Kirishima Saemidori prémium gyokuro

 Kyūshū helyenként szubtrópusi szigetén Kagoshima és Miyazaki határán található Kirishima 霧島, benne a  csodálatos, vulkánokkal tűzdelt  Kirishima Nemzeti Parkkal.

Kirishima déli határa a Kagoshima-öböl, míg az északkeleti része Japán egyik legszebb vidéke, a vullkáni eredetű, legmagasabb pontján (Kankokudake) 1700 méter magas Kirishima hegyvonulattal. A hegység mintegy húsz vulkánon keresztül húzódik Miyazaki felé, ahonnan már sok teát bemutattunk. 

Kirishima két nagyobb vidékre tagolható.

Mizobe (溝 辺) lágy éghajlatú, termékeny mezőgazdasági vidék Yutakamidori fajtával shinchát és senchát termelő tartomány. 

Makizono (牧 園)

Makizono a hegyvidéki teatermelés színhelye, ahol értelemszerűen keményebb az időjárás és több a teatermelést megkönnyítő köd és pára is. A tea lassabban nő, nem annyira termelékeny, de a vulkáni talajon csodálatos ízeket produkál. A vegyes fajtákra (Yabukita, Saemidori, Okumidori, Asatsuyu) alapuló  Makizono sencha nagyon jó minőségű.

Kirishima Gyokuro 

Eleinte néhány kísérletező farmer passziója volt, mára lassan külön kategóriát képvisel a kirishimai gyokuro, ami nagyon magas minőségű. Az itt termelt gyokurónak nincs múltja.a hegylábi vidékén termelik, teljesen vegyszermentes ültetvényen. Már többször elmondtuk, hogy a gyokuro hagyományos termőterülete Uji (Kyoto), Yame (Fukuoka) ezen kívül pedig csupán foltokban és új technológiákkal megtalálható Shizuokában és Aichiban.  Az újszerű, modern anyagokkal végzett tea árnyékolás helyszíne ezen kívül leginkább Kagoshima és Ise ahol kabusechát termelnek, de a kabusecha és a gyokuro között nagy különbség van, utóbbi hosszabban árnyékolt, arra alkalmas fajtákból (Saemidori, Okumidori, Asahi), előbbi lényegében lágyított sencha. A kabusechát csak azért említem, mert, ahol a kabusecha számít a vidék legjellemzőbb teájának, ott mindig előfordulnak úttörők, vagy különcök is, akik innovatív módszerekkel még magasabb minőségű árnyékolt tea előállítására tesznek kísérletet.

Ilyen tehát Kagoshima, azon belül Kirishima is, ami egyebekben a mezőgazdasági tea japán nagyüzem helyszíne. Itt több tízhektáros ültetvényeken termelik a mindennapi betevőt, kombájnnal aratnak és szállítják a teát Japánon belül is mindenhova. Az európai teakereskedők is jellemőpen kagoshimai termelőkkel veszik fel először a kapcsolatot.

Ebben a közegben van néhány ültetvény, amin már évtizedek óta mindenféle vegyszer nélkül és főleg organikus talaj műveléssel próbálnak valami, a gazdasági környezettől eltérő, magas minőségű terméket alkotni. A dombos vidéken modernebb jikagise, vagyis ráhúzott takarással, vastag álcahálóval árnyékolják a teát. Mivel a végtermék tea ízéért főként a fajta és a tápanyag a felelős, ezért egészen elképesztő színvonalú talajgazdálkodással alapozzák meg az ültevényt. A tea alatt hosszú évtizedek alatt csak organikus összetevőkből  felépített talaj gondoskodik a növény megfelelő tápanyagforrásáról. A sorok fel vannak töltve, mint itthon a burgonyaföldeken, szalmával takarják a kiszáradás ellen, nem szántanak, nincs talajforgatás. A talaj mégis olyan laza, hogy másfél méterig le tudunk bele szúrni egy pálcát. Már a Koyamaen ültetvényeken is ezt láttuk, hogy a tea alatti talaj egy teljesen külön gazdálkodási egységként jelenik meg. Csak biológiai, organikus tápanyag utánpótlás történik. A szedés gépi, a sodrás a legmagasabb minőségben kézi, egyebekben gépi, ennek ellenére sikerült a legjobb japán gyokurók közé emelni a nagyüzemi környezetben fekvő terület teáit.

A tea megjelenése mind az öt általunk kóstolt mintában tökéletes, a két legmagasabb fokozatban kézműves, hegyes. A tea az eddig kóstolt gyokuróktól eltérő, ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondanám kövérebb, erőteljesebb, de ez nem csökkenti a tea lágyságát. Leginkább az az ember érzése, mintha egy új teakategóriát találtak volna fel, valahol a sencha és a gyokuro határán.