0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Vissza a teajövőbe

Egy Dél-Angliában található birtokon, amelynek tulajdonosai mellesleg annak az arisztokrata családnak a leszármazottai, amelyek nevet adott az Earl Greynek, megfordulni látszik a történelem.

Evelyn Boscawen és felesége, Katharine, otthonukban, a Tregothnan Birtokon Truro közelében Cornwallban 2013 januárjában. A Tregothnan birtok mindig is teatermelő birtok volt, amely teáit olyan hagyományos teaexportáló országokban is értékesítette, mint Kína és India. A birtokot a XIX. századi miniszterelnök Charles Grey egyik utódjától örökölték, akiről a történelmi Earl Grey tea a nevét kapta. (Stefan Wermuth/Reuters
 
Derűvel és szelíd iróniával gondolok azokra a fórumokra és hozzászólásokra, amelyek a tea itthoni termesztésének lehetőségeit taglalják, vagy a tea balkonon való termesztéséről értekeznek. A kontinentális klíma és a szedhető mennyiség mindkettőt kizárja, ennek ellenére időről-időre komoly, ezzel kapcsolatos felvetések hangzanak el. Ez nem jelenti azt, hogy a tea ne lenne jelen Európában. Komoly teatermelés folyik az Azori-szigeteken, bemutató, hobby teakert van Toscanában több helyen is, kereskedelmi célú Szicíliában (ez utóbbit hamarosan bemutatjuk) és itt van a legmeglepőbb, teát termelnek az angolok; nem maguknak, hanem a világpiacra, ott is, ha lehet, Kínába és Indiába. Vissza a feladónak, vagy még inkább vissza a jövőbe, amikor a mezőgazdasági termelés örömét újra feltaláló Európa az olcsóbbá vált munkáskézzel kiegészítve (hol is vannak a kivívott munkajogok), házilag készített termékekekkel örvendezteti meg a világot?  Itthon állítólag ez a feltámadás receptje, csak még a világ nem tud róla. Ettől függetlenül dicséretes, ha valaki rendben tartja a birtokát, bóklászik a földjén, megtermeli saját termékeit és nem pedig a Spar zöldség ikonjait nyomogatja. Mindezt annak ellenére, hogy jól tudjuk, nem éri meg.
 
 
Egy Dél-Angliában található birtokon, amelynek tulajdonosai mellesleg annak az arisztokrata családnak a leszármazottai, amelyek nevet adott az Earl Greynek, megfordulni látszik a történelem. A Tregothnan birtok Délnyugat-Angliában Cornwall megyében 2005 óta termeszt Camellia sinensist és gyárt teát — most már valóban kereskedelmi méretben — olyannyira, hogy tavaly összesen 10 tonna teát és egyéb gyógynövényt szállított a nagykereskedőknek. A Tregothnanok, Evelyn és Katharine Boscawen most saját ízesítéseikkel, köztük earl grey és más ízesített teákkal a kínai és indiai piacon is megjelentek. A birtok terveiben 2013-ra 3,14 millió dollárnyi eladás szerepel, ami a kései Tregothnanoknak sok, vagy legalábbis elegendő lehet, de a piacot biztosan nem fogja megrengetni, trendeket sem fog elindítani, kis jó indulattal egy cseppnek azért nevezhető a világ teatengerében.
 
 

Érdekességképpen eddig is előfordult. Az, hogy most a többi herba termék között számottevő, pontosabban észlelhető mennyiségben megjelenik, jelzésértékű. Önmagában a tea termelése, annak nagy kézimunka igényével még a hanyatlónak gondolt Nyugat munkaerőpiaci viszonyai között is értelmetlen. Ha csak a tea termelés és feldolgozás összes költségét vennénk számba, egészen biztosan kedvezőtlen számot kapnánk a piacon kínált kommersz fekete teák árához képest. Ezt még  az "eredeti angol tea" kuriózumának árfelhajtó hatása sem kompenzálja.  A hagyományos herbatermékekkel kiegészítve viszont az előállítható tea mennyisége megsokszorozható, a költségek is jelentősen csökkenthetőek, a kuriózum pedig mindenképpen megmarad, ott virít a reklámokban és a csomagoláson. Gondolják csak el, amint az eredeti angol earl grey megjelenik Guangzhou, vagy Shanghaj luxusüzleteiben.  Nagyon is van értelme Charles Dickens hazájában szorgos európai kezeknek tealeveleket csipegetni, sodorni és ízesíteni.

Az eredeti cikk a többi képpel itt jelent meg.