0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

A titok kunyhója: a tea német útja, a német tea útja.

A Myōshin-An nevében az An 庵 egyszerűen kis ház, kunyhó, errefelé úgy mondják Hütte, ahova az ember visszahúzódik, hogy tisztába jöjjön önnön életével. An a költők, művészek, filozófusok kolostora. Más kérdés, hogy az oberrüsselbachi Hütte sokkal inkább kultúrházként, teaházként, és iskolaként működik, ahol egymást váltják a látogatók.

Myoshin-an teeweg staufenbiel, a német tea útja

Myoshinan

妙心庵

"Hütte zum Herzen des Geheimnisses"

Myoshin-an teeweg staufenbiel, a német tea útja

Amikor útra kelünk, még a tizenévvel ezelőtti Németország képe van bennünk. Most, ha lehet, még nagyobb a rend, a vidéki német táj pedig új arcát mutatja, minden csűr tetején és falu határában napelem-telepeket látunk. Tisztaság. Nürnbergben a pakisztáni és a német taxisofőr barátságosan lapogatja egymás hátát, a városi buszvezető néger, a pincér a teraszunkon lengyel. Az itthon sokat emlegetett zűrzavarnak nyoma sincs.  Ez egyszerűen egy működő ország. Mi is bevándorlunk Németország zöld szívébe, ahol a „fränkische Svájc” egy eldugott kis falujában egy többé-kevésbé titkos helyen igazi japán mesevilág vár minket. Unterrüsselbach után Mittelrüsselbach következik, aztán Kirchrüsselbach, végül a cseresznyefákkal borított dombok tetején Oberrüsselbach néz le a nürnbergi dombvidékre.

Myoshin-an teeweg staufenbiel, a német tea útja

Eléggé tagolt domborzatú, zárt kultúrájú világ ez, nem könnyű közel kerülni az emberek szívéhez, Berlin is messze van. Mégis, gyönyörű, változatos és persze átalakulóban lévő zöld vidék.  A régi paraszti gazdaságok dolgozói ma technológiai cégekben ügyködnek. Magától értetődő, hogy a környezet mindennél előbbre való, a csendes falvak mindenféle alternatív dologgal foglalkozó embernek adnak otthont, kézműves műhelyek, hangdrum zenetanár, kínai medicina stúdió, mindenki által kedvelt kínai ételbár, alternatív zenei kiadó, emitt pedig egy komplett japán kert és teaház.

Myoshin-an teeweg staufenbiel, a német tea útja

  Fizikus > filozófus > teamester > nem zenész

Gerhardt Staufenbiel  fizikusként kezdte karrierjét a Max Planck Kutatóintézetben dolgozott, ahonnan teljes fordulatot véve lépett ki és kezdett új életet. Sok ilyen történetet ismerek, mind sikeresnek nevezhető, már ha az a siker mércéje, hogy az ember a maga uraként, a maga útját járva, szabadon a mások javára is működik. Előbb filozófiával, és keleti kultúrával, kultúrtörténettel foglalkozott, amelynek docense lett a Müncheni Népfőiskolán, majd belemerült a tea világába. Megszerezte az Urasenke tanári licenszet, majd bérbe vett Oberrüsselbachban egy hétvégi házat, ahol kialakította saját kis japán tea birodalmát.  Előbb egy kicsiny 2 és fél tatamis teaszoba, külön egy tokonomával, majd további helységek születtek. Teeweg (tea útja) címmel 2004-ben indította el weblapját, ami immár 14 éve releváns forrás a német nyelvű tea ismertetésben. A régi vágású, egyszerű, letisztult weblapon jónéhány későbbi publikációjának elődje fellelhető.  Ezek közül legjelentősebb a „Heilige Drachen” című sárkányokról írt kultúrantropológiai kézikönyve, ami német nyelven mindenképpen alapműnek számít.  „Mukashi mukashi – Vor langer Zeit” címmel jelentek meg régi, mitologikus japán történetei. „Das zerrissene Herz – Viel sind Erinnerungen” címmel pedig életrajzi írásai. Részt vett a nünbergi Jikishin Chadokai megalapításában és a hozzá kapcsolódó teaház építésében, ám ahogy ez egy nagyvárosban lenni szokott ez utóbbi nem volt hosszú életű. Most a zene, a zen gyakorlás és a tea tanítás mellett a Dao de Jing elemzésével foglalkozó könyvén dolgozik.

