Tea szótár

 A teának nincs kialakult, az új kulturális élményeket lefedő  magyar terminológiája.  Nem kell megijedni, az angolnak és a németnek sincs.

 A gyarmati területfoglaló harc győzteseként és saját irdatlan méretű üzleti játékuk eredményeként az angolok alkothatták meg a tea szakma terminológiáját. Ez elérhető és megtanulható, jobbára ezt használja minden ortodox teával foglalkozó szakember Amerikától Malajziáig. Alig használatos ellenben és nem is szenvednek a hiányától Kínában, Koreában, Japánban.  Az emberiség nagyobbik feléről van szó. A Távol-Kelet nagy teakultúrái saját nyelvjátékot használnak és most eljött az idő. hogy mi is megtanuljuk.  De miért, ha amúgy nem tudunk kínaiul?

Új kor, régi nyelv

Miért ne tanulhatnánk meg  inkább azt, hogy tarry, vagy alkothatnánk rá magyar szót, ahelyett, hogy az esetleg tényleg nagyon távoli keleti írásjeleket böngésszük?

Ennek két fontos oka van.

Az angol terminológia célja, hogy a nyugati ízlésben meghonosodott elérendő ízeket és kerülendő hibákat meghatározza. Ezen túl minden földrajzi, formai, stb terminológia mellékes és csak elnagyoltan alkalmazható ráadásul az eredeti alakjában alig felismerhető, elangolosított, általában kantoni piaci árusok csálé dialektusával szennyezett kínai szavakkal. Ők pedig alku közben disznópörcöt rágnak és amúgy sem érteni semmit abból, amit mondanak. De a lényeg, hogy ez az angol ízlés – túl azon, hogy megfelel-e nekünk, vagy sem – nem alkalmas a teák új, szélesebb, nyitottabb befogadásához.
Amúgy pedig ez az angol ízlés tényleg nem felel meg nekünk.
Az új nyelvjáték szükségességének másik oka, hogy  vége van a nagy kornak, amikor a nyugat rendelte alá vágyainak az emberiség nagyobbik felét, nem kunszt és nem ciki, hanem szükséges és hasznos megtanulni pár szót, pár elemet az új rend kultúrájából.  Talán még jól is jön egyszer.

Mit érzünk?

Amikor teát iszunk, szerencsés esetben megmutatják, hogy mi az, amit inni fogunk, még a nevét is elárulják. (Japánban nem illő és nem szokás csak a végén).  Alkalmunk nyílik megvizsgálni a levelet, megszagolhatjuk, lényeges benyomást szerzünk az aromájáról a felmelegített teáskannában.  Még semmi sem történt, mégis egy rakás dolgot tudunk.

Akkor most mit mondjunk?  Hogy olyan, mint a mézeskalács?

A nyelvjáték (amelynek részeseivé lettünk) lényege, hogy  egy teljesen új kultúra szokásait, toposzait, hibáit kell elsajátítanunk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy angolul is most zajlik ez a folyamat – lásd ezt az úttörő munkát részletesen  itt.
A terminusok természetszerűleg mindig kínai eredetűek. Minden innen jön.  Az is világos, hogy a most következő, ízleléssel, felismeréssel kapcsolatos terminológia főleg a kínai teára vonatkozik.  A kínai teán belül ortodox terminológiát használnak a tört és klasszikus export fekete és zöld teákra, ezek mindösszesen  a Quimen, a Chun Mee, Gunpowder. Minden másra ott a kínai nyelv. Egy egy kifejezés tucatnyi jelentéssel is bírhat. Egy-egy jelentés olyan tág körben értelmezhető, hogy végül akár a szúk jelentés ellentéte is lehet.

Az alapok:

Xiang(hszián) 香 illat

Ezt a szót biztosan ismeri még a kezdő teázó is, mert rengeteg tea nevében is szerpel.  

Nai Xiang 奶香   (tejes illat)

De vigyázat, a xiang valójában a teljes élményt, és stílust is jelent a tea esetében, így végül ízt is jelent.  

Az illat a tea esetében az ízlelés különféle fázisaiban is megjelenik Illata, aromája van

• a száraz levélnek   (amit nálunk még mindig teafűnek hívnak)
• a forró kannába töltött száraz levélnek
• a nedves leszűrt forró levélnek
• a meleg friss öntetnek
• a hideg öntetnek
• az ivás utáni üres teáscsészének

A kínai teán belül egész Xiang birodalmak alakultak ki, gondoljunk csak a száznál is több főnix tea ízre.

Ezt mind megszagoljuk és jelentős információhoz jutunk belőle.

