Kosár
Az Ön kosara üres

Olimpiai szám lesz a chanoyu

2020-ban újra Olimpiát rendeznek Tokióban, én csak onnan vettem ezt észre, hogy eljutott hozzám Fujimori legújabb interjúja, amiben a központi Olimpiai Stadion mellé ámodott teaházáról beszél.

Teaház terv Olimpiára

"Teaház 2020" Vázlat (Tokió Művészeti Tanácsa és Történeti és Kulturális Alapítványa)

 

 2020-ban újra Olimpiát rendeznek Tokióban, én csak onnan vettem ezt észre, hogy eljutott hozzám Fujimori legújabb interjúja, amiben a központi Olimpiai Stadion mellé ámodott teaházáról beszél. Alig fél év múlva elkezddődnek a 2020-as Tokiói Olimpiai és Paralimpiai Játékok. Az Olimpiát kiegészítendő számos kulturális programra kerül sor. A rendező szervek egy sor eseményt szerveznek Tokyo Tokyo FESTIVAL címmel, aminek programját nyílt pályázaton választották ki 2436 jelentkező közül. Az egyik program neve Pavilion Tokyo 2020 lesz, amire hét nemzetközi hírű japán építészt és művészt hívtak meg, hogy egy 3 km sugarú körben egy-egy kis épületet építsenek fel.  A programot a Kengo Kuma által elnökölt Végrehajtó Bizottság szervezi a Watari Kortárs Művészeti Múzeum vezetésével. 

 A múzeum igazgatója Etsuko Watari azt monddta a programról: Nem szeretnénk különösebben építészek karrierjére figyelni. Olyan művészeket szeretnénk meghívni, akik egyedi megközelítésük révén mind a program nehézségeiben, mind a program által nyújtott lehetőségekben részesülni szeretnének.   A város területén véletlenszerűen szétszórva pavilonokat fogunk elhelyezni és minden résztvevő a művészeti munkáján keresztül fejezheti ki a városhoz fűződő kapcsolatát. A pavilonok június 6-tól szeptember 3-ig lesznek nyitva. Az alábbiakban Tenorobu Fujimorival beszélgetünk, aki a tokiói egyetem emeritus professzoraként kapott meghívást a programra.

 

Nemzeti Stadion teaház

 

 

  Miért döntött úgy, hogy részt vesz a programban?

 Fujimori:
Elmagyarázták nekem, miről szól ez az egész és izgalmasnak tűnt. Kengo Kuma most építi a Nemzeti Stadiont. Ugyanakkor néhány, tőle jóval fiatalabb építész is meglehetős nagy figyelemre tett szert a világban.  Nagyon érdekes lenne fiatal építészek által tervezett kis pavilonokat látni Tokióban. Európai múzeumok gyakran adnak megbízást kisebb munkákra fiatal építészeknek, a japánok már kevésbé. Így hát nagyon érdekes lenne, ha megvalósulhatna egy ilyen kezdeményezés az olimpia létesítmények környékén. Ha őszinte akarok lenni, meg kell valljam, hogy én egy másik generációhoz tartozom, de meglehetősen későn indultam. 
 

―― Önt ebből a szempontból még fiatal tervezőnek is tekinthetjük

Fujimori:
Én nem mernék így fogalmazni. nevet. Körülbelül akkor mutatkoztam be, amikor Kuma is, vagy kicsit később.  Fujimori első alkotása a Jincho Kan Moriya Shiryokan 1991-ben épült). 
 
Fujimori most egy emelt platformú yagura szerű, vagy inkább egy gigantikus lampionra hasonlító teaházat tervez az Új Nemzeti Stadion mellé építeni. A teaház égetett cédrusból készül majd és a föld felett három méterrel emelkedik majd, a tetején zöld fűvel.

―― Miért teaházra esett a választása?

Fujimori:

Mert egy olyan, kisméretű épületet szeretnék építeni, ami az Olimpiai Játékok alkalmából kifejezi a japán omotenashit (a japán vendégszeretet). A megrendelők számára épített teaházak az omotenashi tipikus kifejezései. A teaház sztenderd mérete négy és fél tatami, de ezúttal, a külföldi vendégek kényelmére gondolva székeket és asztalokat kívánunk használni.

Ez a teaház is égetett cédrusból fog épülni és el lesz emelve a talajtól.

―― Miért akarja felemelni?

Fujimori:

"A talajtól elemelt építészet mindig is a kedvenc témáim közé tartozott – mondja egy idei interjúban, aminek teljes szövegét alább közöljük. A teaháznak azt az érzést kell sugároznia, mintha egy másik világba tartoznánk. Ezért akár jobb is elemelni a talajtól, mint lehorgonyozni a földre. Az ember fellép egy felemelt színtérre, bebújik egy szűk bejáraton és egy olyan színpadon találja magát, ami teljes egészében eltér attól, amit a föld szintjén láthatna. Ezt az érzést tényleg csak a teaházak képesek nyújtani."


