0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Keresztény zen teával

A tea nem vallás, nem filozófia, nem művészet, hanem minden együtt, habár hivatalosan (keleten is) a szórakozás-időtöltés kategóriába tartozik. De éppen ezért a tea gyakorlása vallástól, filozófiától, politikától független műfaj, van is nagy keveredés szorosabban vett ismerőseink, visszatérő vevőink között

 
Nem kell hozzá különösebb éleslátás, rohamosan nő az érdeklődés a belső figyelemre (kontrollra) tanító, és rendszeresen gyakorló közösségek iránt. Sokezer kis egyház születik, szoktam mondani. Ezer változatban kísérlik meg (a tanítók is) látásukat csiszolni. A tea gyakorlása is ezek közé tartozik, csak a lehető legkötetlenebbül. A tea nem vallás, nem filozófia, nem művészet, hanem minden együtt, habár hivatalosan (keleten is) a szórakozás-időtöltés kategóriába tartozik. De éppen ezért a tea gyakorlása vallástól, filozófiától, politikától független műfaj, van is nagy keveredés szorosabban vett ismerőseink, visszatérő vevőink között. A sokezer új, kis egyház (és a nagyok is) mind képviseltetik magukat a tea oltára előtt. A nagy egyházak előnye persze behozhatatlan, de tetemes a hátrányuk is, kevésbé mozgékonyak, a hatalom pedig megbénít, megmerevít. Mégis mi ezekben a mozgalmakban a közös? Az, hogy az "újkori planetáris technika" kézben tartásához (ha egyáltalán lehetséges ez), régi és legjobb természeti képességeinket kell felidéznünk és gyakorolnunk. A tehnikai mozgalmak mellékterméke minden manapság terebélyesedő zöld, szociális, etnikai és világfoglaló kezdeményezés, ezek szellemi háttere egyrészt persze maga a technológia, másrészt valamiféle Új Természetesség, Új Tudatosság, új szemléletmód, tradicionális és spirituális tanításokkal fűszerezve. Így találjuk végül egy táborban egy tea mellett az ősmagyar-sumér-japán rokonságot hirdető misztikus (és türelmetlen) tanokat és az őskeresztény tanok alapján minden merev, az egyén boldogságát felzabáló rendszerrel leszámolni kész új anarchistákat.   Nem dolgunk, (sőt tea emberekként kifejezetten tiltott), hogy állást foglaljunk, szelektáljunk, rendszerezzünk  a terebélyesedő mozgalmak között. Megvan nekünk a magunk véleménye, és lazán tartjuk barátaink kezét, szabadság a jussunk. Ellenben nagyon érdekesnek és megfontolandónak, mitöbb  tapasztalásra érdemesnek gondoljuk az olyan kezdeményezéseket, amelyek a nagy tradíciók és új kihívások ötvözésére hajlamosak, a rendszereket, amelyek befogadják a régi templomokba az új tanokat. Egy ilyet mutatunk most be elfogultság nélkül, Szaladják István leveléből szemezgetve:

Posticum, nagyváradi spirituális központ


A központról annyit kell tudni, hogy az alapítója eredetileg egy magyar, nagyváradi katolikus lelkész, aki korábban Svájcban szolgált, és küldetésének tekintette, hogy lehetőséget teremtsen azok számára, hogy azok, akik nem tudnak belépni a nagy ajtókon, be tudjanak lépni a hátsó ajtón, azaz, aki nem kíván csatlakozni az egyházi hierarchiába, és az azokhoz hasonló, ahhoz tartozó  intézményekhez, az mégis kapcsolatba kerülhessen a spiritualitással. Ennek pedig a végső és tiszta pontja a meditáció és a kontempláció gyakorlata. Elve, hogy a mai világ zúrzavaros helyzetében csak az tud tisztán látni, aki a kontemplációt, illetve a meditációt gyakorolja, csak a belső munka árán vagyunk képesek változtatni, kiutat találni.
Itt kapcsolodik össze a zennel, ezen az alapon találtuk meg a közös hangot, aminek a vége az, hogy ebben a centrumban zen gyakorlás kezdődött, valamint keresztény kontempláció gyakorlása, illetve egy nagyszabású kulturális és spirituális program, ahová tibeti, keresztény és más mestereket kívánunk meghívni, mindazokat, akik kezdeményezésünkkel egyetértenek, illetve hitelesen tudnak utat mutatni a saját tradíciójukban. A meghívottak előadásokat és rövid elvonulásokat is fognak tartani. Ezen kívül minden olyan program is, amely segíti a jövő generációját, ökoprogramok, előadások, gyermekprogramok, gyerekek számára meditáció.

A centrum kisebb panzióként és konferencia helyként is működik, van benne étterem is, ezeknek funkciója, h gazdaságilag fenntarthatóvá tegye a spirituális tevékenységünket. Az éterem felújítása már majdnem befejeződött, már használható. A házban 53 ember fér el 2-3-4 ágyas fürdőszobás szobákban, valanint 30-an un. diákszáálóban. (itt 1 fürdőszoba van)
Hogy közös munkánk meddig tart, ez még nem kiszámítható, de addig is ami rátok vonatkozik:

Megállapodásunk szerint a zen csoport tagjai ha lejönnek Váradra szállást és élelmet kapnak, anélkül, hogy fizetniük kellene, feladatuk a gyakorlásban való részvétel, amit jómagam vezatek, illetve a házban előforduló apróbb munkák, segítség., de ez nem megterhelő feladat.
A házban el van különítve számunkra, a zenesek számára egy kis apartman, kis konyha van benne, illetve fürdőszoba, 4 ágy. A nők számára, külön lehetőség és szoba is adott. A házhoz tartozik egy kápolna, ez a gyakorlásunk helye, a zazen helye, a kontempláció helye.
Tehát mindenkinek lehetősége van, amennyiben ki akar szállni egy kicsit a pörgésből, elvonulni oda, gyakorolni, rendbe tenni a dolgait magában, lehet jönni egy - két három napra, illetve megállapodás szerinti időre. Egyetlen valódi feltétel van, a gyakorlásban való részvétel.
Itt mindenki belekostolhat, felkészülhet a sesshinekre, saját ritmusban is gyakorolhat a közös gyakorláson kívül, belekostohat egy könnyített kolostori életbe, leteheti  világ dolgait, megtisztulhat, megszabadulhat a stressztől.


Ráadásként érdemes elolvasni ezt az interjút, ami Szaladják Istvánnal készült.