Vissza a teajövőbe
Egy Dél-Angliában található birtokon, amelynek tulajdonosai mellesleg annak az arisztokrata családnak a leszármazottai, amelyek nevet adott az Earl Greynek, megfordulni látszik a történelem.
 |
| Evelyn Boscawen és felesége, Katharine, otthonukban, a Tregothnan Birtokon Truro közelében Cornwallban 2013 januárjában. A Tregothnan birtok mindig is teatermelő birtok volt, amely teáit olyan hagyományos teaexportáló országokban is értékesítette, mint Kína és India. A birtokot a XIX. századi miniszterelnök Charles Grey egyik utódjától örökölték, akiről a történelmi Earl Grey tea a nevét kapta. (Stefan Wermuth/Reuters |
| Derűvel és szelíd iróniával gondolok azokra a fórumokra és hozzászólásokra, amelyek a tea itthoni termesztésének lehetőségeit taglalják, vagy a tea balkonon való termesztéséről értekeznek. A kontinentális klíma és a szedhető mennyiség mindkettőt kizárja, ennek ellenére időről-időre komoly, ezzel kapcsolatos felvetések hangzanak el. Ez nem jelenti azt, hogy a tea ne lenne jelen Európában. Komoly teatermelés folyik az Azori-szigeteken, bemutató, hobby teakert van Toscanában több helyen is, kereskedelmi célú Szicíliában (ez utóbbit hamarosan bemutatjuk) és itt van a legmeglepőbb, teát termelnek az angolok; nem maguknak, hanem a világpiacra, ott is, ha lehet, Kínába és Indiába. Vissza a feladónak, vagy még inkább vissza a jövőbe, amikor a mezőgazdasági termelés örömét újra feltaláló Európa az olcsóbbá vált munkáskézzel kiegészítve (hol is vannak a kivívott munkajogok), házilag készített termékekekkel örvendezteti meg a világot? Itthon állítólag ez a feltámadás receptje, csak még a világ nem tud róla. Ettől függetlenül dicséretes, ha valaki rendben tartja a birtokát, bóklászik a földjén, megtermeli saját termékeit és nem pedig a Spar zöldség ikonjait nyomogatja. Mindezt annak ellenére, hogy jól tudjuk, nem éri meg. |
 |
| Egy Dél-Angliában található birtokon, amelynek tulajdonosai mellesleg annak az arisztokrata családnak a leszármazottai, amelyek nevet adott az Earl Greynek, megfordulni látszik a történelem. A Tregothnan birtok Délnyugat-Angliában Cornwall megyében 2005 óta termeszt Camellia sinensist és gyárt teát — most már valóban kereskedelmi méretben — olyannyira, hogy tavaly összesen 10 tonna teát és egyéb gyógynövényt szállított a nagykereskedőknek. A Tregothnanok, Evelyn és Katharine Boscawen most saját ízesítéseikkel, köztük earl grey és más ízesített teákkal a kínai és indiai piacon is megjelentek. A birtok terveiben 2013-ra 3,14 millió dollárnyi eladás szerepel, ami a kései Tregothnanoknak sok, vagy legalábbis elegendő lehet, de a piacot biztosan nem fogja megrengetni, trendeket sem fog elindítani, kis jó indulattal egy cseppnek azért nevezhető a világ teatengerében. |
 |
|
Érdekességképpen eddig is előfordult. Az, hogy most a többi herba termék között számottevő, pontosabban észlelhető mennyiségben megjelenik, jelzésértékű. Önmagában a tea termelése, annak nagy kézimunka igényével még a hanyatlónak gondolt Nyugat munkaerőpiaci viszonyai között is értelmetlen. Ha csak a tea termelés és feldolgozás összes költségét vennénk számba, egészen biztosan kedvezőtlen számot kapnánk a piacon kínált kommersz fekete teák árához képest. Ezt még az "eredeti angol tea" kuriózumának árfelhajtó hatása sem kompenzálja. A hagyományos herbatermékekkel kiegészítve viszont az előállítható tea mennyisége megsokszorozható, a költségek is jelentősen csökkenthetőek, a kuriózum pedig mindenképpen megmarad, ott virít a reklámokban és a csomagoláson. Gondolják csak el, amint az eredeti angol earl grey megjelenik Guangzhou, vagy Shanghaj luxusüzleteiben. Nagyon is van értelme Charles Dickens hazájában szorgos európai kezeknek tealeveleket csipegetni, sodorni és ízesíteni. |
 |
