Seigan Hagi guinomi szakés teás csésze
Heti két tojás. Ennyit javasol, engedélyez, a vérnyomást mindkét karon méri. Jobb az úgy nekem, kérdem, de mi legyen a hét tyúkkal? Adjam el a tojást! vonja a vállát, közben három kliens is hívja, mindnek végighallgatom a saját teremtését és menetelését a pusztulás felé- Alkohol pedig semmi, emeli fel bájosan franszia hangját, persze, paradigmaváltás van, ezt már Ózdon is tudják, bár ő nem tudhatja mit jelent Ózd, ezért bor semmiképpen sem, sört meg azért, mert felviszi a nem emlékszem mit. Hát legyen, akkor mától nem ezektől leszek boldog, nem nehéz a válás, mindenhez hozzászokunk. A szakét, teát viszont nem bántotta, meg sem említette, tehát... Karom széttárom, mintha látszana.Hozzávaló csésze a karatésműhelyből, aminek nagy ma a divatja, meg is szakadnak bele a munkába és csak jön jön a kemencéből, ontja a csészéket, ez szép, az szebb, hmm elmegy, maradhat. Ez itt kifejezetten a jól sikerült fajtából való,valami metaforát kellene találnom, ami a feje búbján találja a szöget. Gondolok gondolok, de éjfél rég elmúlt, szaké nincs,tea már nincs, üresen bámul a csésze,alján szép smaragd dinoszaurusz-szem, kívül a csésze falán alant óceánok és őserdők, amiket épp felégetni készül a leömlő tűzfelhő, így lett a csésze neve
Chicxulub
7,6 cm átmérőn és majdnem ugyanakkora mélységben leképezvén a pusztítást és a teremtést.