0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Jiangnan, ahogy az emlékeimben él

A stílus maga a festő, ilyen képeket nem lehet szándékkal készíteni

 
Yang Ming-Yi Suzhouban, Jiangsu tartományban született 1943-ban. 1958-tól tanult a helyi művészeti iskolában, ahol Wu Yangmu és Xu Shiming voltak a mesterei. Tanulmányai elvégzései után helyi képzőművészként dolgozott. 1981-ben a pekingi Központi Művészeti Akadémián kapott továbbképzést a Wu Zuoren, Li Keran, Wu Guanzhong és Huang Yongyu neve által fémjelzett idősebb festő generáció tagjaitól. 1987-ben amarikai ösztöndíjat kapott.
Yang Egyesült Államokba való érkezése egybeesett a kulturális forradalom utáni lassan olvadó, nyitottabbá váló kultúrpolitika időszakával, ami a művészeknek külföldi (nyugati) kapcsolatokat építkezést lehetővé tevő "nyitott kapuk" politikája volt. Ebben az időszakban keletkezett a most Budapesten bemutatott (amúgy a művész munkásságában nem különösebben jelentős) Ai Weivei fotók többsége is.
 
Az Angliában, Franciaorszgban és főként az USA-ban látogatást tett művészek hazatérve valósággal felrobbantották a művészeti életet. Ennek volt kitűnő példája az 1989 elején megvalósult, aztán röviddel rá be is zárt pekingi Kortárs Művészeti seregszemle. A Nyugat Kínára gyakorolt hatása az op art, pop art, és konceptuális művészeti formák virágzásában mutatkozott meg. A globalizált kínai művészet máig ezekben a művészeti ágakban a legjobb.
 
Sok kínai művész viszont megőrizte identitását és mint ilyet szippantotta fel a galériák és aukciók újdonságra és eredetiségre éhes világa. Yang Ming-Yi festészete a hagyományos tusfestészet és tájépfestészet ötvözete, hazája Suzhou ívelt kőhidakkal keresztezett csatornáival "a Kelet Velencéje", egész munkásságán a táj és a hagyomány álomszerű keveréke üt át. A hagyományos tusfestészet kap itt impresszionista és már-már szürreális tónusokat, nyugati témákat és életképeket is megjelenítve. A tusfestészet témái általában távoli, nagy panorámákat kibontó, ködbe vesző természeti pantheonok hangyányi emberekkel, csónakkal, esetleg házakkal, templomokkal a kép peremén, mindig elveszve a természetben.
 
Itt viszont a táj maga alakul át nem a háttér hegyei sejlenek át transzcendens ámulattal a tekintetet uraló hegygerinc mögül, hanem minden határozatlan, illuzórikus, álomszerű emlékkép. A stílus maga a festő, ilyen képeket nem lehet szándékkal készíteni; a szülőföld valószerűtlen, nosztalgikus emlékeiből, a nyugati művészeti tapasztalat élményéből és az évezredes hazai technikából áll össze a hiteles és érzéki gazdagság.
 
Nem szaporítanám tovább a szót, a hagyomány él tovább és alakul át a szemünk láttára, érdemes tanulnunk belőle.
 
A művésszel foglalkozó weblapot itt találják.