Nice tea

Nice egy nice city, amit mi leginkább Nizza néven ismerünk. Ez itt a francia riviéra központja, a monacói hercegség szomszédja, a mediterrán  - angol stílusú nyaralás esszenciája.  A város alapvetően olyan, mintha Bécsnek tengerpartja lenne, és a bécsieknek megtiltanák, hogy gyönyörű nyelvüket beszéljék. Fiatalos, cool városfenntartási ötletek, modern művészet a köztereken, minden felújított, remekül működik és minden nagyon tiszta.

De ez mégiscsak egy nagyváros, kétszer beleférne Debrecen, és nemcsak a látszatból él.  Van itt légi és űrkutatási központ és ehhez kapcsolódó termelési egységek, és persze egy sor high tech iparág, na meg nem utolsósorban turizmus, nem is akármilyen. A tengerparti plázson a kávézókon kívül bicikli és futósétány van, esténként zenélnek és jógaórákat tartanak vállalkozó kedvű egyének. A bevándorlók nagy sebességgel igyekeznek beilleszkedni és megfelelni, amúgy tényleg van itt mindenféle nemzet mindenféle tagja, sokuk már sokadik generációs, a vietnámi nagypapa a háború után került ide és a külső jegyeken kívül nem sok vietnami maradt benne. 

Én természetesen a tea mentén kerültem ide egy tanítványom révén, aki bevitt egy kifejezetten nagyvárosi klubba, a Les Satellites-be, ami egy úgynevezett COOWORKING irodaba város szívében. A meglehetősen nagy költségekkel járó fenntartást a helyet üzemeltető srác szülei állják, de  a  helynek üzleti alapon kell működnie. A szatellit látszólag egy bérleti alapon működő iroda, ahol kaphatsz egy asztalt, internetet, mosdót és semmi mást. Valójában azonban teljesen másról szól a dolog.  A szatellit ugyanis egy közösség, ahova te is tartozhatsz. Persze pénzbe is kerülnek a dolgok; a klubtagság 40 EUR, a korlátlan bérlet, aminek birtokában bármikor bejöhetsz, havi 400 EUR.  De ez mégsem így van. Elmagyarázom.

A tanítványom, aki teával foglalkozik például engedélyt kért a helyet vezető fejtől, hogy készíthetne-e itt néha csak úgy, kötöttségektől mentesen teát. Ezután körbeadott egy névjegyet, amin az volt, hogy ekkor és ekkor teát készítek nektek. Persze senki sem figyelt rá.   Ezután elkezdett teát készíteni, egyszer, kétszer, háromszor, egy hét múlva még egyszer és így tovább.  Egyre többen álltak fel az asztaluk mellől és pár hét után már ők hívták fel, mikor jön végre teát készíteni. A teáért semmit sem fizetnek. Most, amikor jöttem már egész kis csapat verődött össze, az irodából és az utcáról is. Mire jó ez az egész? A cooworking lényege az, hogy cserélsz, kicseréled azt, amid van a másokéval. Főleg energiát, tudást, és szeretetet. A teljesen nemzetközi csapat, főleg 25-35 éves fiatalokból áll, akik a legkülönfélébb dolgokkal foglalkoznak. Van aki webes eladással, applikációkkal, mások video szerkesztéssel, stb.  Csupa olyan tevékenység, amit otthon is végezhetnének. Csakhogy közösségben a dolgok más színt kapnak és másképp alakuinak.  Bejön valaki, váltotok pár szót és egyszer csak különös ötletet kapsz az éppen zajló munkádhoz.  Elakadsz valamiben és megkérdezed mások véleményét, kitágul a horizont. Az egyik bemutatkozó levelemhez egy videóra van szükségem, itt van Justine, azt mondja megcsinálja nekem olcsón, végül megcsinálja ingyen és lám a video olyan jól sikerült, hogy pár héttel később Justine három megrendelést kap olyanoktól, akik az én videómat látták... stb.  A végén mindannyian dolgozunk, de valójában valami másért vagyunk itt  - önmagunkért és a közösségért.  Mellesleg mindenki keres pénzt is.  Ha egyszer máshova visz az élet, akkor pedig legalább elmondhatom, hogy az voltam, aki voltam.  ÉN – és mi egyszerre.

Nizza főterén van egy szoborcsoport. Hatalmas, magas inox acéloszlopok tetején meztelen férfialakok ülnek, térdepelnek egymással szemben és minden égtáj felé néznek.  Este kivilágítva mindenféle színekben, mert átlátszóak. A szoborcsoport a monumentális ember és embertöredék szobrairól elhíresült Jaume Plensa spanyol szobrász alkotása, a címe: beszélgetés. Én valahogy jobban szeretem ezt, mint a nálunk manapság oly sokat hangoztatott összefogást.  Azt mindig egy olyan fél kezdeményezi, akinek a hatalma már így is messze túlnyúlik feletted. 

Merci beaucoup!