A puerh tea fajtája

Camellia sinensis

 Bár a teaológiában a tea osztályozásával, alfajaival és eredetével kapcsolatban megjelent spekulációk száma végtelen, a kérdés, hogy a tea hányféle, már régóta eldöntött. A tea, legyen kenyai, fujiani, indiai, japán, török, vagy Jáván termesztett, rendszertanilag egyetlenegy faj.

A tea örökzöld, a kaméliák rendjébe tartozó növény, mely szubtrópusi őserdőben őshonos, és fává nő. Faként tekintélyes kort, több ezer évet érhet meg. Kétségtelen tény ma már, hogy a tea őshazája valahol Lincangban és Xishuangbanna őserdejeiben van. Ezek a területek a botanika hajnalán nem voltak az érdeklődés középpontjában, sőt ma is szolgálnak meglepetésekkel.

Az általunk ismert teát az első nyugati botanikusként 1712-ben Kaempfer foglalta rendszerbe, ő még Thea japonense néven. 50 évvel később Carl von Linne, alias Linnaeus a "Species Plantarum"-ban leírt minden akkoriban ismert növényt. Abban az időben a teának két elfogadott nemzetsége volt: a Thea és a Camellia. Thea sinensis a kínai teát adó növényre, míg a Camellia japonica és a Camellia sassanqua a nemzetség másik két ágára. A nagyobb zavar kedvéért 1762 Linneaus hozzáadta a rendszerhez a Thea viridis-t, mint a zöld tea növényét, valamint a Thea bohea-t a fekete tea megfelelőjeként. A bohea aztán szép karriert futott be a költészetben és festészetben, mára pedig megszűnt létezni. 1959-ben évszázados botanikai vita után a Nemzetközi Botanikai Nevezéktan Kódexében O. Kuntze nyomán (1881) Camellia sinensis (L.)-ként regisztrálta a tea növényét az L betűvel emlékezve Linnére.

Bár a gordiuszi csomót elvágták, sem a botanikusok, sem a történészek nem tértek nyugovóra, az alafajokat illetően ahány publikáció, annyiféleképpen nevezték a teát. A leginkább népszerű változatban továbbra is háromféle teáról beszélnek (assamica, sinensis és cambo), de máig nem tisztázott, hogy tulajdonképpen külön fajról, alfajról, vagy egyszerű variánsról van-e szó. A kaméliák rendszertana a DNS vizsgálatok korában sem nyugodt terület, ma legalább három fő nézet mentén igyekeznek rendet kovácsolni a dzsungelben, ami a legutóbbi időkig is új kérdéseket vetett fel. Ma úgy gondoljuk, csak a vadon növő teák biológiai jellegzetességei alapján legalább 5 alfajról lehet beszélni, míg az ember által létrehozott variánsok száma csak Yunnanban meghaladja a kétszázat. A kaméliák kibogozhatatlan erdejében folyó vita valószínűleg éppolyan örökzöld marad, mint maguk a kaméliák. A yunnani őserdei teák egyik legkülönösebb fajtájáról, a bíborlevelű teáról is ejtünk pár szót.