Jiaogulan

Jiao Gu Lan 绞股蓝

A Jiao Gu lan nem igazi tea, hanem egy ún Zhongyao 中药, azaz a hagyományos kínai orvoslásban használt recept herbatea, tudományos neve Gynostemma pentaphyllum (Thunb.) Makino 1902. Ugyanezen a jiaogulan  néven nevezik a herba és a pu’er, vagy a fekete teákkal kevert változatát. A Menghai teaüzem 1993 óta promotálja egészségesnek titulált jiao gulan blendjét. A jiaogulan szó szerinti jelentése, "csavarodó kék növény", ami a kabakosok, azaz tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik, kétnemű kúszónövény, ami viszont rokonaitól, a tököktől és uborkáktól eltérően kis, nem ehető gyümölcsöket terem.

Kínában hegyvidékek erdeiben található meg, Vietnámban nagyon elterjedt (ott egyenesen a halhatatlanság teájának nevezik), de megtalálható Japánban, Dél-Koreában, szinte egész Délkelet-Ázsiában egészen Új-Guineáig. Rövid vegetációs idejű évelőként újabban az északi félteke más országaiban is termesztik, de a fagyot nem bírja, és hatóanyagai nem azonosak az eredeti élőhelyével.

Csodanövény, tévhitek és ki tudja mi minden más

A jiao gulan története, kultúrája tökéletes példája annak, hogyan keverednek a tévhitek, a hagyományos orvoslásba vetett vakhit a gyér tudományos eredmények és a modern marketing elemei egy csodatévőnek kikiáltott növényben.

A növényt évszázadok óta alkalmazzák a népi orvoslásban és a hagyományos kínai gyógyászatban, számtalan gyógyhatást tulajdonítanak neki, miszerint

• erős antioxidáns,
• gyulladásgátló,
• adaptogén,
• immunostimuláns,
• kiváló a zsírmáj kezelésére és visszafordítására
• koleszterin és
• magas vérnyomást csökkentő,
• cukorbetegség esetén alkalmazható...  stb. stb, egészen odaáig, hogy a Jiaogulant
• a hosszú élet, sőt a halhatatlanság (仙草, xiān cǎo) elixíreként aposztrofálják.

Ez a vélemény akkor szökött szárba, amikor a növény termőhelyén Guizhouban nagyszámú idős vidéki lakos vallotta úgy, hogy a hosszú élet titka a jiaogulan fogyasztása lehetett. Ugyanilyen minden kételyt elsöprő érv, hogy a Jiaogulan kulcsszerepet játszik a hagyományos kínai gyógyászatban, ami ugyan az egyetemes emberi tapasztalat egy tekintélyes szeletére hivatkozó érv, az viszont már kevesebb nyilvánosságot kap, hogy a növénynek a kínai gyógyászatban marginális szerep jutott, csupán az elmúlt évtizedekben vált szélesebb körben ismertté. Nem nehéz kapcsolatot találni a hunani, guizhoui és shanxxi tartományi jiaogulan termesztő szövetkezetek kampánya és a jiaogulan hihetetlenül gyorsan felívelő karrierje között.

A leveleiből készített leginkább tea formájában fogyasztják, de széles körben elterjedt alkoholos kivonata és kapszulaként is forgalmazzák. Európában 2012 óta a Novel Food szabályzás vonatkozik rá, teaként és ételkiegészítőként forgalmazható. Ez azt jelenti, hogy a forgalmazóknak kellene bizonyítaniuk, hogy 2007 előtt is jelentős mértékű volt a fogyasztása az EU-ban, vagy végig kellene passzírozni az élelmiszerbiztonsági engedélyeztetési szűrőkön, ami néhány millió EUR befektetést igényelne. Ez eddig nem történt meg.

Mint a ginszeng!

A növény édes íze alkalmassá teszi édesítőszerként való alkalmazására, emiatt Japánban tesztelték. A forgalmazását és tudományos népszerűsítését a kínai hatóságok promotálták. A felfedezés, hogy a levelek ginszeng jellegű szaponint tartalmaznak, agresszív promóciós kampányt hívott életre, a jiaogulant felkapták, mint a ginszeng helyettesítőjét. Az amerikai piacon történt megjelenése hasonló kampány mellett történt. A népszerűsítő oldalak egyik fő érve, hogy hatóanyagai közül (amelyek között a szterolok, a szaponinok, és a flavonoidok a jelentősek) az ún gypenosid édes,a  ginszenghez hasonló ízet kölcsönöz neki. Tehát: olyan, sőt négyszer jobb, mint a ginszeng. vélhetően itt is egy kulturális marketingről van szó, amely a szintén leginkább a vakhiten alapuló, ám mélyen gyökerező ginszeng fogyasztás hintójára ülteti fel a fogyasztót. 

