Kosár
Az Ön kosara üres

A ferencesek teája


  • Eredet: Menghai, Yunnan, Kína
  • product.gyarto: Menghai Teaüzem
  • Gyártási év: 2022
  • Jelleg: Természetes ízesített puerh tea
  • Elkészítési mód:

    Elkészítéséhez használjon 100 Co-os  lágy, tisztított vizet, melynek összes ásványianyag tartalma nem haladja meg az 50 mg/litert, előmelegített, kis űrtartalmú (150-250 ml) teáskészletet és 6 gramm teát.

    Kétszeri rövid elmosás után öntse fel sokszor, saját ízlése szerint, egyre hosszabban és mindig nagyon forró vízzel.

    Tartsa napfénytől és idegen illatoktól elzárt hűvös helyen. Megfelelő tárolás mellett minőségét évtizedekig megőrzi. 

    Eszközöket a tea elkészítéséhez tea kellékek kínálatunkból választhat.


3 890.- Ft

Megveszem

 A ferencesek teája

Delle navigationi et viaggi

     A tea első említése az európai irodalomban 1559-re datálódik. A tea, mint chai catai (kínai tea) bukkan fel Giambattista Ramusio (1485-1557) Navigazioni e viaggi c. öszeállításában. Ramusio a velencei Tízek Tanácsának titkárjaként a velencei állam diplomáciai hírvivője utazó követe volt. Ramusio könyve útibeszámolók és régi és új idők felfedezéseinek laza szövedéke, beleértve Hajji Mahommed perzsa kereskedő velencei látogatásának beszámolóját, aki a X. sz. arab hódításait követően az első volt, aki teát vitt európai udvarba. Hajji Mahommed Indiai útjáról visszatérve számolt be Ramusionak arról, hogy a kínaiak egy nagy becsben tartott, igen ízletes italt főznek, amit chai catainak hívnak, ami rendkívül egészséges, „főzetéből már napi egy-két csésze is csökkenti a lázat, hatásos fejfájás, gyomorfájás, köszvény ellen, ezen kívül most nem is tudom hirtelen felsorolni mennyi betegség ellen”.  Azt is mondja, hogy oly sokra tartják, hogy bárki, aki útra kél, magával viszi és ezek az emberek akár egy zsák rebarbarát is hajlandó adni egy ouance Chai Catai-ért.  

Érlelt, fahéjjal ízesített leveles puerh

 A ferencesek teája fahéj shu puerh tea    
   
    

 ferencesek teája

A katolicizmus misszionáriusai között az olasz jezsuita misszionáriusok voltak az elsők, akik portugál felfedezőkre támaszkodva távol-keleti utakra vállalkoztak, közülük is kiemelkedik Matteo Ricci (1552-1610), kíni nevén Li Madou. Egy jezsuita kolostorban tanult, majd  portugáliai tanulmányai után került Indiába misszió munkára. 1580 április 26-án indult macaói küldetésére, ahova P.Ruggierivel együtt a kínai misszió létrehozására kaptak megbízást  P.Alessandro Valignano egy széles látókörű stratéga részéről. Egy viharos tengeri út után 1582 augusztus 7-én érték el Makaót, ahol azonnal a kínai nyelv és irodalom tanulmányozásába kezdtek. Ricci magára nézve kötelezőnek érezte, hogy megtanuljon a nyelvet, megismerje az írásrendszert, és megismerkedjen a konfucionista tanokkal, amely lehetséges partnerei ideológiája volt. Szükségesnek érezte továbbá, hogy megtanulja, és tökéletesen elsajátítsa a kínai társadalmi és társasági szokásokat, azzal a céllal, hogy hatékonyabban terjeszthesse az általa képviselt, ám a kínai gondolkodás számára idegen vallást. Sciaochin város Wang P'an nevű kormányzójának meghívására 1583  szeptember 10-én érkeztek anak a katolikus missziónak és templomnak az alapítására és felépítésére, ami a XX. Sz-ig folytatta működését. 1585 májusában már állt a misszió és a templom, Rici pedig kapcsolatba lépett a hely vezetőivel. Az első lépések szükségszerűen lassúak és szemérmesek voltak, Valignano utasításainak megfelelően. A hitérítők prédikációjában fontosabb szerepet foglalt el a helyi szokások, például a tea megismerése és átvétele, valamint az európai élet vívmányainak bemutatása, mint a prédikáció. Az első „üveggyöngyök” között volt a velencei prizma, a perspektíva szabályai alapján festett, a kínai szem számára ismeretlen, új felfogású kép,  csodálatosan kidolgozott és bekötött könyvek, meridiánok és órák, amik hanggal jelezték az idő múlását, egy világtérkép, és egy, a ház bejáratánál felállított Madonna szobor, karján a kis Krisztussal. Ricci előrejutását és sikerét két hétköznapi eset alapozta meg. Ugyanezen év augusztus 29-én kitűnő memóriájáról ad bizonyságot, amivel nagy elismerést vív ki az ezernyi írásjel között tájékozódni kénytelen kínaiak között. Ricci már régóta kereste, ki lehetne az a személy, aki segítségére lehetne egy Pekingbe vezető út megszervezésében, ezt pedig a Kínai Rítusok Minisztériumának egyik tanácsosában találja meg, akinek feladata volt a kalendárium követése és összeálítása is és aki nagy csodálattal adózott Rici matematikai tudásának. Így egy balul sikerült próbálkozás után, éppen a kalendárium revíziójának feladatával érkezett Pekingbe 1601 január 24-én.. Három nappal később előzetes jóváhagyással fogadja őket „az egek fia”, a császár, akinek több, különböző ajándék mellett néhány vallásos témájú, Krisztust, a Madonnát és Szent Jánost ábrázoló festményt ajándékoznak. Ricci életének hátralévő 10 évében rendkívül nagy tiszteletnek örvendő asszimilálódott, vagy legalábbis elfogadott idegenként élte le az életét.   

