék Qi-jét. A földművesek a termelés fokozása érdekében elkezdtek növényvédőszereket és más mesterséges módszereket használni. A vidék Qi-je károsodott. Ez a veszteség természetesen közvetítődött a teába is, amit az emberek ittak. Bár van néhány kivétel, a legtöbb Dong Ding ma is egyszerű és hiányzik belőle a Qi. A tajvani teaipar valójában az ízesítések és az aromák felé mozdult el. Milyen jó ez az íz! Micsoda fantasztikus finomság! Ahogy a teából eltűnt a Qi, sok tajvani teaszerető ember visszatért a Pu’erhez. Már azelőtt is sokan ismerték és szerették, de a Pu’erh sikere igazából akkor kezdett felívelni, amikor az oolong minősége romlani kezdett. A pu’erh teában és az ősi fákban, amelyekről szedik mindig is rendkívül erős Qi volt jelen. Az érlelt, idős zöld pu’erh nagy koncentrációban gyűjti össze a Qi-t és azt továbbadja a teaivónak, kényelmes komfortérzetet biztosítva neki, ami ellazult, boldog állapotban jelentezik. Nincs szükség laboratóriumi elemzésekre ahhoz, hogy ezt megértsük. Maga a test árulkodik róla. Ezek a teák részben azért tesznek bennünket nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá, mert az idők változása beépült a teába. Még az olyan ismert serkentőszerek, mint a koffein molekulaszerkezete is fáról-fára változik, legalábbis a yunnani mezőgazdasági fakultás professzorai szerint. Egy tapasztalt teaivó, évek tapasztalatával a háta mögött csupán a tealevél egyszerű szemrevételezésével képes egy tea értékét megítélni. Ezt nevezhetjük akár intuíciónak is, ugyanúgy, ahogy a teaivás közben bennünket hatalmába kerítő érzést is tulajdoníthatjuk a tea kvalitásának, vagy hívhatjuk Qi-nek. Az elnevezés végül is lényegtelen. Saját tapasztalatom szerint a magasabb és nagyobb, életerősebb teafák jobb minőségű leveleket és ezzel együtt több Cha Qi-t tartalmazó teát adnak.

  A régebbi korokban a tajvani Dong Ding hegyen nőtt fák nagyobbak voltak és természetes módszerekkel szaporították őket. Dugványozással, még többször beoltással, a legritkábban pedig magról ültetve a földművesek megtöbbszörözték a termelést. Ezzel együtt a termelést áthelyezték a fennsíkokra és előnyben részesítették a bokorszerű művelést, gyorsítva az ültetvények életciklusát. A nagyobb teafák kiterjedt gyökérzettel kapaszkodnak a földbe és nagy lombkoronával terjeszkednek az ég felé. Nem lehetnek egymáshoz túlságosan közel, a számuk tehát igen korlátozott. Kiegyensúlyozottabb létükben egészségesebb jobb leveleket növesztenek. Vagy talán ennek semmi értelme, jelentősége sincs? A témáról beszélgettem a Tajvani Nemzeti Egyetem erdőművelési Karának egy professzorával, aki némileg tartózkodóbb volt a Qi jelentésével és jelentőségével kapcsolatban, de alapjában véve helyeselte az általam elmondottakat. Ő azt mondta, hogy minden fa a helyi sajátosságoknak megfelelő gyökérzetet fejleszt a tápanyagok földből való felvételéhez és a fotoszintézis szabályozásához. A gyökérzet természetes módon nagyobb lombkoronát, megnövekedett fotoszintézist tesz lehetővé, megnövelve a fa általános egészségi állapotát. Ha a fa lombkoronájának felét megritkítjuk, a fát kiszolgáló gyökérzet teljesítménye is arányosan lecsökken. A gyökérzet az egyensúly fenntartása érdekében arányos méretűre fejlődik vissza, csökkentve a növény által felvett Qi-t is. Világos, hogyha egy fát félbemetszünk csupán azért, hogy gyorsítsuk a termelést, csak az első évben képes fenntartani az addig megszokott termést, később a fa automatikusan visszavesz a gyökérzetéből és a természetes forrásaiból is beleértve a Qi-t. Nekem ez olyannak tűnik, mintha megölnénk a tojást tojó tyúkot. Természetesen rendkívül leegyszerűsítve fogalmaztam, de az igazi próbát maga a fa adja.

 


Túlszüretelt, halódó teafa.

