0db termék (0.-)
Kosár
Az Ön kosara üres

Menta teája

Akkor már túl voltam jónéhány keserű vezetési tapasztalaton, a pedagógia, a pozitív diszkrimináció, a modern motivációs gyakorlatok és a Carl Rogers féle személyközpontú, humanisztikus megközelítési elméletével kapcsolatos leányálmaimat addigra sokszorosan és még annál is többször leterítették a munkahelyi öltözőkben szerzett tapasztalataim, az újra és újra ellopott zuhanyrózsák, a fizetés mellé kiporciózott WC papír, a nyomtalanul felszívódó szerszámosládák, az ismeretlen elkövető által megsemmisített yixing kannák és folytathatanám.

Bindi

 Menta gyönyörű cigánylány volt, remélem most is van és lesz sokáig, de Mentaként és cigánylányként immár volt, megannyi megjegyzett és az emlékezetből azóta kihullott őt és minket körülvevő körülménnyel együtt.  A "Herbatea" feliratú ház, ahol Krisna mennyasszonyaként a konyhán dolgozott a példa okáért és a befektetők csillapíthatatlan étvágyának kedvéért azóta belehullott a Párizsinak vágyott udvar építkezési gödrébe, de az utókor mohóságát megtestesítő, a környezetét felfaló gödör peremén heteken át mementóként meredező falakon színesülő Herbatea felirat képe nem hullott ki emlékeimből.  De ez jóval később volt.

  Menta tehát a Krisna tudatúak által fenntartott konyhán serénykedett. Ez a hely sokáig a város legjobb étterme volt, bizonyos szempontból talán még ma is az, ha bizonyos szemponton azt értem, hogy ennek a helynek nem kellett másnak látszania, a díszletek és a szándék is valódi volt. A Krisna étterem egyszerű, hivallkodástól mentes, tiszta padjait ebédszünetben ügyvédek, menedzserek és bölcsészek koptatták, így kerültem oda én is, ahol szemem azon nyomban megakadt Mentán. A szemem férfiszem volt és Krisna szem, vállalkozó szem és lelkem kucskucskálója, mindent láttam, amikor Mentát láttam és mint később kiderült, ez volt a hiba.  Elegendő lett volna, ha a HR-szakember szemével hordozom körbe tekintetem Menta bekötött fején, a sála alól kibukkanó éjfekete haján, a homlokára pingált bindin,, ami arra emlékezteti őket és minket, hogy egyek vagyunk, mindenki az és mi, ő és én. Mást látva, tudatomra ébredvén magamra emlékszem és fordítva, és talán épp ez zavarhatott meg, amikor a konyhalányt természeti szépséggé és azon túli képzeletbeli, de nagyon is valóságosnak tűnő  lehetőséggé absztraháltam. A lehetőség az első alkalommal felbukkant az agyamban, és már nem emlékszem, hogy azon nyomban, a bableves, és a Gudzsaráti szamósza  között, vagy később, amikor ellátogatott a teaházba vázoltam neki is, mint soha vissza nem térő alkalmat. Nyilvánvaló volt, hogy ennek a gyönyörű lánynak a teaházban van a helye.

  Menta igazi cigánylány volt, de ez nekem, aki a teaház színpadát szerveztem, nem volt nyilvánvaló, nekem inkább indiai hölgynek tetszett, és nem azért, amiért előszeretettel mossák ezt össze őrült elmék még őrültebb lázálmaikban.  Cigány volt, én így mondom, mert gyerekkoromban cigánytelep mellett nőttem fel, ahol megtanultam, hol vannak a határaik, és a határaink, milyen a putri füstje és nem tudtuk, mi az, hogy roma, az csak jóval később tűnt fel propozícióként a magyar valóság szürke egén. Ettől még a cigány akár sértő is lehetne, de azt hiszem Menta nem tekintette magát sem romának, sem cigánynak, ő már rég valahol máshol járt.

  Egy szó mint száz, Mentának ajánlatot tettem, dolgoznék-e esetleg teakészítő felszolgálóként, így, ahogy van. Naivitásom délibábos horizontján fel sem bukkant a gőgös és nem éppen befogadó polgártársaim esetleges elutasító gesztusvilága, később megtanultam, hogy világuk szinte kizárólag ilyen gesztusokkal van körbevéve.. Utólag meg kell állapítanom, hogy az ötlet alapvetően zseniális, és giccses volt, ami mégiscsak "a romák indiaiiak" és fordítva pusztító értelmezés tartományába csúsztatta vissza a Menta által megjelenített csodát.  Mindez megelőlegzi, hogy a csoda nem tartott sokáig, de ne szaladjunk előre. 

  Menta valamiért nagyon örült az ajánlatomnak, és meg is kezdte a munkát, ami alapvetően a konyhában betanulásból, a különféle teák elkészítésének elsajátításából, a teadobozok és nevek memorizálásából állt, reggeltől estig és tovább. Szépen haladt, forralt, vette le a dobozt, mérte ki a teákat és öntögette őket, még H. örökké pragmatikusan kritikus tekintete sem talált benne semmi kivetnivalót. Olyannyira reményteljes volt az előrehaladása, hogy egy szép nap úgy döntöttem, Menta élesben is bevethető, amire egy hétköznap délben került sor véletlenül épp az én felügyeletem mellett.

A vendégek nem hiányoztak, délben szinte mindig teltház volt, H. máris besiklott a konyhába egy megrendeléssel:

- Karamellino, fekete áfonya, earl grey - sorolta, majd a címkét a megfelelő szögre tűzte. 

Én szemöldökömet felvonva, biztatóan, egyben büszkén néztem Mentára, aki így, előttem a pultnak dőlve az én találmányom volt.

