0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Teadom kilátással és belátással

CAJOVY DUMS VISOTOU ZAHRADOU

 
Most kezdhetném azzal, hogy a csehek ebben is előbb járnak, mint mi, de mi tudjuk, hogy ez Kelet-Európában nem feltétlenül előny. Tény, hogy  az utóbbi években divat lett teaházat húzni a kert végébe, ahhoz pedig építész is dukál. Az építész az A1 Architects (a képek is tőlük származnak), a költségek általában 2-3 m Ft körül mozognak.  Aki megengedheti magának, miért ne tenné, nagyon helyes, ha a kerti party végén a kertben cseh párok félrehúzódnak a teaház csöndjébe, s a kert zenés rovarainak zümmögése közben egy csésze tea mellett beszélik meg a dolgok állását. Olyan ez, mint egy magánstég, abból is van ilyen is meg olyan is, vagy a hétvégi ház, de gondoljunk csak bele, hány telken van itthon olyan építmény, ami csakis kizárólag az elmélyedést, önmagunk építkezését szolgálja. Persze a szerszámosbódé is azt szolgálja, de gondolom érezhető itt némi feszültség. Nyugaton, (mert mi keletiek is annak számítunk) tehát páran teaházat építgetnek, csinosítanak, (hamarosan kész a miénk is), új dizájn, természetesség, S alakú tó. Van itt egy vékony rézsű, mint drótkerítés mellett a kutyafuttató, vessünk egy pillantást jelenlegi kertjeinkre és házainkra!  
 
 
Az alkotók általában építészek. Az építészek tanult, művelt emberek mérnöki precizitással, hittel és meggyőződéssel, vagy művészi vénával. Az építészeti absztakciót egy teaház tervezése folyamán nagyon sok hatás és tudáselem befolyásolja, amiben a legelső magának a teának az ismerete kellene, hogy legyen. Itt már érezhető némi hiányosság, ez leginkább alaprajzi elrendezésben érhető tetten. A hangulati elemek, alkalmazott anyagok, méretek esetében jobb a helyzet, ezek javarészt technikai jellemzők, elég a kevesebb idő alatt feldolgozott információ is. De a tea alapvető elemeinek és kellékeinek megtanulása fáradságosabb, időigényesebb folyamat. Az A1 építészeinek munkáin a (főleg japán) teával kapcsolatos alapvető ismeretek tettenérhetők és felismerhetők. Van süllyesztett tűzhely, tokonoma szerű sima falfelület, abból kiágazó a ház részét képező vázákkal (ami azt is jelzi, hogy a tokonoma alapfunkcióját, a kép kifüggesztését a modern interpretáció elveti, nem érzi sajátjának, elegendő a virág), stb. Mindig nyitott a tető, ez már európai, archaikus gondolat (lásd Zumthor kápolnáját), összeköttetést biztosít az éggel, sőt maga a kanna is szinte onnan függeszkedik le egyenlőre csinos kenderkötélen. 
De ez egy modern nyugati teaház, mindent szabad, fő a wellness, nem akarunk órákon át araszolni, hajlongani. 
 
 
Az alkalmazott anyagok helyiek, ami dicsérendő (főleg vörösfenyő), a kötések és a felület megmunkálása japán, és ezt az építők talán tudják, talán nem, az égetett fa felület nem igazán, sőt egyáltalán nem jellemző, ez újabb találmány. A hagyományos teaház faanyagát hőkezelték ugyan, amiből származhattak füstölés és égés nyomok, de ilyen faszenesre sosem égették. Egyébként is lecserélik az egészet 20-25 évente, ezért ez az égetés inkább jelzés, stílus, ami elfogadható és kevéssé praktikus. A teaházépítési köztudatba a fára teaházat építő Fujimori vezette be. Az összes itt látható teaház a struktúra menedék jellegét emeli ki, praktikus és jópofa lezárható falakkal (elzárkózás és nyitás a természetre), más projektek kifejezetten pavilon jellegűek, egymástól elemelt terekkel, ami japán hangulatú, de valójában a kínai tea gyökeréhez visszavezető gondolat, (a projektmenedzserek levonulnak a tó mellé és megcsodálják az éjféli holdat). Ide már sehogyse illeszkedik az égetett fal, de mondom, ezt az építészek a teaház szerves részeként értelmezik, amit mi, a sosem meghívott vendégek, akik a médián keresztül vetünk pillantást erre a térre, elfogadunk. Aztán persze épp ez a menedék jelleg, a körülölelő kert minősége és más elemek folytán (nézzék csak a beton parkolórácsot) kelet-európai hétvégi ház karaktert ölt. Ez itt a globális termelési rendszer sikeres tagjainak hétvégi telke. Érzékenység, minimalizmus, természetesség, csipetnyi rusztikusság.
 
 
Akik elkísértek eddig ebben az írásban, iróniát és gunyort fedeznek fel a hangomban, pedig dehogy. Örülök én minden privát teaháznak. Ha rajtam múlna, minden közparkba tennék egyet. A modern interpretációkat összességében izgalmasnak tartom. Az a kérdés, hogy a tea mikor maradhat eleven, eredeti, igaz, hivalkodástól, kötöttségektől mentes, a Rikyu féle wabi tea feltalálása óta alapvető probléma. Az a jó építész, aki erre a kérdésre az adott társadalmi keretek között adekvát és újszerű választ ad. Kelet-Európa péngyűjtő és pénznyelő hely. Lassú demoralizálódás itt is szülhet fára épített házakat, elzárt rendet. A média és a hit, hogy tévelygő társadalmaink keretei között tulajdonképpen elérhető és élvezhető a tiszta kiegyensúlyozott, természetbe olvadó, de mégis kényelmes rend, jelenleg ilyen pavilonokat szül. Gúnynak tehát nincs helye a teás oldalon. Csupán keserű kétségnek, hogy mindez igaz-e.
 
Lent galéria kattintgatható.
 

Égből függeszkedő vasedény