―― Mi a helyzet a kilátást nyújtó és bekeretező ablakokkal?

Fujimori:
 A keretezés nagyon hatásos. Egy színtér teljesen más képet nyújt, ha be van keretezve és némileg magasabb alapról rálátást enged a környezetére. Itt pedig teljes rálátás nyílik a stadionra.

―― Az Új Nemzeti Stadion meglehetősen sok fát fog tartalmazni?  Esetleg erre is gondolt, a stadion fahasználatra egy fadeszkákból és fűből álló épülettel válaszol?

 Fujimori:
Nem igazán. Arra számítottam, hogy Kuma stadionja erősebben ffogja hangsúlyozni a fa használatát de végül inkább fehér és modern hatást kelt. Tökéletesen bemutatja az ő ún. kishitű építészetét, amennyiben korlátozni kívánja a vizuális benyomást. Ő tudja, hogy lehet tökéletesen visszahúzódni.

―― Ezzel szemben Ön a természetet meglehetős realizmussal építi be a teaházba

Fujimori:
Ez igaz. Ráadásul minél hamarabb kezdenünk kell, mert fűmagról akarunk füvet növeszteniEgy gyeptégla gyáros épp most az én házam falain kísérletezi ki, hogyan tegyük ezt, mert a pitypangnak most nincs szezonja. (Fujimori háza az ún. Tanpopo House) 


―― Ez az első alkalom, hogy kifejezetten sportcélra kifejlesztett gyeptéglákhoz való füvet használ ?

Fujimori:
 Igen, ez az első alkalom. De az eladási adataik és a jelen állás szerint Kengo Kuma az egyik legnagyobb megrendelőjük. Mi mindenesetre most a falon növesztjük a füvet. A termelő szerint, ha kell, akár felfüggesztve, fejjel lefelé is lehetséges füvet növeszteni.  Nagyon szórakoztató velük dolgozni.  Egyszercsak a semmiből felhívnak, azt mondják: Fujimori professzor űr, üzleti útra jövünk Tokióba, aludhatunk Önnél? Egy apa-fiú cégről van szó Shigából és a saját maguk által épített teherautón jönnek Tokióba.

 

【Fujimori építészetének egyik sajátossága, hogy semmiféle múltbeli építészeti stílusra, vagy műre sem utal az épületeiben annak ellenére sem, hogy ő eredetileg építészet történész. Építészteében egyszerű anyagokat használ, földet, követ, deszkákat, növényeket stb. ezzel pedig valamiféle történelemelőtti jelleget ölt fel, amikor még nem létezett építészet, továbbá semmilyen nemzeti sajátosság nem fedezhető fel a műveiben.  Akik élőben láthatják műveit, valamiféle nosztalgitá éreznek irántuk még akkor is, ha előtte sosem találkoztak velük.】

―― Az olimpiai teaház semmilyen megfogható nemzeti karaktert sem tartalmaz majd?

Fujimori:
Nem. A terv valami olyasféle dolgot kíván megjeleníteni, ami azelőtt nem létezett seholsem, még akkor sem, ha a tea szoba, mint olyan a japán tradíciókban gyökerezik

―― Mint japán származású építészet történész választhatta volna azt is, hogy bemutat egy olyan autentikus és historikus teaházat, mint  mondjuk Sen-no Rikyu  "Tai An" nevű teaháza. (Nemzeti Kincs Kiotóban)

Fujimori:
Az autentikus teaházak egyáltalán nem inspirálók. Oly sok „autentikus” teaház van Kiotóban és Tokióóban is. Miért kellett volna bemutatnunk egy ilyet, vagy ehhez hasonlót? Ha így tennénk, akkor a külföldi látogatók valószínűleg azt éreznék: Oh, hisz ez Japán !" ésw meg is állnának a gondolkodással. Nem szeretem az ilyesmit. Ez olyan, mint a Fujiyama – gésa sztereotip elképzelés Japánról.  Ha ezt akarjuk, akkor meg kell nekik mutatni az igazi Fujit és egy gésát. Ha felépítenénk egy autentikus teaházat, akkor is hasonló dolog történne.

―― Inkább a kortárs japán kultúrát szeretné nekik bemutatni, mintsem a hagyományosat?

Fujimori:
Természetesen. Azt gonsolom, hogy ez a legfontosabb. Nem ffogok shojit és bambuszt használni, mert azt mondanák: „Oh, ez Japán!" vagy valami hasonlót. Tudta például, hogy Bruno Taut (a modern nagy német építésze aki három és ffél évet töltött Japánban 1933-tól) nagyon szerette a shojit és a bambuszt? A japán építészek rendkívül frusztráltak emiatt, hogy még Taut sem volt képes túllépni ezeken a sztereotípiákon.