- Tudni fogod? - kérdeztem. - Emlékszel, a karamellino ott van és ebbe a kannába töltjük ha kész van.

Menta intett, hogy ne aggódjak, menni fog, mint a karikacsapás. Mint mindig, máris dolgom akadt, valakivel foglalkoznom kellett, H. pedig kiment cigarettázni.  

Míg kint egy kíváncsi vendéggel foglalkoztam, néha rápillantottam Mentára, aki gyakorlott mozdulatokkal vette le a dobozokat., forgolódott, készítette a tálcát.  Mikor végeztem, visszamentem hozzá:

- Na, sikerült, kész vagy?

- Igen

Az asztalon egy tálca volt három csészével és egy kannával. Belenéztem, valami sötét öntet volt, nehezen meghatározható illattal, de az Earl Grey tűnt a legvalószínűbbnek.

-És a többi?

- Milyen többi?

- Hát a többi tea.

- Milyen többi tea ?

-Hogy-hogy milyen többi tea? Három teát rendeltek, itt meg csak egy van!

- Nem tudom.

- Hogy-hogy nem tudod?. 

 A sok  hogy-hogytól elfogyott a levegőm, de a leszűrt teákat megpillantva inkább a bizonyosság szögezett a padlóhoz.

Menta az összes teát elkészítette  -  egyben.

Megvalósította a teakészítés, ízlelés és hulladékgyűjtés egységét, méghozzá ebben a formában tökéletesen, ráadásul fogyasztásra készen, kulturáltan szervírozva.

Akkor már túl voltam jónéhány keserű vezetési tapasztalaton, a pedagógia, a pozitív diszkrimináció, a modern motivációs gyakorlatok és a Carl Rogers féle személyközpontú, humanisztikus megközelítési elméletével kapcsolatos leányálmaimat addigra sokszorosan és még annál is többször leterítették a munkahelyi öltözőkben szerzett tapasztalataim, az újra és újra ellopott zuhanyrózsák, a fizetés mellé kiporciózott WC papír, a nyomtalanul felszívódó szerszámosládák, az ismeretlen elkövető által megsemmisített yixing kannák és folytathatanám.. Ennek ellenére, mivel a saját teremtményemhez beszéltem, csendesen, fojtott hangon, izgatottan, de mégis türelmesen, most a másik irányban felhúzott szemöldökkel magyaráztam el Mentának, hogy a karamellino, a fekete áfonya és az Earl Grey mind külön entitás, egyetlen autentikus tapasztalat, mitöbb az Earl Grey esetében, összeforrván az ópium háborúkkal ez egy jól körülhatárolt külön univerzum, s ezeket sem elméleti, sem fizikai síkon sem keverhetjük össze. Újabb, most rövid, de nagyon intenzív tanfolyam kezdődött, már csak azért is, mert a vendégek szünet nélkül áramlottak és nem volt mentségünk, az összeomlani látszó Menta-terv után, H és én egyedül maradtunk, nem csupán az adott pillanatban, hanem egészen éjfélig és másnap tovább. Az intenzív tanfolyam most már az elvárható alap tudás rögzítésére és felidézésére  szorítkozott, Mintha egy lövészárok esőáztatta meredélyén feküdtünk volna, úgy kommunikáltam H-val, aki az újabb rendelést hozta.  

- Da Hong Pao, két csokitorta, egy trapanis pita, genmaicha és mangó.

Valószínűleg mi voltunk minden idők legbonyolultabb teaháza, az étlapon olyan fagylalt és teaköltemények sorakoztak, amelyek egy háromfős desszertkonyhát követeltek volna meg, de mi bízva munkatársaink kreativitásában és munkabírásában teret engedtünk a szabad asszociációknak, csak bizonyos alapelveket követeltünk meg.  Menta kreativitása egy hosszabb betanítás után talán megfelelő is lehetett volna, de most nem volt idő mérlegelni, szétosztottam a munkát, neki a teák maradtak. A Da Hong Pao erős várként emelkedett képzeletem egén, az elkészítendő kungu tálca és minden más kellék lehetetlenné tette, hogy megismétlődjön az előbbi eset.

Menta tudhatott valamit a teaművészet az egyén akaratát behatároló és mégis kiteljesítő filozófiájáról, mert gondolkodás nélkül újra egyetlen csöbörbe tömörítette a Da hong Pao, a mango és a genmaicha összes polifenolját és aromáit.

-  Nem értem - álltam meg előtte saját magam rabszolgájaként. -Talán fáradt vagy?  -Éhes vagy? Mit ettél ma?  

- Egy fél kiflit. - mondta és kicsit megtántorodott.

- Ne viccelj, itt van egyél - adtam oda a vendég által rendelt ebédet.

- Nem akarsz pihenni?  Esetleg hazamenni?

- Hát egy kicsit tényleg fáradt vagyok. Talán jobb lesz, ha hazamegyek.

Még két napig próbálkoztunk, de amikor harmadik napon is egybecsúsztak, átlényegültek, vagy teljesen megsemmisültek receptek, rendelések és ideológiák, akkor szigorú ISO 9001-es szupervizorként be kellett látnom, hogy Menta további tanítása bár előre nem látható módon akár eredményeket is hozhat, talán végleges lelki sérüléseket is okozhat neki, szétválasztva dualista világképében a minden-egy álmát. Ő nem osztotta véleményemet, ezért elválásunkat némi vita kísérte. Azóta sem találkoztunk, de ha felidézem  alakját, még most is érzem a fekete áfonya testes piros gyümölcseire települő bergamott aroma illatát, amit súlyos édesen húz alá a karamell krémessége.