Kosár
Az Ön kosara üres

Teaház a Boldog Elefánthoz

Egyszerű, nem hangzatos feliratok, kommersz hamburgi teaeszközök közé beolvadó különlegesebb darabok, teatartók, a vendégek előtt a vegyesnél is vegyesebb készletek, de csendes meleg derű ül mindenen.

 
Ha áthaladsz Rajkánál a valamikor volt határon (de jó érzés) és behatolsz Pozsonyba, jól ismerve annak történelmét, az első villanást, otthonhoz, itthonhoz képest az igazi kontrasztot az egyszerűség és a tisztaság jelenti. Óvakodni szeretnénk a túlságosan általánosító megjegyzésektől, esetleges leegyszerűsítésektől, de a legmélyebb benyomást Szlovákia derűje, fölösleges cicomáktól való távolságtartása teszi ránk. Biztosan más útvonalon járnak, de jóval kevesebb kacsalábon forgó, valahonnan másolt, valamilyen stílusú, elsősorban kifelé építkező villát,lakást, kirakatot látunk, az értelmetlenül erős és csicsás terepjárókból és luxusautókból is mintha kevesebb lenne errefelé. De a legkínosabb különbség a tisztaság. Lehet, hogy fújt a szél, vagy túl hideg volt, de se kosz, se bűz.
A főúton befelé haladva a Grassalkovich kastély után nem sokkal jobbra bevillan egy cégtábla – cajovna – teázó, megállunk. A feliratot elefánt öblösíti, boldognak is hirdeti a név, elég gyanús… Bent még gyanúsabb minden, a design – gyakorlatilag hiányzik. Olcsó, festéknélküli színes máz a falakon, ugyanúgy, mint jónéhány otthoni vendéglátóhelyen, kis szobák, kis ajtók, dobogó és szemüveget levetni kényszerítő pára. Kint a tundrabugyit is kibélelő, jeges, hideg szél.
 
 
Egyszerű, nem hangzatos feliratok, kommersz hamburgi teaeszközök közé beolvadó különlegesebb darabok, teatartók, a vendégek előtt a vegyesnél is vegyesebb készletek, de csendes meleg derű ül mindenen. Jobbra két szlovák fiatal entellektüel keresztbevetett lábakkal vitatja meg a világ állását, előttünk lányok vihognak, gyömbérteát iszunk. A polcokon komoly teák is feltűnnek, de ezek is szerényen, csak úgy...
- Végre élőben láthatom a szlovák zászlót – lelkendezik Máté fiunk, legkisebb közös többszörösünk és eldúdolja a szlovák himnusz első taktusait is, sőt negyedikes létére megemlíti, hogy valamilyen "fickó" itt most a miniszterek elnöke, a vezér. A teaházat Milica és Józsi vezetik, mindketten nagy tea ismerettel, főleg kínai zöldben és wulongokban utaznak, de inkább zöldben. Nagyon jó az ízlésük. Már régóta feltűnt, mennyire alapos és a magyartól alapvetően eltérő a környező országok teaismerete. Egyszerű emberek is képesek jó és rossz teák világos megkülönböztetésére, amire itthon sokszor csak alaposabb ismerkedés, képzés után jön el az idő. Elsősorban szláv területen ez az ismeret mintha az emberek vérében lenne, különös tekintettel zöld és klasszikus fekete teákra.
 
 

De ne redukáljunk, általánosítsunk, szlávozzunk, magyarozzunk. Itt bent a Boldog Elefántban, kis helyen, miközben két lány elbűvölően játszik, mások komolyan beszélgetnek nyilvánvaló a feszültség a teaház gazdáinak tudása és a bemutatott tea világ között. A helyet megörökölték, de már mutatják is az új, az „igazi” teaház helyét, egy lakótelep diákok által is látogatott, fáktól árnyas utcáján. Megmarad az elefánt is köszönhetően a kisvállalkozást ösztönző adójogszabályoknak és elsősorban a nyitott, befogadó teaszemléletnek, "nem zárunk ki senkit". Lesz komoly teaház és lesz vidám teaház. Mindeközben Pozsonyban tucatnál több teaház és teázó létezik, de erősen kezd elválni a hamburgi létől az igazi tea, sőt itt már a Dobrá Cajovna is „ciki”. Pár sarokkal arrébb megnézzük a házaspár teaboltját, egy modern ház alagsorában, tiszta, átlátható kereskedés, magyar fülnek lehetetlen nyitvatartási szokásokkal. Pénteken zárva, délutánonként nyitva és mégis. A hely megy, nagyon is megy, inkább a fiatalkori gyors növekedés okoz gondokat. Kínai gong fu cha eszközök a legkülönfélébb minőségben, teák, néhány üde különlegesség, mindenütt pontosság, tisztaság.

Mindenki azt tud eladni, amit igazán magáénak érez, a puerh talán kicsit még otthontalan itt, de elsősorban azért, mert az elefánt stílusa elutasít minden otromba, túl erős, túlhúzott ízt, az érlelt teákhoz pedig még hosszabb út vezet.

Nem teaoldalra való megjegyzés, de elképesztő, tapintható a különbség mentalitásban, életvitelben és még nagyobb az ún. vállalkozói környezetben. Reméljük előbb-utóbb nálunk is előfordul majd, hogy a munkára fordítandó energia és a tőke nagy részét nem az adminisztráció, az állam, a bürokrácia és az önkormányzat kérő és parancsoló keze vonja majd el.

Milicáékkal elköltött teák és teákról való közös beszélgetések, kóstolások után nem nehéz megjósolni; a boldog elefánt a legszebb jövő előtt álló teaüzlet közel, s távol, Kelet-Közép-Európában.

Internetes oldal itt