―― Tehát szeretné széttörni ezeket a Fuji – gésa sztereotípiákat?

 Fujimori:
Az az érzésem, hogy Kengo Kuma is így gondolkodik erről. Valószínűleg ezért használjuk a fát mássféle módon.

―― Az is lehetett volna az elképzelése, hogy a külföldi látogatók ismerjék meg a tradicionális japán építészet esszenciáját és szépségét.

 Fujimori:
Nem hinném. Építészet helyett a teaházban kínált japán vendégszeretet (omotenashi) szeretném nekik megmutatni. A világ különféle részein élő emberek érdeklődnek valamilyen módon a japán teaház iránt, de ehhez hasonló építmények nem léteznek más kultúrákban. Ez a fajta formális vendég szerető és szórakoztató mód egy meglehetősen szűkre szabott tér keretei között – ez csak Japánban van. Azt szeretném, hogy ezt megtapasztalják.

―― A kiállítás után viszont el fog tűnni.

Fujimori:
Pontosan, ezért szeretném, hogy megmaradjon az emberek emlékezetében.

 

Az interjú második részében inkább építészeti – kulturális jellegű témák bukkantak fel, ezekből idézünk most.
 

―― Létezik ma bármilyen olyasfajta terv, mint Kenzo Tange "Terv Tokióért" volt?

Fujimori:
Nem, nyomokban sem. A nagy építészeti vállalatok dögunalmas épületeken dolgoznak, amelyek a jövőt banális módon vetítik elénk. Ha engem kérdez, az Archigram volt az utolsó tervező csapat, ami a jövőről szóló álmokat sikeresen fordította le várostervekké, városépítő koncepciókká. Az építtető és építő cégek ma képzelőerő híján továbbra is csak felhőkarcolókat építenek. A mai társadalomban az építészek már nem engedhetik meg maguknak, hogy elengedjék a képzeletüket ha a város jövőjéről gondolkoznak. Sőt szerintem egyáltalán nem is gondolkoznak már a jövőről

Fujimori:
A 2020-as és 1964-es Olimpiai Játékok közötti egyik fő különbség szerintem, hogy nagyon sok ember jön majd el japánba, hogy a mai építészetet lássa. Régen elvétve fordult elő ilyen. Ilyenre csak az építészet iránt kifejezetten elkötelezett emberek vállalkoztak, köztük a már említett Bruno Taut. De manapság egyre növekvő számban jönnek laikusok is csak azért, hogy építészeti műveket tekintsenek meg. De Japánból is egyre többen érdeklődnek az építészet iránt. Én ezt kevéssé értem, mert olyan időkben nőttem fel, amikor az ember, ha művészetet akart látni, akkor múzeumba ment és nem magát az épületet nézte meg. Én azért járok mindenfele, mert szeretem az építészetet, de ezeket az építészeti turistákat szerintem más mozgatja, nehéz is ezt megérteni. 1964-ben nem léteztek építészet rajongók. Gondoljon bele Tange olimpiai úszómedencéjét (Yoyogi National Gymnasium) nagyon sok kritika érte, mind a technikai és építészeti komplikációk, mind a csillagászati költségek miatt.  Szerintem az emberek többségének nem tetszett, csak a hozzáértőknek. Az épületnek nagy hatása volt az építészetre az egész világon, deaz emberek általában meglehetősen bizarrnak tartották.

 Amikor az emberek építészetet látnak, a legjobb esetben fotókat osztanak meg róla a közösségi médiában. Másrészről, mi építészek nemigen osztunk meg ilyen jellegű fotókat.  Ez zavarbaejtő lenne.  Például, ha én valakinek Toyo Ito épületeiről mesélek, és azt javaslom, tekintse meg őket, akkor nem mutatok róla fotókat. Őgy gondolom, hogy egy amatőr fotó nem lenne méltó az épületeihez.

De ma az emberek másképp gondolkodnak. A mód, ahogyan az információt megosztják egymás között nagyon eltérő. Az én teaházamat is látják majd Kuma stadionjával kontrasztban és fotókat tesznek róla közzé és remélhetőleg azt mondják majd róla: "Wow! Amazing!"

―― Mivel a két épület mérete jelentősen eltér, ezért az Ön teaházát kell majd fényképezzék a stadionnal a háttérben.

Fujimori:
Így van! Fordítva nem lesz erre lehetőségük.

A Watari Múzeum igazgatója úgy tájékoztatott, hogy a Tokyo Pavilon épületeit ingyenesen lehet majd látogatni. Fujimori teaházában pedig teaszertartásokat tartanak majd különféle alkalmakkor.

Az interjú két részben jelent meg itt >>>>>

Az interjút Wakato Onishi, az  Asahi Shimbu szerkesztője készítette.