Myoshin-an teeweg staufenbiel, a német tea útja

Az Oberrüsselbachban alapított teaház neve „Myoshin-An” és mindenekelőtt kulturális és tanulmányi célokat szolgál. Rendszeresek a kisebb-nagyobb rendezvények, ünnepek, és rendszeresen látogatják japán teaszertartást tanulni vágyók. Staufenbiel nagyon jó tanár, minden mozdulat mögött segít felfedezni az antropológiai, kultúrtörténeti hátteret, ami jelentősen megkönnyíti a tanulást.  Japán teatanárok esetében általában nagyon korlátozott a kommunikáció, de nem a nyelvismeret hiánya miatt, hanem mert nem szokás, hogy a tanítvány kérdezzen, az utánzáson alapuló, közös és önálló gyakorlás a megszokott tanítási módszer.

Mindez persze nem rövid idő, hanem 35 év története. A teaház deklaráltan nem kereskedelmi egység és nem vallásos közösség központja.  Ennek az se mond ellent, hogy a teaház segíti az egyetlen német Koyamaen importőrt, illetve az sem, hogy a kibővített térben rendszeresek a zazen ülések.

Myoshin-an teeweg staufenbielte, a német tea útja

 

Fuvolás meditáció

Mi régen, röviddel a teaház megalapítását követően jártunk töb alkalommal a Myoshin-An-ba. Staufenbiel már akkor is komolyan foglalkozott a zen shakuhachival, a bambuszból faragott fuvola eredeti stílusával, ami a Hakatában működött Ichoken templomhoz köthető. Tea és zen egy íz, de a shakuhachi és a zen még inkább egy, így itt mindhárom szenvedély egybe kapcsolódik és most az volt a benyomásom, hogy most már egyenlő mértékben foglalják el a teaház és a teakert életét. Május 20-án koncerten vettünk részt, amit Haru no Ota (tavaszi dal) címmel szerveztek. Az előadó trió neve a Drachengesang, tagjai Gerhardt Staufenbiel (Shakuhachi), Rainer Rabus (Taiko, Handpan, Gong) és Winfried Lernet (Gong, csengők, Monochord)

zen meditác komuso szerzetes, myoshin an

Kosárral a fejen kéregetünk

Az Ichoken a Fuke zen szekta Komuso temploma volt Hakatában. A Kanei korszakban (1624-1643), Ichio Kiotóból a Myoan Templomból vándorolt Hakatába és kezdte el Komuso szerzetesi életét az Entsu templomban, amelynek épp akkor nem volt papja. A Komuso虚無僧 szerzetesek zen életéhez elválaszthatatlanul hozzátartozott a shakuhachi bambuszfuvolán való játék, ami a meditáció és a szerzetesi élet kelléke is volt. Miközben a városok utcáit járva kéregettek, shakuhachin játszottak. Fejükre ilyenkor egy kosarat húztak, ami felismerhetetlenné és személytelenné tette őket. Az általuk        A nagyközönség leginkább ezt társítja a shakuhachival.  A kis számú tradicionális, eredeti darabot még a XVIII. században gyűjtötték össze és írták le és játszák ma is, de egyre kevesebben.

A kéregetés amúgy ma is bevett szokás a különféle zen közösségek gyakorlói között, nem szégyellnivaló és a városlakók részéről sem könyöradomány.

 

teeweg a német tea útja

A semmi papjai

虚無僧 (komusō) azt jelenti a „semmi papja” vagy „az üresség szerzetese”

虚無 (kyomu vagy komu) "semmi, vagy üresség "

虚 (kyo vagy ko) "semmi, üres, hamis"

無 (mu)  "semmi, nélkül"

僧 (sō)  "pap, szerzetes"

A szerzeteseket úgy is ismerték, mint komosō, azaz szalma matracos szerzetesek, később lettek komusō, azaz "a semmi papjai" vagy az "üresség szerzetesei". A Fuke Zen lett a vándor szerzetesség fő képviselője Japánban.  A középkori Japánban lényegében tilos volt az utazás, útlevelet, csak a sógun és a helyi nagyurak állíthattak ki. A Fuke zen szekta mégis valahogy kijárta magának azt a kiváltságot, hogy tagjai szabadon utazhassanak, mondván, hogy ez sprituális gyakorlatukhoz elengedhetetlen. Így aztán a fuke komusho szerzetesek rendszeresen feltűntek a nagyvárosok utcáin, amint fejükre szalmakosarat  (tengai 天蓋) húzva shakuhachin játszottak és alamizsnát kértek.