 

Yunnan

A Dong Ding tea sorsa jó párhuzam a fentebb elmondottakra. Amikor a földművesek a nagyobb hozam és nyereség érdekében elkezdték a Dong Ding fáit visszametszeni, amikor sűrűn egymás mellé állították őket, tekintet nélkül magára a teára, a Cha Qi elveszett. Hasonló folyamat játszódik le éppen manapság Yunnanban. Jónéhány yunnani földműves kísérletezik azzal, hogy fennsíkokon, szabad területeken hoz létre ültetvényeket, amit aztán a szokásos visszametszéses módszerrel művel. Igen sok teaklón esetében ez sikeres művelési mód lehet, de több földműves úgy találta, hogy az így termesztett tea levél-rügye alapvetően különbözik az eredetitől. Talán maga az eredeti természeti környezet együttese változott. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy az eredetivel megegyező, vagy nagyon hasonló minőség érhető el, ha magról szaporítják a teát, nem pedig genetikai beavatkozással, vagy oltással. Szerény véleményem szerint ez érvényes minden fajta teára. Végül is a természet évezredek óta termel szaporít növényeket, jóval azelőtt, hogy az emberek egyáltalán teát ittak volna. Az új nyugati mezőgazdaság a temelékenység és hatékonyság bűvöletében él, a nagyban gondokodó födművesek pedig minden mást hátrahagynak, ha a termés bővebbnek ígérkezik, a szezon pedig csökkenthető. Ezért aztán a rügyek kisebbek, a föld pusztul, a Cha Qi pedig odalesz. Egyrészről nagyon sok sokszáz éves fa található Yunnanban. Sok-ok emberöltő óta változatlanul élnek és gazdag Cha Qi-vel telt, nagyon jó teákat adnak. A kis teatermő területek, kevés, nagy fával, szép, bő, széles leveleket adnak, tele élettel, tele Cha Qi-vel.

   Yunnnan sokezer állat és növényfaj hazája. Az esős évszakban az aljnövényzet, a virágok, bokrok és fák varázslatosan színessé teszik a tájat. Az elhaló élőlények természetes tápként épülnek be a tájba. A táj termőképessége nyilvánvalóan gazdag az ember minden további beavatkozása nélkül is. Amikor Yiwuba és Jing Mai-ba mentem, meglepődve vettem észre, hogy az ültetvényeket ellepte a gyom. Biztos vagyok abban, hogy ez az aljnövényzet segít a biodiverzitás fenntartásában és a talaj egyensúlyának megőrzésében. Ez a biodiverzitás egyúttal a biológiai növényvédelem záloga. A földművesek csupán a gyökérzet közvetlen körzetét tisztítják meg a gyomtól, biokomposztként hasznosítva. Mindez a teafák méretétől is függ. Kisebb bokrok nem képesek a túlerőben lévő aljnövényzettel való együttélésre, de a nagy fák erre minden további nélkül képesek, sőt igénylik is azt. Az aljnövényzet természetes növényvédőként véd a rovaroktól, kártevőktől és az ökoszisztéma más konkurrens, vagy támadó fajaival szemben. A rovarirtószerek nem válogatnak és tönkreteszik a talajban élő férgeket és természetes komposztálással foglalkozó rovarokat, míg a műtrágyák, bár eleinte nagyobb és fényesebb lombozatot eredményeznek, rövid és csalóka hatásúak.

  A nagy teafáknak semmiféle rovarirtó segédletre nincs szükségük A fák saját biokémiai rendszerükkel képesek a rovarok által tönkretett levélzet kiválasztására és elhullajtására, ha pedig a földműves növelni szeretné a termést, más természetes módszerek is a rendelkezésére állnak a kártevők elűzésére, például ragadozó rovarok, vagy kámfor fák és más jól ismert fajok betelepítésével. Réges régen, egyik első yunnani kirándulásom alkalmával megkérdeztem egy földművest, hogy használnak-e rovarirtószereket, mire ő nevetett: -Már honnan az égből vennénk mi ahhoz pénzt?” Manapság a Pu’erh árának drasztikus emelkedésével már jónéhány termelő képes a kémiai beavatkozásra és azt meg is teszi. Ráadásul egy ilyen fiatal és erőteljes fejlődésben lévő mezőgazdaság mindig a legprimitívebb szelektálásra képtelen kémiai hatóanyagok kereskedőinek áldozatává válik. A termés minősége az első években romlik, de mennyisége kétségtelenül nő. A többi földműves követi az elsők példáját é a táj Qi-je, a kémiai beavatkozás és a termelés túlhajtása miatt máris nagy károkat szenved. Sok-sok évig tart az így okozott károk rendbetétele, a táj biológiai rekonstruálása. Yunnan őslakosai tudják, hogy éppen a iegyensúlyotott ökoszisztéma adja az itteni tea különlegességét. Van egy kőből készült több, mint ezer éves emlékmű Jing Maiban, amire ez van írva: tengernyi pénzt elkölthetsz, a kannád is az enyészeté lesz, de egy teakert olyan végtelen ajándék, ami sok generáció örömére lesz. Ez csupán annyit jelent, hogy már az ősi lakosok tudták, hogy a jól ápolt, gondosan őrzött biológiailag kiegyensúlyozott környezet hosszú időre garantálja a táj és a táj által nyújtott értékek gazdagságát.

