0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

A víz három forráspontja

Nem létezik egységes vízkészítési szabály a teákhoz, mind a gongfucha, mind a chanoyu olyan sok előírást tartalmaz a víz előkészítésével és forralásával kapcsolatban, hogy azokat egy otthoni teázó nem képes nyilvánvalóvá tenni a saját szertartásaiban. Mégis mire figyeljünk mindenképpen?

A víz forrása - eredete és tárolása

tiszta víz teához

Ahogy az előzőekben láthattuk, a hazai, kényelmesen elérhető vízforrások ásványtúltengésben szenvednek, a sokszor gyógyírként emlegetett túlforralás pedig inkább ront a helyzeten azzal, hogy a nitriteket dúsíthatja a vízben. Válasszunk tehát minél lágyabb, friss, forrásvizet, vagy, ha a vezetékes víz megbízható minőségű, nem vasas, kis szellőztetés után tároljuk hűs, sötét helyen. Tárolásra ma a legkényelmesebb egy műanyag kanna, de sajnos egyúttal a legrosszabb választás is. A műanyag hosszú távon nem stabil anyag és mindenki ismeri a víz enyhe kanna ízét, ami igazán nem kívánatos. Jobb egy műgyanta tartály, de a legjobb egy tiszta cserépedény, fedővel, ami egész nap állandó hőmérsékletet biztosít a víznek és ez egyáltalán nem lényegtelen szempont. A gyakori hőmérsékletváltozás megváltoztatja a víz pH-értékét, ásványianyag tartalmát és sokat emlegetett Qi-jét. Bárki, aki szereti a teát csak egyszer próbálja ki milyen teát sikerül készíteni úgy, hogy a vizet cserépedényből, vagy porcellánból pótolja a teához, a változás drámai lesz. Mégis nyilvánvaló, hogy nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy cserépedény díszelegjen a szűkös kamrájukban, amiben csak vizet tárolnak. Rövid távon megoldást jelenthetnek a műgyanta,, élelmiszerbarát akril termékek, bár a hőmérsékletváltozásra és a fényre ezek is kedvezőtlenül reagálnak. Izgalmas még napi tárolásra valamilyen fa, vagy bambuszedény, de ennek tisztántartásáról fokozottan kell gondoskodni.

 

A víz forralása

Mi sem egyszerűbb ennél - pár ezer forintért gyors és praktikus, általában műanyagba ágyazott forralókat vehetünk. Miben forraljunk vizet? Ez az egyik leglényegesebb kérdés a tea elkészítésénél. A kanna és az alágyújtott tűz hihetetlen fontos szerepet játszott minden teával való foglalatosságban, nekünk sem szabad alább adni. Ha már elektromos, akkor inkább legyen elektronikus hőfokszabályzóval ellátott indukciós forraló. Ezek a modern készülékek csak mágnesezhető, leginkább vasból készült edényekkel használhatóak. A vizet itt közvetlenül maga az edény melegíti fel, ezért kontrollja gyors és pontos. A mindenki által ismert forralók a gőznyomás hatására mechanikusan kapcsolnak le, amikor a víz már fél perce nagy buborékokat vetve forr. Vizünk már rég megöregedett. Az indukciós, elektronikus forralók sok funkciójuk mellett nem felforralják, hanem forrón tartják a vizet. Ezt úgy teszik, hogy szenzorokkal ellenőrizve a vizet állandó, rövid impulzusokkal melegítik. A víz a kívánt hőmérsékleten stabil, mintegy tettrekész.

A hagyományos technikák közül a rezsón, gázon, nyílt tűzön melegített víz a legmegfelelőbb - itt az edény anyaga kap nagy szerepet. Akár a modern impulzusos főzőlapok, akár a nyílt tűzhelyek melegítik fel vizünket, a gong fu chához, fontos, hogy gyorsan történjen - ezt nevezi a kínai teaiskola "a harc hevének".

A másik lehetőség, hogyha a hagyományos forralási technikát választjuk, nagy gonddal ellenőrizzük a víz forrását és idejében lekapcsoljuk a forralót. A japán teák 70 Co-os vizét is úgy érjük el, hogy a 90-95 Co-ra melegített víz alatt csökkentjük az indukció impulzusát, vagy lejjebb vesszük a fűtőszál hőmérsékletét, vagy kikapcsoljuk a forralót és várunk. (Ez a várunk azért nem olyan egyszerű, bár a tenyér, mint szenzor használatának megtanulásával nyilvánvalóan bele lehet jönni.) Készlettől függően a forró víz hőmérséklete a kannától a teáig akár 10-15 Co-ot is eshet és ez túl nagy különbség ahhoz, hogy elhanyagoljuk. A japán teaszertartás közben észrevétlenül, de nagy gondot fordítunk arra, hogy a teának készített víz optimális hőmérsékletű legyen. Eközben a vizet egyszer sem forraljuk fel, de állandóan a megfelelő hőmérsékleten tartjuk. Ugyanígy történik a gong fu cha során is, sok odafigyeléssel.

