Leírás

Nemzeti kincs raku teáscsésze

Nemzeti kincs raku teáscsésze

Extraklasszis fekete raku teáscsésze 1. Shunpo Inoue (1896-1965) műhelyéből a mester utolsó éveiből.

1. Shunpo Inoue a kyo-yaki talán legnagyobb hatású alakja, kiemelkedő művésze volt, a régi nemzet művésze programban  japán nevén „Gijyutu Hozon Sakka (a hagyományos technológiákat megőrző kézműves)”rendszerben 1957-ben kapta meg a Japán Nemzet Élő Kincse magyarán a Nemzet művésze kitüntető címet a címgazda Japán Kereskedelmi és Ipari Minisztériumtól. A régi rendszert felváltó Új Élő Nemzeti Kincs rendszer a kulturális hagyományok megújítva megőrző életművekre helyezi a hangsúlyt. A törvény szövegében egyébként nem szerepel az Élő Nemzeti Kincs kifejezés..  A címet az előadóművészetek mellett a következő kézműves kategóriákban adják át.

Kerámia, textilművészet, lakkművészet, fémművesség, babakészítés, faművesség, papírművészet, bambusz feldolgozás, egyéb kézművesség.

Lánya, II. Shunpo Inoue (1928-1997) apja nyomdokaiba lépve szintén elismert és jól jegyzett keramikus volt, darabjai a műkincspiacon forognak, elsősorban teaszertartáshoz használatos tárgyakat készített.
A csésze alján a raku jel pecsét látható. A Shunpo Inoue név azt jelenti „tavaszi csőr”.

A csésze 11,3 cm átmérőjű, 8,3 cm magas, egyszerű fadobozban lakik.

Raku

A „Raku” név arról a helyről származik, ahonnan az agyagot bányászták Kyotóban a XVI. sz . végén. A raku kanjija egyúttal azt is jelenti, „gyönyörködni valamiben”, „élvezni valamit”.

A raku tizenöt generáción keresztül keramikusok egy csoportjának pecsétje és jele volt, akik ezt a tradíciót ápolták és tovább fejlesztették. A raku ezért nem magára a technikára vonatkozik, hanem azokra a keramikusokra, akik a raku technikát is használják. Az első raku mester Chojiro a japán teamesterrel Sen-No-Rikyuval együttműködve hozott létre ma is látható mesterdarabokat és alapította meg a japán teatárgyak művészetének egy igen fontos részét. A legenda szerint az uralkodó Hideyoshi Toyotomi 1598-ban apja halála után, Chojiro fiának Jokeinek egy arany pecsétet ajándékozott rajta a raku jelével.

A raku neve, jele és a kerámiastílus is megszakítatlanul fennmaradt napjainkig. A XVIII. században a család kiadott egy raku kézikönyvet, amit sok amatőr és nem raku művész kezdett használni.

A raku mesterek

A raku bizonyos szempontból a japán kézművesség szinonimája, ami egyszerre jelent egy generációkon át  ápolt és fennmaradt technikát és márkajelet, továbbá rámutat a kézműves és a patronáló nagyúr, illetve a fogyasztóval kialakított kapcsolat, párbeszéd fontosságára.

Fontos raku mesterek voltak Donyu (1574-1656), Hon-Ami Koetsu (1556-1637) Ogata Kenzan (1663-1743) és a mai nagymester Raku Kichizaemon XV. A vele készült riport lentebb látható.

Szintén raku technikát használ, de főként egy árnyalatú, ámbra színű mázzal az Ohi kerámia, aminek nagymestere a közelmúltban járt Magyarországon, erről itt számoltunk be.