0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Tea vagy kávé

Egész eddigi életemben egyetlen csésze kávét sem ittam. Természetesen épp ezért azt sem tudom, hogy milyen az íze. Mint egy chajin - egy tea ember - egyszerűen elvként vallom, és élem meg azt, hogy nem iszok kávét. Ez személyes döntésem. Így hát némi sajnálkozást is éreztem a vonal túlsó végén álló ember iránt, de végül határozottan elutasítottam a felkérést.

Tea, vagy kávé ?

 

A minap kávés napom volt és tanúja voltam, hogyan születik meg egy tonnaszámra szállított, olcsó, de elfogadható minőségű termék. Ott álltunk, szürcsöltük a robustát és eszembe jutott egy cikk. Sen Soshitsu az Urasenke japán teaiskola XV. nagymestere az évtizeden át megjelenő Chanoyu Quarterly negyedéves folyóirat minden számához előszót írt. Ezek az írások meditatív hangulatú, hangos, nyilvános gondolatok voltak. És volt ott egy, benne egy furcsa vallomással a kávéról.

***

"Jónéhány évvel ezelőtt egy kereskedelmi célú televíziós műsorba hívtak meg. A műsor tulajdonképpen egy kávéreklám volt, a szlogen imígyen szólt: "Kóstold és érezd a különbséget" Ott álltam kezemben a telefonnal és sürgettek: "- Ikenobo.szan már elfogadta a meghívásunkat."
Tudtam, hisz épp egy perccel az előtt mondtam Ikenobonak: De hisz Ön egy ikebana iskola vezetője (iemotója), vagy talán mágsem? A kávéval semmi baj, de Önnek teát kell innia."

Egész eddigi életemben egyetlen csésze kávét sem ittam. Természetesen épp ezért azt sem tudom, hogy milyen az íze. Mint egy chajin - egy tea ember - egyszerűen elvként vallom, és élem meg azt, hogy nem iszok kávét. Ez személyes döntésem. Így hát némi sajnálkozást is éreztem a vonal túlsó végén álló ember iránt, de végül határozottan elutasítottam a felkérést.

 
 

Mivel nem ismerem az ízét, ezért azt sem mondhatom, hogy nem szeretem a kávét. Ismerem és kedvelem az illatát, éppen ezért még az is lehet, hogy amikor elérkezik az utolsó pillanat az életemben, azt mondom majd magamnak: " - Ó, bárcsak ihatnék most utoljára egy fantasztikus kávét." A döntésem, hogy nem iszok kávét egyfajta életfelfogás egy olyan embertől, aki a Tea Útjának szentelte az életét és nem kérem senki mástól, hogy lemondva a kávéról hasonlóképpen tegyen. Minden amit ezzel kapcsolatosan teszek, csupán annyi, hogy mindenkinek elmondom, hogy a tea is nagyon finom és azt javaslom, hogy egyszer próbálják ki.

Mostmár több, mint 40 év telt el azóta, hogy teljesen egyedül, csupán néhány teás dologgal és egy tatami szőnyeggel felszerelkezve útra keltem az Egyesült Államokba, azzal a céllal, hogy a tea szellemét terjesszem. Azóta, több, mint 50 országban jártam, minden kontinens minden szegletébe eljutottam. Ha jól számolom, összesen, több mint 170 helyen jártam.

Az üzenet, amit magammal vittem ezekre a helyekre, így szólt: "Békesség egy csésze teában" Rikyu szerint a tea négy alapelve: harmónia, tisztelet, tisztaság, nyugalom. Ez arra tanít minket, hogy másokkal együtt éljünk, tiszteljük egymást és minden pillanatban nyugodtak maradjunk. Az én mottóm ezeket az alapelveket helyezi modern kontextusba. Azt a gondolatot kívánja kifejezni, hogy bár nyelvünk és szokásaink különböznek, hagyjuk, hogy a szívünk egy csésze teán keresztül érintkezzen és szóljon egymáshoz. Ezt nevezhetnénk a tea nemzetközi nyelvének.

Szerencsés módon a tea szelleme otthonra lelt Japánon kívül is. Japánban ezzel kapcsolatosan elterjedt az a negatív előjelű vélemény is, amely szerint egy nem japánnak, aki még a tatamin sem tudja, hogyan kell ülni, lehetetlen megértenie, mi a tea igazi útja.

A tea útján az egyetlen valóban létező különbég, nem az, hogy valaki japán, vagy külföldi, hanem, hogy valaki chajin - tea ember - vagy sem. Saját tapasztalatomból tudom, hogy ez igaz. A Tea útja egy több, mint 600 évre visszatekintő széleskörű kulturális tradíció. A teaszertartás, a chaji egy sor mélyen ható kulturális elemet foglal magába, beleértve a filozófiát, morált, művészetet, és társadalmi kapcsolatokat. Ezért volt és van a Tea Útja olyan nagy hatással sok, különféle művészeti ágra, a kerámiától, sok más művészeti ágon keresztül a mindennapi élet legkülönfélébb aspektusaira."
 
 
Eddig az idézet. Nem hiszem, hogy a kávét előállító földművesek szelleme sokban különbözne a teával dolgozó sok tízmillió emberétől beleértve termesztőket, tudósokat és kereskedőket. De az bizonyos, hogy a tea kultúrája pont annyiban különbözik a kávé köré szőtt társadalmi, hagyománytól, mint maga a tea hatása a kávéétól. A kávé lehet elegáns, kézműves, elhivatott, de gyors, siet és a legkülönfélébb módon fedik el, ízesítik és díszítik. (Ennek legextrémebb módja a latte art és ha belegondolunk a barista legfontosabb sajátossága is a gyors precizitás.) A tea lassabb, tovább tart, nem feszít, hanem ellazít és a hosszabb idő alatt leülepedik, megérik az elsietett gondolat.

....

Van egy zen mondás "shaza kissa": "Ülj le és igyál egy teát!"