 A szabad mozgás csakhamar azzal is járt, hogy az összes szekta közül csak ők játszhattak a shakuhachin, cserébe viszont a sógunátus kémkedésre kötelezte őket, sőt saját kémeit öltöztette komuso jelmezbe, ami eredetileg a világtól való elszakadást, az úton levést és az ego levetését jelképezte.     Az már a szerzett jogok és kötelességek kellemetlen következménye volt, hogy az ellenséges területeken jól ismert, de különösen nehéz darabokat állítólag tesztként használtak.  Ha  a sarkon kéregető szerzetes nem tudta eljátszani pl. „a szarvas messzire hallatszó hívása” (Shika no tone 鹿の遠音), c. opuszt, , akkor ott helyben felkoncolták.

Kihaló örökség

  A modernizálódó Japánban 1871-ben a kéregető, utazó, shakuhachin játszó Fuke szektát feloszlatták, a shakuhachit és a rajta játszott dallamokat is betiltották. Ennek az lett az eredménye, hogy a shakuhachi kultúrája elsorvadt, illetve későbbi feltámadása után teljesen átalakult, a bambuszfuvola zenekari hangszer lett. A Fuke tagjai a Rinzai ág templomaiba kerültek a bambuszfuvola pedig kísérőhangszerré silányult. További fejlemény, hogy a mai modern Japánban még inkább elfeledett hagyománynak számít az eredeti shakuhachi darabok játéka. Az Ichoken leszármazottak betagozódtak a Rinzai zenbe és ma Japánban alig két tucat előadó él, aki hitelesen műveli ezt a zenét. A XX. sz végén több nyugati művész is bekerült a shakuhachi vonzásába, egyre intenzívebb érdeklődés övezte amerikai, ausztrál és német zenészek körében, így ma pl. Németországban háromszor annyian játszanak bambuszfuvolán, mint Japánban.

A hagyományos Komuso shakuhachi kompozícióknak semmi köze a modern shakuhachi játékhoz, amiben a bambusz hangszer csak egyfajta kísérőzenét szolgáltat. A Komuso leszármazottakról és a kortárs művészekről ezen a blogon lehet olvasni.

Az eredeti dalokat eredeti módon játszó főleg nyugati művészek nemzetközi szövetségbe is tömörülnek, hogy megmentsék a világnak ezt a páratlan szellemi örökséget. A szövetség honlapján itt található Staufenbiel oldala. A társaságnak magyar tagja is van, Kenéz László honlapja itt olvasható.  Idén augusztusban világtalálkozója is lesz a shakuhachinak.

myoshin an teeweg.de

Kotta régi stílusú shakuhachihoz

 

A zene nem zene

A shakuhachi művelése messze nem csak zene, sőt talán nem is elsősorban az, hanem életforma, vagy talán maga az élet. Olyan jelentősége van, mint az íjászatnak, vagy a kardnak, azzal a különbséggel, hogy a shakuhachi maga a meditáció.  Valóban a zazen, az ülő meditációval szemben (amihez a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem kapcsolódik zene) a shakuhachin való játék a suizen (吹禅, "fújható Zen"). Sok darab maga is a meditációról az ürességről, a nem ragaszkodáról szól, de a szólás, a gyakorlás és eljátszás miatt voltaképpen a hangban és dallamban ölt fizikai testet. Ahhoz, hogy azt a hangsort, amit az adott dal kíván, el lehessen játszani, mély, meditációnak megfelelő állapot és főként légzés szükséges!

myoshin an teeweg.de

Egy láb nyolc hüvelyk

A "shaku-hachi" neve azt jelenti "egy shaku nyolc sun" (54.54 centiméter), ami régi mértékegységekkel a bambuszfuvola standard hosszára utal: egy láb (ichi shaku = kb. 30,3 cm) és nyolc (hachi) hüvelyk (sun = 3,03 cm), tehát összesen 54,54 cm. Ettől függetlenül  azonban egész sor más méretű hangszer is létezett, 36-tól  76 centiméter hosszúságig. Fontos, hogy a bambuszfuvolát a madake (真竹) (Phyllostachys bambusoides) bambuszfajta gyökérhez közel eső végéből gyártják hosszadalmas kézműves munkával, aminek eredményeként egy magas színvonalú fuvola ára 1000 dollár körül kezdődik. A shakuhachi zenében betöltött szerepének változásával egy sor új forma és méret is megjelent, de ezekkel itt nem foglalkozunk.

