Kamairi cha, a sütött japán zöld tea

Kama iri cha - a wokban sütött japán zöld tea

  A Kama-iri cha egy különleges típusú japán tea, ami a híres senchánál is patinásabb.

Ami válaszvonalat húz a kamairicha és az összes többi japán tea közé, az a feldolgozás módja, a japán teák túlnyomó többségének esetében gőzzel blokkolják a fermentációt, a kamairi cha elkészítéséhez a kínai módszert használják, a wokban való sütést.

Ez az a tea, amire a kyotói kereskedő és az Uji termelő azt mondja: "gyenge", amire a kínai azt mondja: "kínai", de azért mindketten kicsit féltékenyen tekintenek rá..

   Ez a tea még a sencha kor előtt, valamikor a XVI. sz. végén bukkant fel Japánban és az első tea volt, amit a nép is szabadon fogyaszthatott, szemben a chanoyu és a matcha elzárt, keveseknek fenntartott világával. A sencha XVIII. századi megjelenésével a kamairicha elvesztette vezető népi-tea jellegét és hanyatlásnak indult.

Ma egyöntetűen  kama-iri cha 釜 炒 り 茶 néven nevezzük, de a hivatalos neve kama-iri-sei-cha tamaryoku 釜 炒 り 製 玉 緑茶 (kama  a tea sütéséhez használt wok formájára vonatkozik), egyben megkülönbözteti a mushi-sei tamaryoku-chától 蒸 し 製 玉 緑茶.

Annak ellenére, hogy kínai-koreai módra sütött, mégsem azonos az íze a kínai zöldekkel, mert évszázadok alatt sok kis részletben távolodott el a kínai módszertől és természetesen a tea terroirja is teljesen más. Ha valamihez hasonlítani kell, akkor inkább a koreai zöld teákat említenénk, csak azt kevesen kóstolták még.

Ritkán kama-gurinak is nevezik 釜 ぐ り.  A kama-iri cha olivazöld, sápadt leveleivel hétköznapi teának tűnik. Felmelegített kannában finom pirított karaktere mellett ezer virág bomlik ki. Öntete világos  zöldessárga, áttetsző. A tea íze könnyed, pirított, frissítő, és édes. A tea nevéből származó kama-ka '(釜 香) a kama-iri cha jelegzetes illatára vonatkozik, de ezt könnyű a pirított illatra szűkíteni, ám itt kezdődik a lényeg. A kamairicha mindent összevéve először meglepő, főleg azért mert japán teától nem várunk ilyen karaktert. Ez kielégít és elszórakoztat, aztán lerakjuk a kannát. Eltelik egy nap, két nap, még egy hét.  Mit igyunk?  Ilyenkor jön el a kamairicha ideje. Ugyanis azt fogjuk gondolni, hogy kamairi chát.  Se nem japán, se nem kínai teát, hanem kamairichát. A kamairicha észrevétlenül lopdzik be a teaszobánkba és ott is marad és megjelenik minden unott, fáradt, pillanatban, amikor vissza kell lépnünk, vagy új szintre kell ugornunk. A kamairicha zseniális.

    Ez a tea délről jön, Kyushu szigetéről, bővebben itt írtunk erről a tea vidékről. >>>>

Sütött teákat három helyen gyártanak.  Ureshino (Saga ) csillaga áll a legmagasabban, de az elmúlt tizenöt évben Miyazaki prefektúra, különösen Takachiho Gokase hegyei adják a legjobb kamairichát.

Ezt követi Kumamoto sütött teája. Az említett  három terület nem csak földrajzi adottságaiban különbözik.

Az Ureshino 嬉 野 módszer, amit  Sagában és Nagaszakiban követnek, az ún Aoyanagi 青 柳, azaz olyan wokot használnak, amit a puerh készítésből ismerhetünk, ami „beépített” és enyhén megdöntött. Kumamoto és Miyazaki teaműhelyeiben a beépített wok  vízszintes.

A kama-iri cha gyártása

   Mindenhol azt mondják, ez kínai típusú sütött tea, első kóstolásra néhányan longjinget emlegetnek, de ez nagyon kezdetleges hasonlat és a gyártás részfolyamatainak megfigyelésekor derül ki, hogy nagyon is van különbség.

A gyártás kezdetén a teát gépi sütéssel (iriha-ki 入 り 葉 機) , 300-350 ° C-on sütik. Ez sokkal sokkal magasabb hőmérséklet, mint a kínai teák esetében. Az elsődleges sütés döntő befolyással van a kész tea karakterére és minőségére. Ezt két további, alacsonyabb hőfokon történő sütés követi. 

Mondhatnánk, hogy a gépi sütés rosszabb, mint a kínai kézi, de a japánok, koreaiak mostmár évtizede eredmébyesen gépesítenek, a gyártás minden mozzanatát felügyelik és nem érzem a minőség romlását, sőt.  A gépi sütés magasabb hőfok alkalmazását is lehetővé teszi, ami viszont az intenzív sodrásnak is több teret enged. Itt látszik a legjobban, hogy bár kínai módra sütött teákról beszélünk, nagyon messze esett már a tealevél attól a bizonyos almafától.

A gyártásban ezt intenzív sodrás követi, amit kézzel és géppel is végeznek. A kézi direkt sütés-sodrás a tradicionális mód, ami finomabb ízt érzékenyebb kontrollt jelent

Ezután már csak a gépi szárítás marad hátra shime-iri-ki 締 め 炒 り 機.

A szárítás egyben egy utolsó sütési fázis és hűtés is az ezt megelőző sütésekhez képest.

A gépi szárítás neve a Kanso-ki 乾燥 機.

A kamairicha gyártásában kis részletekben nagyon sok különbség lehet az egyes gyártók között. Ma igyekeznek zöldebb irányba menni, ezért a nagyon zöld umamival telt kamairicha inkább gyanakvást, mint szimpátiát kelt. Nincsenek standardizált gyártási módszerek, nincs egységes recept, csak szenvedély, vad elhajlások és magunk megmutatása.

A kamairicha legfőbb erénye, hogy a senchával és a kínai zöldekkel egy rajtvonalról indul, szürke eminánciásként, az esélytelenek nyugalmával  és végül mindig győz. Tucatnyi  kamairichánkból itt választhat >>>>

Itt egy kis bemutató arról, hogyan kell kamairichát sütni.  Japán gázpalackok vigyázz!!