   A  XVI. Sz-i Kínáról késői éveiben, olaszul írt naplófeljegyzései rendkívül értékes tanúvallomások, beleértve a tea használatáról és teaivásról szóló beszámolókat. Beszámolói általában megfelelnek a 16. sz végi elvárásoknak, vagyis nélkülözik az elmélyült forráskritikát, sokszor a benyomások szintjén maradnak, így fordulhat elő például az, hogy szerinte  a teaivás megjósolhatóan nem marad fenn sokáig, mert a teára az egyébként ősi kínai írás sem különböztet meg külön írásjelet. Következtetése legfeljebb érdekes, de inkább zavaros. Az tény, hogy a tea írásjelét – ideogrammját „csak” Lu Yu alkotta meg a 8. században, így ebben a formájában, ennél régebbi szövegekben nem is bukkanhatott fel.  Az viszont már vaskos csúsztatás, hogy következésképp a tea nem ősi kultúra, nem is szólva írásbeliségével kapcsolatos, jórészt hiányos és merev nézeteiről. Írásbeli és régészeti leletek alapján régóta tudott, – bár ezt a következetességet és alaposságot Riccitől talán mégsem kell elvárnunk – hogy a tea fogyasztás és a teával összefüggő adóztatás Közép Kínában, a Yangce mentén a Nyugati Han korszak idején, legkésőbb i.e. a II században már elterjedt volt. Ricci feljegyzéseinek legnagyobb haszna, hogy az európai álláspont rögzítésén túl megismertet bennünket a XVI. Sz-i teafogyasztási szokásokkal. Legnagyobb tévedése pedig, amikor azt állítja, hogy a tea fellelhető és elterjedt növény Európában is.  Ricci első kézből érkező információi és máig ható tekintélye ellenére a kínai kultúra európai megismertetésében és az európai kultúra lassú megismertetésében a kínai misszionáriusi tevékenységen keresztül  a ferencesek ugyanilyen fontos szerepet játszottak.

 

   Szent Ferenc volt az első egyházalapító, aki rendjébe felvette a missziós szolgálat kötelességét is. A ferencesek kínai kapcsolatai a XIII.sz-ra nyúlnak vissza, amikor öt ferences rendi szerzetes nyitja meg utazásával a távoli földrész  felfedezését. Giovanni da Pian del Carpine 1245-ben, Guglielmo di Rubruk 1252-ben,  Giovanni da Montecorvino 1293-ban, Odorico da Pordenone 1314-ben;  Giovanni da Marignoli 1339-ben jut el Ázsiába. Ettől kezdve Kína a ferencesek és a velencei szerzetesek szívében marad három helyi misszióval ápolnak kapcsolatokat: ezek Hankow, Sanyuan, Mosimien.  Monselice és Fiesole kolostorai furcsa tanúhegyei ennek a régi kalandtúrának. Minden ferencrendi szerzetes, aki misszióra indult, a Firenze meletti fiesolei kolostort használta induló és érkező állomásként. A kolostor ma egy etnográfiai múzeumot működtet, itt állították ki azokat a tárgyi emlékeket, amiket a misszióból visszatérő szerzetesek hoztak magukkal. Ilyen tárgyak: az első kínai nyelvre fordított Biblia, néhány szamovár az 1500-as évekből (melyekből egyet sem tud felmutatni a Hangzhou-ban található kínai nemzeti teamúzeum), néhány préselt teaforma és a szállítására használt tárolóedények, csészék az 1600-as évekből, gyógyhatásúnak tulajdonított fűszereket tároló edényeket, stb. 

Mi ezzel a fahéjjal ízesített shu puerh teával emlékezünk a felfedezőkre.

    ferencesek teája
 
A ferencesek teája fahéj shu puerh tea
 
A ferencesek teája fahéj shu puerh tea

Belépő a puerh teák világába itt , információ az elkészítéséhez itt >>>>>>

Még több történetet, információt és teatesztet talál a puerh teák oldalán.

A vad puerh teákat egy rövid elmosás után öntjük fel 100 Co fokon ízlés szerint szabályozva  a felöntés idejének hosszát. Végig nagyon forró vizet használunk hozzá és a kannát kívülről is folyamatosan fürdetjük.

Tartsa napfénytől és idegen illatoktól elzárt hűvös helyen. Megfelelő tárolás mellett minőségét évtizedekig megőrzi.

Eszközöket a tea elkészítéséhez tea kellékek kínálatunkból választhat.