 
Lu Yu és mások leírása a víz három forrásközbeni állapotáról tulajdonképpen ennek a figyelmes kontrollnak a leírása: a víz "morfológiája" forrás közben a következő hőfokoknak felel meg (természetesen a tengerszinten):
 
Gyermek víz: kb 65-70 Co - ezt a vizet még nem használjuk, csupán a víz elkészültének közelségére figyelmeztet.
Rákszem víz: 70-80 Co - ez a víz a gyokurok otthona és a matchák vize nyáron. A gong fu chában ezzel a vízzel kezdünk hozzá az eszközök tisztításához.
Halszem -víz: 80-90 Co - senchák és néhoány kényesebb fehér tea, gőzölt rügytea végleges hőmérséklete
Öregember, avagy Sárkány-víz :100+Co - vége a teánknak - kezdhetjük elölről.
 

A vízforraló kanna anyaga

A vízforraló kannák közül rögtön az elején kizárjuk a láthatatlan kannát, a mikrohullámú sütőt, mint első számú ellenséget, kár is szót vesztegetni rá, alapvetően változtatja meg a víz állapotát, barátságtalan, hője lassan csillapodik. Szintén kizárjuk az egyszerű vízforralók közül a műanyag, akrilházas edényeket. Repedeznek, öregszenek és menthetetlenül átadják szagukat a víznek. Az egyszerűbb forralók közül olyat kell keresni, amiben a víz teljes egészében csak fémmel, általában inox acéllal érintkezik. A szóba jöhető anyagok közül a következő vízforraló kannák a legmegfelelőbbek:

 

Tűzálló agyagból készült kannák: 

 
bofura vízforraló kanna
 
Chao zhou teáskanna, Japánban bofura, Tajvanon lávakőből készült kanna stb.
 
Különleges érzést adnak a teakészítéshez, semmihez sem hasonlítható, ahogy a forró vaslapról, vagy faszénről leemeljük a vastag, földből faragott, súlyos kannát és egy törékeny, apró yixinget szolgálunk ki vele. A vizet erősen, forrón tartja, ideális a nagyon forró vizet kívánó puerhekhez.
 

Öntöttvas kannák

 
Egy igazi öntöttvas kanna komoly beruházás. Most nem azokra az öntöttvasnak álcázott vaskannákra gondolok, amik a hamburgi teaházakban kaphatók 20-30 ezer forintért, belsejük festett, kikent, vagy műanyaggal bevont, tűzre téve pedig egy megégett teflonlábas szagát árasztják. Egy igazi (használt) japán tetsubin 50-60.000 forintnál kezdődik, szokatlanul kicsi, rusztikusan ragyás, mégis mívesen kidolgozott. Az öntöttvas kitűnően tartja forrón a japán teákhoz szükséges hőfokú vizet - és sosem forralunk benne semmit, teát pedig még véletlenül sem teszünk bele. A modern japán tetsubinok anyaga gyakran öntött alumínium, vagy más ötvözet. Nagyon szépek, örök életre szólnak és 220 Voltos minitűzhelyet is lehet hozzájuk rendelni. Az öntöttvas kannák egyetlen hibája, hogy menthetetlenül rozsdásodni kezdenek (ezért készülnek más ötvözetből a modern kannák és ezért gumírozzák a souvenir kannákat), így hát a megszokott életvitelünkhöz képest kényelmetlenül gondos karbantartást igényelnek.
 
tetsubin
 

Ezüst kannák:

Sok teamester szerint az ezüst a legtökéletesebb anyag a víz kezelésére, forralására. Igazuk van, tudományosan is. Egy 99% tisztaságú ezüstből készült kanna már nem csupán forralja a vizet, hanem folyamatosan tisztítja is. Lu Yu is leírta, Önök is kipróbálhatják: az eszüstből készült kanna édesebb és türelmesebb vizet ad, a felöntések egész egyszerűen gazdagabb ízűek.

 
 

Üvegkannák:

Ez a modern kor legjobb kompromisszuma. Ma kínaiak tömegei üvegpohárban gyakorolják mindennapi teaszertartásukat. Az üveg szép, tiszta, szemet gyönyörködtető, a benne forralt víz meglepően határozott és erős. Japán teákhoz nem ajánlott, gong fu chák elfogadható kelléke. Szépen formázott, hőkezelt, közvetlenül a hőforrásra helyezhető kannákat árulnak.