A shakuhachit egyébként nem könnyű megszólaltatni, különösen a nagyobb darabok makacsul ellenállnak.  Ahhoz, hogy valamiféle hangot kicsikarjunk belőle el kell felejteni a hangszer fújásával kapcsolatos elképzeléseinket, el kell engednünk az akaratunkat.  Tökéletes, szilár, egyenes ülés, enyhe átszellemült mosoly, biztos lassú, mély lélegzés szükséges hozzá. A shakuhachin nincs síp, csak egy bevágás, amit esetenként egy fém betéttel is megerősítenek, de inkább nem.

 

Staufenbiel teaháza

A  妙心 庵 – Myōshin-An név is a zen filozófiából származik: Myō 妙 a titok, minden dolgok valója, lényege (das Wesen einer Sache), ami nem nyitott, nem fekszik az utcán.

Minden, ami valóban fontos, homályban marad, nem látható.

 Shin 心a szív, avagy szellem, egy dolog magja. Myoshin, az elrejtőző nem mutatkozó lényegi mag, a saját való, a szív.

Az élet lényege is Myōshin 妙心, a valódi dolgok magja, a szabadságban, másokkal és önmagával barátságban békében élő felnőtt ember önreflexiója.

A Myōshin-An nevében az An 庵 egyszerűen kis ház, kunyhó, errefelé úgy mondják Hütte, ahova az ember visszahúzódik, hogy tisztába jöjjön önnön életével. An a költők, művészek, filozófusok  kolostora. Más kérdés, hogy az oberrüsselbachi Hütte sokkal inkább kultúrházként, teaházként, és iskolaként működik, ahol egymást váltják a látogatók. 

A koncertre szép számban érkeztek nézők, egy részük gyakorlott volt a szutra kántálásában is. A jegyszedő néni önkéntesként a faluból jött és ellentmondást nem tűrően végezte dolgát.  

Akinek kedve és ideje van egy kis kikapcsolódásra, esetleg japán teaszertartás tanulására, annak feltétlenül javaslom a Myoshin-An meglátogatását, a honlapon be lehet jelentkezni.

A koncert lentebb teljes egészében látható, itt a műsor:

 

 

Pfingstkonzert Trio Drachengesang

 

„HARUKAZE - Frühlingswind“

 

1

 

„MYOSHIN“ (Geheimnis Herz)

 

Taikotrommel – 2 Shakuhachi – Monochord - Handpan

 

2

 

„KYOREI“ (Leere Glocke)

 

Shakuhachi, Taiko-Trommel, Gong

 

3

 

“Frühlingstanz“

 

4 Klangschalen – 1 Neusilber-Gong

 

4

 

„Feiertage des Frühlings“ (Hölderlin)

 

Gesprochener Text – Waterphone – 2 Sansulas – Gongs - Handpan

 

5

 

Rezitation „MAKA HANNYA SHIN GYO“

 

Gemeinsame Rezitation und Taiko-Trommel – Shrutibox – Gong

 

 

 

P a u s e

 

 

 

 

 

7

 

„Ruf“

 

Taikotrommel

 

8

 

„HI FU MI“ (Drei Tore zum Erwachen)

 

2 Shakuhachi – Gong

 

9

 

„Atem“ (Rainer Maria Rilke)

 

Gesprochener Text – Slowakische Hirtenflöte Fujara, Shakuhachi

 

10

 

„Aji“

 

Gemeinsames Tönen (Meditation) auf den Laut „A“ – Shakuhachi

 

11

 

Improvisation Sansula auf Tam-Tam-Gong

 

12

 

HARU NO NI“ (Frühlingstage)

 

Solo Handpan

 

13

 

„Drachentanz“

Moku Gyo – Handpan – Gong

 

14

 

„HANASHI“ (Gespräch)

 

Handpan – Shakuhachi

 

15

 

Rezitation „ ENMEI JUKKU KANNON GYŌ“

 

Gemeinsame Rezitation und Shrutibox – Gong – Klangschalen

teeweg a német tea útja

Kis koncertterem, nagy zazen hall, régen uszoda volt.

hangtál

Winfried Lernet a hangtálak rezgését vizsgálja