Blog - Maminti teaház



Tündérkert
Akármikor erre járok, mindig furcsa bizsergő izgalom tölt el. Balról a Zemplén, jobbra a Bodrog tengerként elhúzódó ártere, szemembe repült a korom, amikor szüretre hozott bennünket a vonat. Minden városban ott dohog a múlt céhes, iparos, bimbózó polgári emlékezete. Kicsit messzebb, Kárpátalján már egzotikus, oroszosos, dácsás ez a rombadőlt elegancia. Itt a Rákóczi vár kecsessége, Tokaj központja ma abszurd látvány, csipkerózsikaálmát alvó szép, nemes vidék. Azt hiszitek minden a bor miatt van, pedig nem. A bor is csak része ennek a nagyparaszti-iparos kultúrának. Miskolcon apám egy huszita pincét bérelt, ott kellett neki a hordókat mosnom, hordani a szőlőt, meg a cukrot, mert az is kellett bele. Ott is ezek a megfakult nemesi vonalak fogadtak a tornácon, a pince fordulóiban a kilépkedett lépcsőkön. Én mindig úgy éreztem, ez a tájszólás nélküli, magyar nyelv, az idegen vonásoktól mentes, polgári arcok vidéke. Könnyű volt nekem, errefelé születtem én is. Azt sose hittem, ma már tudom, hogy a pincefordulókban gyökerezik a teaműveltségem, a tea iránti vonzódásom. A teaházban időről-időre felbukkannak borászok, hogy mást ne mondjak, a legnagyobbak. Kell nekik a tea. Sose jutunk közös nevezőre, talán túlságosan is analitikusak, a tea egyszerre a cserek visszhangja, tehát gasztronómiai elemzés tárgya, ugyanakkor egyfajta tisztálkodóeszköz is nekik. A nagy borászok szinte kivétel nélkül teaszeretők de egyikük sem teaművelő. Csak kell valamilyen és kész. Ez az elátkozott vidék pedig az ország legnagyobb kincse, a legkevesebb támogatással, az itt élők önmaguk erejéből élő emberek tiszta tekintettel. -Nem történik itt semmi ? legyintenek, ha a sorsuk felől érdeklődsz és többek között ez ennek a földnek a szerencséje.



Ha a sárospataki várat akarod megtalálni, ne keress táblákat, mert azok nincsenek. Amikor eléred a várat határoló kerítést, a krumplifőzeléket áruló volt Borostyán vendéglő udvarában, tehát jobbra találod a Rákóczi pincét. De te most nem a pincébe akarsz menni. A rögös műemlék ház előtt zászló lebegi szét a hírt, hogy a bor birodalmának közepén teaház vár. Ugyanilyen őrültség volt, amikor megnyílt az Ős Kaján. De ez? Teát a bor mellé? Jónéhány évvel ezelőtt a Vinitaly egyik szekciójában bemutatkoztak az ún. vini di meditazione, azaz a meditációs borok. A közkeletű vélekedés szerint a meditáció egyfajta révedés, álommal vegyes álmélkodás. Erre valóban megfelelő egy szikár literes üvegben árult Sauternes, Passito di Pantelleria, vagy Vinsanto, ahogy cuppog benne a mandulás sütemény. Egy jó tokaji valóban elringat, (és tegyük hozzá, nem ébresztenek fejfájással szabadon rakoncátlankodó élesztői.) De hát a meditáció éppenhogy nem erről szól. A meditáció azt jelenti, hogy vízhordás és az önellátás mindennapi teendői közt, imádságok után, naponta ötször egy órát azzal töltünk, hogy megtaláljuk a világ köldökét magunkban. Hogy teljesen tisztában legyünk létünkkel és önmagunkkal. Hogy semmi se zavarja világban benne létünk bizsergését, hullámait. Ehhez pedig tiszta, a lehető legtisztább tudat kell. Ahhoz pedig hozzásegíthet a tea. A meditációs borok földjén teaház nyílik olyan teamesterekkel, akik igazán művelik a teát. Gyakorolják, megismerik, naponta művelik nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel. Nekem nincs reklámszerződésem, nem írok elemzéseket trendi éttermekről, nem ér messze a hangom. Akik teát vesztek magatokhoz, tudjátok meg, hogy Sárospatakon járt egy kicsi zöld tündér és egy nagyon szépen megalkotott, takaros helyet hagyott maga után. Ha elrévedtek Tarcal és Patak között valamelyik meditációs bortól, ugorjatok be egy igazi teára, csak úgy, hogy tisztában lehessetek önmagatokkal. A honlap itt: http://maminti.hu

Maminti teaház

Tündérkert

A honlap itt: http://maminti.hu