0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Tea és lovas út I.

A tea kereskedelmi útvonalai közül az egyik “Tea és Lovas Út” éppen az ősi yunnani teatermő területekről indult és kapcsolta be a vidéket a világ kereskedelmi vérkeringésébe.

 

Pu'erh földrajza

Pu’Erh, mint tea termővidék a Quing dinasztiában élte fénykorát, ekkor lett híres a „hat nagy teahegység”, amely a szatellit területekkel együtt több, mint 1000 km hosszan húzódott, a teatermesztés, készítés pedig több százezer ember megélhetését adta. A történeti puerh termés egy részét a helyben lakók fogyasztották el, nagyobb része exportra került. Bár az őserdei nagylevelű teák ősidők óta a Yunnannal határos és távolabbi területek fontos élelmezési cikkei közé is tartoztak, a puerh mégsem vált klasszikus, széles körben fogyasztott teává. Termése a legszebb időszakokban sem haladta meg az évi 5000 tonnát. Az a tény, hogy tea létére ilyen kis mennyiségben viszonylag távoli területekre is szállították jelentősen hozzájárult a puerh nimbuszának növekedéséhez, ahhoz, hogy a legrégebbi időktől fogva orvosságként azonosították. A Tibet és Mongólia területén, nagy magasságban, zord és száraz éghajlaton élő emberek között a bőségesen elérhető és rendelkezésre álló teák közül éppen nagy ereje révén a puerh fogyasztása terjedt el. (a puerh vetélytársa a hunani fu tea egy puerhhez hasonló préselt tea és a liuani szintén wo dui eljárással készült "sötét puerh" volt)
 
 

Tea dinasztiák

A Yuan dinasztia (1279 - 1368), során a tea már a különböző etnikai csoportok közötti kereskedelem alapvető fizetőeszközeként szerepelt. A Hat Híres Teahegység kialakulása után a puerh közkedvelt itallá vált és különösen a hódolati teák közé történt bevonását követően keresett cikké vált Kína belső területein is. Hagyományosan erős volt ellenben a puerh jelenléte a határvidék szinte összes országában.

A Ming dinasztia már hat régi tea ösvényt különböztetett meg, olyan kereskedelmi útvonalat, ami Kína belső területei felé, elsősorban Szecsuánba, azon keresztül Tibetbe, illetve Vietnamba, Burmába, Thaiföldre vezettek.

1926-1936 között, a Japán ellenállás éveiben élte a yunnani tea a modernkori reneszánszát. Ebben az időszakban több, mint évi 5000 tonnát exportáltak Tibet és Szecsuán felé és ennek megközelítőleg tizedét más országok felé.

 
 
A tea kereskedelmi útvonalai közül az egyik, a Cha Ma Gu Dao” , a “Tea és Lovas Út” éppen az ősi yunnani teatermő területekről indult és kapcsolta be a vidéket a világ kereskedelmi vérkeringésébe.
 
 

Tea és lovas karaván út

A “Tea és lovas Karaván út” Délnyugat-Kínában a Selyem útnál kevésbé ismert, ám rendkIvüli jelentőségű nagy magaslaton, elhagyott és veszélyes területeken keresztülvezető kereskedelmi útvonal volt. Yunnanból és Szecsuánból indult, elhaladt a Hengduan hegység keleti lábánál, amely Kína központi teatermesztő vidéke volt, majd keresztülszelte a hegységet, miközben veszélyes kanyonokon és fontos folyókon, pl. a Yalongon és a Jinsha (a Yangtze felső folyása), valamint a Lancangon (Mekong) és a Nu (Salween) folyón kelt át,kifutva Kína két legmagasabban fekvő fennsíkjára (Qinghai-Tibet és Yunnan-Guizhou) míg végül elérte a Himalája déli lejtőin Indiát. Az út neve (Chamadao a kínai szövegekben annyit jelent: “a tea és lovas út”) a kereskedelem kedvelt és fő árucikkeire vonatkozott, de természetesen ettől sokkal többfajta áru fordult meg az útvonalon. A lovas karavánok teát, cukrot, és sót szállítottak Szecsuánból és Yunnanból Tibetbe és színes gyönyörű hegyi árukat szállítottak visszafelé. Az idők folyamán a kínaiak csatalovakat importáltak Tibetből és Délnyugat-Kína különböző etnikai csoportjaitól és ezeknek az áruknak a kereskedelme is ezen az úton zajlott. Az út ezenkívül fontos vándorlási útvonal és a kulturális közeledés és közlekedés eszköze volt Nyugat-Kína népcsoportjai között nem is szólva a Kína és India közöttti kereskedelemben betöltött nélkülözhetetlen szerepéről. Bár a selyem nem szerepelt az úton szállított áruk között, az idők folyamán az utat a Déli-Selyem útként kezdték emlegetni, jelezve ezzel a kínai történelemben betöltött rendkívül fontos szerepét.
 
 
A Hengduan hegység és a Qinghai-Tibet-fennsík, amin keresztül lényegében az áruk szállítása zajlott egy komplex nagy biodiverzitású és kulturális különbségeket felmutató vidék. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a Tea és Lovas út két fő útvonalat követett. Ezek közül az egyik a híres Pu'erh tea termő területekről indult (ma Yunnan tartomány Xishuangbanna és Simao kerülete) és keresztezte Dali, Lijiang, Zhongdian (ma Shangrila járás), Deqin és Mangkang, Zuogong [Zogong], Bangda, Changdu, Luolongzong, Gongbujiangda vidékét és érte el Lhasát Tibetben. Lhasából délre fordult át a Jiangzén [Gyantse], a Pali, Yadong területein Tibetben, majd érintette Burmát, Nepált végül Indiába érkezve.
 
 

Ya'an

Az út másik történelmi ága Ya'anból indult, Szecsuánból, ami Yacha teatermőterület központja és átvezetett Luding, Kangding, Batang, Changdu majd Lhasa vidékén és ért végül Nepálon át Indiába. A történelmi források szerint a Szecsuán-Lhasa út mintegy 2350 kilométer hosszú, 56 közbenső állomással. Ötvenegy folyón, tizenöt függő és tíz vashídon vezetett át hetvennyolc 3000 méternél magasabb hegyen kelt át, a világ egyik legnehezebb kereskedelmi útvonalává emelve az utat. Hozzá kell tennünk, hogy az út által érintett vidékek időjárása meglehetősen változékony, az utazó egyazon napon sűrű hóeséssel, égető nappal és erős szelekkel találkozhatott, nagy hőmérséklet ingadozásokkal.Összességében elmondható, (és ez jól megfigyelhető z út manapság fellángoló "reneszánszában" is), hogy a tea-lovas út a délnyugat-kínai és a Tibetben élő népek identitásának fontos része, ami túlmutat magán a teán és a történelmi tényeken is.

 
 
A tea és lovas út nimbusza ma egyre nő. Nemrégiben film készült róla, de évről-évre egyre többször fordul elő, hogy az út által érintett falvak, városok megemlékezéseket szerveznek a nem is olyan régen még aktívan működő kereskedelmi út emlékére. 2005 nyarán egy lovaskaraván hagyta el Menghait. A több, mint száz ló és öszvér a Menghai Teaüzem által külön erre a célra gyártott, hagyományos módon csomagolt zöld és sötét puerht szállított végig a régi tea és lovas úton, mígnem megérkezett Lhasszába, ahol a teát elárverezték. Ez a tea, azontúl, hogy kitűnő, azóta is a piacon forog és a gyűjtők nagy kedvence.