0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Buddha keze tea

Egy édes citrus zöld wulong: Yong Chun Fo Shou

A fenti összetett név, szó szerinti jelentése Buddha Keze Tea az Örök Tavasz Városából.
Yong Chun Fujianban található Xiamen és Fuzhou közt félúton, évezredes hagyományú, Kína gyorsan fejlődő régióihoz hasonlóan ellentmondásos vidék, a Minnan, vagyis a Min folyótól délre eső fujiani teatermelés legfontosabb központja. Ultramodern, gazdag központját nyomortanyák veszik körül. A város régi kézműves központ és teában is ezt a kézműves hagyományt folytatja. Teatermelése szinte kizárólag zöld wulongokra támaszkodik, ezek közül is elsősorban Tie Kuan Yin klónokra. A Fo Shou a Tie Kuan Yin leszármazottja, itteni feltűnése az Északi-Song időszakára tehető, de az akkori teának sem elkészítésében, sem megjelenésében nincs köze a mai wulongokhoz, ebben a formájában a XVIII. század közepe óta ismert.
 

        A Fo Shou eredeti neve:

     Xiang Yuan   citrust jelent.

Miért citrus és miért Buddha keze?
 
Azért mert minden citrusok biológiai anyja, ebbe nagy valószínűséggel beleértve az európai citrusféléket is a Fo Shou nevű xiang yuan, azaz a Buddha keze nevű citrus gyümölcs. Abszurd, soklövetű tehéntőgy alakú termése valóban emlékeztet egy lefelé fordított kézre és annak ujjaira. Termése magtalan, levet nem ad, önmagában ehetetlen, ételként legfeljebb az ujjakat, de leginkább a héját használják, azt is főleg nyugati konyhák egzotikus ízesítőjeként, kiegészítőjeként. Úgy kell elképzelni, mint egy olyan grapefruitot, ami azon túl, hogy kesztyű alakú, minden hámozási kísérletre ismét és ismét csak fehér, kesernyés szivacsos belsővel válaszol. Mint egy rossz álom. Használati értékét szépsége és rendkívül intenzív, több napig érezhető illata adja, amiért kedvelt légfrissítő és dísz.
 
 - Na, mire hasonlít???
 
Miért asszociáltak a fujiani teatermelők erre a gyümölcsre? Mert a gyümölcs itt őshonos, mert a Fo Shou tea klónjának levelei a Mao Xie leveleihez hasonlóan szokatlanul hosszú, visszagörbült levelek, szedés előtt a szárra visszahajolva megtévesztésig hasonlítanak a gyümölcsre.
Na de honnan jön ide Buddha? Onnan, ahonnan maga Buddha. A gyümölcs észak-indiai eredetű és igen régóta része buddhista szertartásoknak. A Buddha végtagjaihoz kapcsolódó jelentéstartalmakkal egy egész szimbólumtárat megtölthetnénk. Buddha keze, pontosabban a kéz a buddhizmusban a mindenséggel összekötő kapocs, de itt a teában és a gyümölcs nevében nem referál egyetlen bizonyos kéztartásra (mudrára) sem, mint ahogy nincs egyetlen mindenható mudra sem. Minden mozdulatunkban, tettünkben, a nap minden pillanatában mudrákat hozunk létre, ezek bizonyos tekintetben személyiségünk, jellemünk, kifejezőkészségünk tudattalan eszközei. A vallásos hit gyümölcsbe és teába vizionálta az isteni kegyelem megnyilvánulását, ami gyümölcsről gyümölcsre, egyik teáról a másikra változik. Ez a figyelő, türelemmel teli, befelé forduló magatartás minden tea sajátja, de ha ezt egy buddha kezére emlékeztető, a termékeny élet attribútumát megtestesítő gyümölcs adja, az még erősebb töltéssel ruházza fel. Buddha keze az életerőnkkel való uralkodás képességére emlékeztet, a nem verbális kommunikáció olyan egyetemes eszköze, ami saját harmóniánk kiteljesítésével, vagy éppen határaink megszabásával, az energiapályák befolyásolásával végül is a velünk született természetes, világban való tájékozódást tágítja végtelenné. Keresztülfolyik rajtam a világ és a világ része vagyok. 
 
 
A Fo Shou egy mára klasszikussá vált zöld wulong teacsalád tagja, amit leginkább még mindig csak szűkebb hazájában, valamint Tajvanon és Japánban kedvelnek. Minden zöld wulong legfontosabb sajátossága illatos, virágos frissessége, ami legfeljebb egy éven belül montonná vastagodik, majd halványul. A következő években a kezdeti édes aromák tealikőrré komolyodnak. A frissesség kedves teája gyűjtők kedvenc, költséges időtöltésévé válik.
 
Itt egy közepesen sütött, 3 éves Buddha keze teát mutatunk be. Friss zöld színei már rég a múltba vesztek, zöldes barna varangyszín ural mindent. A homogén, göröngyös megjelenés vastag, íz gazdag levelekről árulkodik, de csak az ízlelés döntheti el, hogy egy kezdő, vagy már végzős ötévessel van-e dolgunk. Felöntéseit a wulongoknál szokásos módon kell végezni. Mi a friss wulongokat 10 másodperces mosás után 20-25 másodperces első felöntéssel itatjuk, majd minden felöntést további 10 másodperccel húzunk meg. Ez persze nem sakkóraszerűen történik, belső órajelünk adja az ütemet. Itt nagyobb ívű mozdulatokat írhat le a karmester, az ízek nem vastagodnak túl a virágokon, legfeljebb olyan lesz az érzésünk, mintha túlmelegítettük volna a cognacok poharat. A felöntések egyre fényesebb aranyszínű öntetet adnak, de az ízek felfénylése kitartó munka eredményeként jön csak el. Voltaképpen nagyon talányos világ ez. Aki ismeri és szereti az olyan friss, üdén édes teákat, mint a Tie kuan Yin sok változata, a Huang Yin Gui, vagy a Mao Xie fanyar ízeit, az talán elbizonytalanodhat, hova is vezet ez a túlsütött, érlelt, múlt őszről ittmaradt szalmabálákkal szegélyezett út.
 
 
Felmerül a gyanú, hogy nem csupán a mindenható piac próbál-e értéket kovácsolni a lejárt szavatosságú tavaszból/őszből. Tajvanon az érlelés külön klónokról, jól meghatározott (befektetési) céllal történik. Egyvalami biztos. Egy- egy ilyen idős, érett, túlsütött wulong értéke abban mindenképen felismerhető, hogy ízlelését nem követik a szájban kesernyés, áporodott ízek, mint a tömegtermékek barna ? zöld wulongjai esetében. A frissesség újdonsága már eltűnt, de emléke elevenen él.
Kicsit haszontalan frissesség ez már, pont olyan, mint a csak héjában élő buddha keze gyümölcse, de kétségtelenül szép.
 
Kezemben Buddha keze