  Réges régen megfigyelték, hogyan szóródtak el a nagy teafák a fahéj és a kámfor fái és a dús aljnövényzet között, tudták, hogy ezeknek a növényeknek csak természetes úton való nevelése és hasznosítása lehetséges. A legtöbb ősi teakert mindig is az őserdőben volt és máig fennmaradt, ma sokszor ezeknek a kerteknek a rekonstruálása folyik. Ma három alapvető kertféleség van Yunnanban. A fennsíkokra telepített, hatalmas kiterjedésű, kicsi, bokorszerű, magról ültetett teát hasznosító, tömegtermelést végző teaültetvények egyrészről. Másrészt szép számmal akadnak ősi, vagy régi teakertek, jónéhány vad környezetben. Ez a minség szempontjából legígéretesebb biokörnyezet, ami megfelel bánásmód esetén hosszú ideig fenn fog maradni. Ezeket legtöbbször a nagy ültetvényekhez hasonló módon művelik. Némelyik organikus ültetvény, némelyik nem. Végül léteznek a természetes ökológiára támaszkodó vad ültetvények. Egyedül ezek követik a tradicionális utat. Ezek az ültetvények termették a nagy teákat, mint a Hong Yin, vagy a Lan Yin, amit még ma is sok évvel később is élvezhetünk. Ahogy az ilyen ültetvények száma csökken, úgy romlik a jövőben elérhető, érlelt tea minősége is. A hagyományos művelést végző falvak magról, megfelelő környezetben és távolságra ültetik a fákat, fiatalon viszonylag közelebb, majd a serdülő fákat átültetik. Ezek az ültetvények az őserdőben találhatóak, kis területen és természetükből fakadóan lassan fejlődhetnek, de jövőjük, saját környezetükben gyakorlatilag korlátlan.

   A Pu’erh különlegességét nagy részben éppen az adja, hogy természetes környezetben élő, vad, nagy fákról szüretelt teáról van szó. A természeti környezet károsodása jóvátehetetlenül a tea minőségének romlásához is vezet, egészen a végső pusztulásig. A Pu’erh ára lassan a tajvani oolongok , vagy a Wu Yi Yen Cha a szintjére ér. Ez azt is jelenti, hogy elérkezett az idő. A pu’erh már most rendkívül népszerű Tajvanon, Hong Kongban és nemsokára Koreába is elér. Ahogy a népszerűsége nő, úgy nő a teatermesztéssel foglalatoskodók felelőssége is a természetes, organikus, a környezetet és annak minden tényezőjét tiszteletben tartó gazdálkodás fenntartásáért. Ennek fontos része hogy megtanítsuk a teaszeretőket hogyan ismerhető fel a jobb minőség, hogyan találatnak rá a jobb teákra, hogyan válhatnak még igényesebbeké. Az ökológia ma már széles körben terjed az egész világon. A teaszeretők tudása is egyre elmélyültebb. Ahogy az érlelt, öreg pu’erhek ára nő, egyre több tajvani kezd tudatosan modern, de környezetkímélő technikákat alkalmazni, így megmarad a remény, hogy a tisztább és természetes minőség felé tolódik el az igény. A teának megvan az a képessége, hogy életünket italként és útként (Dao) is átértékelje és ennek az útnak az a felelősség is része, amivel felfogjuk hogyan élhetünk harmóniában a Földdel. Az univerzum élő, mint ahogyan élő mindaz, ami átjárja és belakja. Egy táj Qi harmóniájának megélése éppen sajátmagunk megértését jelenti. A vad, őserővel telt mezőgazdaság a pu’erh tea folytatásának egyetlen lehetséges útja. Tea nélkül pedig nincs teáról beszélő teakultúra. A Cha Dao az ültetvényen kezdődik.

Forrás: Jou Yu

A tea művészete puerh magazin. 1 szám 2006.