A fehér teák rendkívül népszerűek. Ennek a legfőbb oka az , hogy nem feketék. A sok évszázados fekete meggyőződést a XX. század legelején rohamosan kinyíló világban kezdte ki először jónéhány zöld és néhány fehér tea. Ezek a különös megjelenésű teák az önálló útra lépő teagyarmatok első alternatívái voltak a jól megszokott termékekhez képest. Nagyvonalú, elegáns, arisztokratikus, vagy meghökkentő teremtmények voltak. Lágyságuk, könnyedségük hamar népszerűvé tette őket az új arisztokrácia körében. De a fehér teákról lehetetlen csupán ebben a szűk történelmi keresztmetszetben beszélni.
A Song dinasztia idején a tea művelése és élvezete rendkívül kifinomult szintet ért el és az előzőekben már beszéltünk a teatörténelem első olyan teájáról, amit megjelenése és elkészítése miatt teljes joggal nevezhetünk fehér teának. A lustábbak kedvéért itt elismételjük, hogy minden idők legszebb teája kőkeménnyé szikkadt bíbor-fekete korong volt, ami feltörve ragyogó hófehérré hullott, s amit porrá törten egy tenmoku csészében felvertek utat mutatva a mai matchák készítőinek.Ez a tea a Déli Song dinasztia bukásával feledésbe merült, s bár a matcha elkészítése távolról emlékeztet rá, mégsem azonos azzal. A formába préselt ezüstfehér tea gőzölt rügytea volt.
Tenmoku csésze: még látta a régi fehér teákat és őse a mai chawanoknak
A mai fehér teák szálas teák
Ma az olyan teákat nevezük fehér teának, amiket mindenféle emberi beavatkozás nélkül szedés után azonnal megszárítanak a Napon. A széles körben elterjedt, árult szép, fehér színű fehér bazsarózsa néven dolgozó fehér teák zöld teának számítanak, mert ma már kivétel nélül gépben dehidratálják, mint Szeged mellett a pritaminpaprikát. A gép pedig ráz, a teát benne terítik és mozhatják, mesterséges hővel működik. A tea a legkisebb beavatkozásra fermentálódni kezd , ekkor pedig már zöld teáról beszélünk. A gépben, kemencében, sütőben szárított teát nem tekintjük fehér teának, mindenféle emberi beavatkozás után a tea legalábbis zöld. Az Európában forgalmazott fehér teák nagy része ún. Long Men Bai Mu Dan, ami egy korai, ipari eljárással készített, könnyű, zöld tea.
A teák sokszáz klónja és fajtája megegyezik abban, hogy rügyfakadáskor a rügyeket több kevesebb pihe borítja és védi a hőmérséklet ingadozásaitól. Az alábbi mesében bemutatott Da- Bai , valamint néhány más fujiani tea variáns rügyeit nem pihe, hanem valóságos szőrme borítja. Az igazi fehér teák csak ezek, a vastag szőrmével védett fujiani, vagy anhui eredetű teák.
Valamelyik nem tea. Árvalányhaj és Yin Zhen fehér tea. Új tea születik
1391-ben a Ming udvar rendeletben rögzíti, hogy csak leveles teákat lehet adóként Yin zhen fehér tea befogadni.
A porrá őrölt tea eltűnt és helyét a leveles teák nagyszámú változata vette át. A következő párszáz év a termőterületek, mai szóval az eredet kialakulásával telt, ami termőterület és klón sajátos, mára elválaszthatatlanul összeforrt egységét jelenti. A Qing dinasztiából 1796-ban egy tudósítás úgy említi a fehér teát, mint a "chaicha," egy kevert, többszörösen keresztezett teaklón termését, ami abban is különbözött Kína többi zöld teájától, hogy a feldolgozásból minden enzimsemlegesítő hőeljárást kihagyta. A XIX. Század végére kialakultak a főbb fehér tea termő klónok és területek, ezek ma a következők: nagy fehér tea és ennek alfajai, a fujiani Nagy Fehér; a Zhenghe Nagy Fehér; Ezüst rügy (más néven ezüst tű), narcissus fehér. Ez nagyjából hasonló ahhoz, mintha furmint, vagy rizlingfajtákat soroltam volna fel. A termőterületek jól behatároltak és nagyon szűkek: elsősorban Fujianban a Ming folyótól északra Fuding járásban találhatóak, innen terjedtek tovább és fellelhetőek még ShuiJie és Zhenghe tartományokban. 1891-ben először intézményesült formában elindul a fehér barkával takart Ezüst Tű exportja, 1922-ben pedig elsősorban az amerikai piacra a Fehér Bazsarózsa, a Bai Mu Dan.