Mi mindenre (nem) jó

Néhány, egyenlőre korlátozott mértékű, kezdeti kutatás megerősítette a szív-érrendszeri, magas koleszterinszint, kettes típusú diabétesz esetén való alkalmazhatóságát. Egy szintén kis létszámú teszt szerint enyhén csökkentheti a szorongást, de ezek az eredmények is statisztikailag irrelevánsak voltak. Terápiás alkalmazhatóságával kapcsolatban kevés kutatás látott napvilágot, ami kutatás megjelent az sem hozott sem áttörő, sem enyhén pozitív eredményt. Lehetséges, hogy jótékony szerepe lehet  a kettes típusú diabétesz, a falánkság, zsírmáj, immunválasz, asztma és daganatos betegségek kezelésében.

A kínai információs oldalak (és nyomukban mindenki más) a következő hatásokat tulajdonítják neki:

 1. Vérnyomáscsökkentő, vérzsír csökkentő, vércukor szint csökkentő.

 2. Érelmeszesedést csökkentő, trombózis megakadályozó, kardiovaszkuláris betegségek kezelésére

 3. idegnyugtató, öregedést csökkentő, mentális aktivitást és agyfunkciókat serkentő

4. A  szervezet normál sejtjeit aktiválja, falánkáságot csökkenti, erősíti a lépet és a gyomrot,  csökkenti a fáradtságot, nyugtató, hypnotikus, anti-stress és segít a migrénes rohamokban

5. Daganat ellenes, korlátozza és megöli a rákos sejteket. Erősíti a limfociták aktivitását és az immunfunkciókat

6. Hormongyógyszerek mellékhatásait enyhíti

7. gyulladásgátló, bélgyulladást kezelő

8. különösen jelentős a székrekedés ellen, jó hatása van a fekete hajra és a szépségre (!).

9. Erős illata miatt légfrissítőként és potpuriként is ajánlják, ez ma a hivatalosan legális felhasználási módja a világ nyugati felén.

Az információs oldalak szinte mindig összefüggésbe hozhatók a nyilvánvalóan érdekelt regionális jiaogulan termelő szervezetekkel, vagy regionális adminisztratív hivatalokkal.

Azt hiszem az a fő probléma, hogy igazából tényleg kevés hiteles információnk van egy-egy gyógynövény hatásáról és alkalmazhatóságáról, és ezt a tudatlanságot a fogyasztó különféle legendákkal, mítoszokkal és alaptalanul megelőlegzett bizalommal pótolja. Sok gyógynövényről tudjuk például, hogy csökkenti a vércukrot, ilyen a keserűdinnye, a gurmar, a jiaogulan.  Ebből viszont egyáltalán nem következik, hogy akármelyik fajta cukorbetegség kezelésére alkalmazhatóak lennének.

Összetevők

Szaponinok, polyszacharidok, flavonoidok, aminosavak, fehérjék, zirconolok, pigmentek, organikus savak, cellulóz, chlorophyll, nyomelemek.
A fő hatását az első három csoport összetevői révén fejti ki. A szaponinjairól 1976 óta van pontosabb információnk, amikor is kínai és japán tudósok több, mint 100 szaponint különítettek el a Gynostemma pentaphyllumból. Ezek közül nyolc a gypenosidek közé tartozott, amelyek lényegében megfelelnek a ginszengben található  protopanaxadiol szaponinoknak Rb1, Rc, Rb3, Rd, F2, Rg3, malonyl Rb1 szaponin és malonyl Rd szaponin.

Poliszacharidjai közül lényeges a fruktóz, glükóz, galaktóz és más oligoszacharidok és a poliszacharidok hidrolizált vegyületei, úgyis mint rhamnóz, xylóz, arabinóz, glükóz és galaktóz.
A Gynostemma Gynostemma 18 fajta aminosavat tartalmaz, 23 fajta nyomelemet, B, C, E vitaminokat, amiknek szerepe lehet a  metabolizmus szabályzásában.

Klinikai információk hiányában egyenlőre napi 6 g fogyasztását (két részre osztva étkezések előtt fél órával) tesztelték.   Ellenjavallata nem ismert. Bár elterjedt, hogy terhesség és szoptatás alatt, továbbá véralvadásgátló és immunszupresszív gyógyszerek szedése mellett nem javallott, tulajdonképpen ezzel kapcsolatban sincsenek hiteles információk.

Alternatív nevek, amiken felbukkanhat:

• ötlevelű ginszeng,
• csodafű,
• édes tea bor,
• evangélikus gyógyfű,
• déli ginszeng
• japán: Amachazuru 
• 甘 茶 蔓;
•  甘 い amai = édes, ízletes 茶 tea, zuru = kúszónövény
• koreai: doroe (돌외); szó szerint "uborka / kődinnye";

Én megkóstoltam és annyit tapasztaltam, hogy:

• édes,kellemes
• az íze valóban megtévesztésig hasonlít a ginszengre
• nyugtató, kiegyensúlyozó.

Vadon termő és gyűjtött herba Kínából.

BBD  2028. január