Kék tus bambusz gaiwan csésze

Kézzel festett "kékfestő" porcelán gaiwan teáskanna/teáscsésze, melynek űrtartalma 150 ml.

Nem tudom, tudták-e, hogy a Kelet kincseinek felfedezése során az európaiak óriási erőfeszítéseket tettek az importált áruk pótlására, a gyártástechnológia megszerzésére. A tea nagy XIX. századi kémtörténetét már megírtuk itt.

A porcelánnal kapcsolatban jóval korábban történtek kísérletek a gyártás európai meghonosítására. Ebben az időben a Qing Hua a "kék fehér kerámia" volt divatos igen széles választékban. A Qing Hua a fényes porcelánmáz alatt kék pigmenttel, általában kobalt-oxiddal díszített fehér kerámia és/vagy porcelán . A díszítést általában kézzel, eredetileg ecsettel festik, de manapság elterjedt a stencilezés (matricázás) vagy a nyomtatás.

Giorgio Vasari az életutak 1568-as kiadásában írta, hogy Bernardo Buontalenti a porcelán titkának felfedezésén ügyködik, egyenlőre a siker legkisebb reménye nélkül.

Az első sikeres európai gyártásról  1575-ben számolt be a Velencei Köztársaság követe Andrea Gussoni,

«... anyaga áttetsző, mégis kemény és tartós, könnyed és kifinomult" Tíz évbe került a titok megfejtése, amiben oroszlánrészt vállalt egy levantei kereskedő is. A Mediciek porcelánja jó minőségű volt, az elkészült darabok esztétikailag is kifogástalanok voltak.

A beinduló gyártáshoz nagy reményeket fűztek, az mégis viszonylag rövid életű volt. A rendelkezésre álló gyártástechnológia a kor európai viszonyai között gazdaságtalanná tette a gyártást, ami 1587-ben Francesco halála uán be is fejeződött.

Az itt látható finom porcelán gaiwan kézzel festett.