Ahogy a fehér magában foglalja az összes többi színt,a fehér tea is mindent megőriz a tea eredeti ízeiből, beleértve a termőföldet, levegőt, klímát; igen gazdag antioxidáns polifenolokban, fertőtlenítő, tonizáló kívül és belül alkalmazva egyaránt, jelentős a koffeintartalma. A legjobb fehér teák majd kicsattannak az élettől, több felöntésben egyre több, édes, kissé savanykás, muskotályos aromával ajándékozva meg minket.
Szűz lányok szedték és előtte nem ehettek hagymát
A legkevésbé feldolgozott fehér teák megmunkálása igen nagy befektetést igényel; az ültetvény eredetvédett, tehát meghatározott klónokból állhat, a szüret kora tavaszi; március végétől április közepéig terjed, mindenképpen megelőzve az esős évszakot. A hagyományos módszer szerint kizárólag a rügyekre és új hajtásokra korlátozódó, rendkívül aprólékos kézi szedés után a teát azonnal, nagyon rövid ideig, alacsony hőmérsékleten meggőzölik, és a napon szárítják. Máshol a gőz helyett szemvillanásnyi időre parázs fölé kerülhet. Mivel a fehér teák előállítása tulajdonképpen három fázisra szűkül, szedés, szárítás, szelektálás, az ültetvényen és a szárítás során történtek alapvető hatással vannak a tea minőségére.
Rózsaszín elszíneződés túl gyors, túl forró környezetben történt szárításra utal, a szürkés, fekete foltos fehér teák pedig a dalmata rokonai, nem pedig fehér teák, merthogy a foltok arra utalnak, a tea megfagyott, íze fanyar, kesernyés. A teakészítő teamester feladata és mestersége a szárítás különféle fázisainak egybehangolása, ami döntő hatással van a tea minőségére és fehérségére.
A fehér teák nem egyértelmű tónusúak, színűek és ízűek, minden érzékszervünket kis elhajlással és késéssel szólítják meg. Közös tulajdonságuk az édeskés, fanyarságtól mentes tisztaság, a fogak közé zárt törékenység. Fehér teát inni, intellektuális kaland, messze földre, régmúltba és elsősorban saját magunkba indított, hosszú, felfedezőút. Az első reakció mindig a kétségé lesz, amit csak nagy erőfeszítés és önmegtartóztatás után vált fel a mindent kisöprő, kitisztító, távoli, de markáns édesség szánkban felfedett zárványa.
Sir tea: megisszuk a tea barkáját
Legendárium
Egy tealegenda szerint a Yao ősi idejébent élt egy forróvérű asszony a Taimu-hegységben a mai Fujianban, ahol földműveléssel, kertészkedéssel foglalkozott. Az emberek Lanmunak (a füvesasszony, a füvek anyja) nevezték. Egy nap leborult a polc és széttörtek a tárolóedények a drága füvek és magvak mind szétszóródtak a környéken. Lanmut álmában egy tündér látogatta meg és azt súgta a fülébe: - menj és keresd meg azt a teát, amit ti emberk Da-Bai-nak (nagy fehérség) fogtok hívni, készíts belőle főzetet és add a beteg gyerekeknek. Lanmu így is tett és kisvártatva a környék erdeiben kutatva egy olyan fácskát talált, ami az ő elveszett gyógyító magjaiból kelt ki, s a környéken csakhamar minden gyermek meggyógyult....Amikor Yao császár értesült a történtekről, elrendelte, hogy a teát nevezzék ?Taimu? teának, ami azt jelenti: a herceg és a hercegnő tisztelt édesanyja. Azóta az emberek Taimu Nin Niannak hívják. Azóta a Da-Bait sokfelé szaporították és sok embernek okozott örömet.