és akkor azt mondjuk:

• Guo  Xiang 果香 (guo hszián) Gyümölcsös aroma
• Hua Xiang 花香 (huá hszián) virágos aroma
• Qing Xiang  清香   (Csing hszián) Tiszta illat  zöld teánál ez az az illat, amire a magyar azt mondja, hogy frissen kaszált fű, ugye halloták már? Mostantól azt kell mondani Qing Xiang.  Ugyanezt mondjuk a tajvani zöld oolongok friss illatára.
• Nong  Yu 浓郁  (nong jü)  erős illat, mert Nong Cha   erős, sűrű  tea 浓茶.

 Ha egy tea kiegyensúlyozott finom, természetes, nem túl illatos, akkor azt mondjuk elképedten , de mégis derűsen:

• Chun  Zheng = 纯正  (csun dzsen)  tiszta, finom, eredeti;
• Ri Shai = 日晒   (ri sái) Napon szárított illat
• Jiao Huo Xiang = 焦火香  pirított illat. Erősen pörkölt teáknál mondjuk, ilyen tipikusan a japán hojicha, illetve a pörkölt oolong teák, Wuyi És Főnix oolongok.
• Di  Yu Xiang = 低玉 香   Enyhe illat – kevés erő, nem fanyar
• Yan Wei = 烟味  Füstös illat a tea legtöbbször hibás gyártásának jele
• Jiao Wei = 焦味 Égetett illat
• Jiao Tang Wei    égetett cukor
• Chen Wei  = 陈味 (csen vej)  érlelt illat  de mondjuk akkor is, amikor egy tea elöregedett, nem friss.  Az igazi érlelt öreg tea illata a
• Lao Huo Xiang    老香

Ezeket a kifejezéseket természetesen lehet és könnyű is a magyar jelzőkkel helyettesíteni.

Nem így a most következőeket.

A Tea teste -A Tea Íze

Wei  味  -  íz

A sokféle illatozás átvezet bennünket a tea ízlelésébe
A tea izgatja, támadja az ízlelőbimbóinkat, nyelvünket, szájpadlásunkat,
Itt jönnek azok a terminusok, amiket feltétlenül érdemes megjegyeznünk, ha beszélni akarunk „teául”

Chun 醇 , vagy zhen 珍  gazdag
ezek a kifejezések magát az ízlelést is jelölik.

Gan 甘 Édes

A gan az íz előszele, az illat, a frissesség, ami átszalad a szánkon és az orrunkon, mileőtt lecsap az íz. A gan édes, mentás frissesség, a hűs érzet, amikor összeszorított ajkaink között beszívjuk a levegőt. Magyarul csak azt mondanánk illat, de ez a szájban érzett illat!

Ezt követi a Hui Gan  (huj gán) 回感

ez a kifejezés általánosságban az utóíz, ugyanarra mutat, mint a borok, kávék, csokoládék ízlelésekor keresett utóíz.

Tea kontextusban a (huj gan) 回甘  kellemes érzet, szó szerint visszatérő édességet jelent.

De tudja ezt minden kínai teát kötelezően szürcsölő tudor, hogy a tea illata részben a szürcsöléskor szabadul fel a szájpadlásra és az orrba és a lenyelés után csap vissza, mintha csak elköszönne.  Ez a hui gan.  Már maga a tény, ha egy tea esetében huiganról beszélünk, dicséret, de aztán lehet jellemezni is.  Társaságban nyugodtan mondhatjuk, hogy a hui gan finom, nem tolakodó, de kitartó. Ebben az esetben az utóíz, vagy az illat már nem megfelelő kifejezés.

Az utóízhez három további finomabb érzetet leíró kifejezés társul:

• Hui Tian (huj tyién)= 回甜  kifejezetten édes, kevéssé komplex utóíz
• Hui Xiang  (huj hszián) = 回香 ez az igazi alul, felül, mindenhol érezhető íz, az öntet érzékelés és lenyelése után tovább zengő utóíz a szánkban.
• Sheng  Jin (shöng csin) = 生津 nyers, friss íz.  A nyáltermelést fokozó, kifinomult, vajas íz. A tea főleg vízből van ugye, mégis szárít, de vannak olyan teák, amelyek különös módon nedvességérzetet okoznak az ajkakon. Ez a különös, örömteli érzet a Sheng jin.   Ez ugye nem olyan egyszerű kifejezés, de magyarul sem lenne könnyű mást kitalálni.

Szintén az ízleléshez kapcsolódó jelzők, kifejezések:

• Run Hua 润滑  Finom, olajos, az asztringens ellenkezője
• Gong Fu 功夫 teljes íz

Ezen kívül az íz lehet

• Xian Shuang = 鲜爽  frissítő;
• Yun Wei  韵味  utóíz;
• Chun Hou = 醇厚 gazdag, kövér, testes;
• Ku Se 苦涩  keserű

Mindez együtt adja a tea stílusát, karakterét, amit a nagyon sajátos

• Cha Yun (csá jüin) = 茶韵  Tea rím  -  egy tea karaktere kifejezéssel jelölünk.